Előzetes tudás

Ismerned kell az I. világháború kitörésének okait, a szemben álló ellenfeleket; a háború első szakaszának (1914–1916) politikai és hadtörténeti eseményeit.

Tanulási célok

Meg fogod tanulni az I. világháború második szakaszának (1917–1918) hadtörténeti és politikai eseményeit. Meglátod, hogyan befolyásolta az eseményeket az Egyesült Államok és Oroszország lépése 1917-ben, és hogyan fejeződött be a háború.

Narráció szövege

1914-ben, amikor a nagy háború elkezdődött, mindenki a gyors győzelemben bizakodott. A villámháború azonban állóháborúvá alakult, a frontok megmerevedtek. 1916 végére mindkét félnek egyre nagyobb nehézséget okozott ellátni a harcoló csapatokat és a hátországot, de a háborút folytatni kellett. Nézzük, végül is merre billent a mérleg!
Németország 1917 elején meghirdette a korlátlan tengeralattjáró-háborút, amelynek az volt a lényege, hogy a németek minden ellenséges és semleges hajót kilőttek az angol és a francia partok mentén. E lépéssel az 1914 óta kiépített angol tengeri blokádot próbálta enyhíteni, és megakadályozni, hogy az USA-ból szállított utánpótlás eljusson az antanthoz.
Az USA számára ez a német lépés remek ürügyként szolgált a beavatkozásra, így 1917. április 6-án hadat üzent Németországnak. Ez a fejlemény komoly segítséget jelentett a briteknek és a franciáknak, különösen azután, hogy Oroszországban olyan események következtek be, amelyek megrendítették az antant helyzetét.
Mi történt Oroszországban? 1917 februárjában a háborús nélkülözés, az emberek nyomora Szentpéterváron forradalmat robbantott ki, aminek hatására II. Miklós cár lemondott a hatalmáról. A helyére kerülő Ideiglenes Kormány azonban nem volt képes megállítani az állam és a hadsereg felbomlását. A keleti fronton 1917 nyarán még megpróbálkozott egy utolsó nagy rohammal, ez volt az úgynevezett Kerenszkij-offenzíva. A támadás néhány héten belül összeomlott, tovább súlyosbítva az ország belső problémáit.
Október végén a belpolitikai bizonytalanságot kihasználva a bolsevikok Lenin vezetésével átvették a hatalmat. Hosszú tárgyalások után 1918. március 3-án békét kötöttek Németországgal. Ezzel az antant elvesztette keleti szövetségesét.
Az Oroszország kilépésével szerzett előnyt a központi hatalmak azonban nem tudták kihasználni. 1918 tavaszán az első kiképzett amerikai hadosztályok segítségével a Marne folyó mentén a németek offenzíváját a brit és a francia csapatok sikeresen visszaverték.
Az antant a nyugati front sikereivel párhuzamosan az olasz, a balkáni és a török fronton is győzelmeket aratott. A központi hatalmak seregei folyamatosan visszavonulásra kényszerültek. De nem csak a katonai vereségek növelték az antant előnyét: a nyugati hatalmak gazdaságai több tartalékkal rendelkeztek, jobban ki tudták szolgálni a fronton harcolókat. Ezzel szemben Németország és a szövetségesei már a kimerülés jeleit mutatták.
1918. nyár végére minden fronton kritikussá vált a központi hatalmak helyzete. Augusztus 8-án a Somme (szomm) folyónál a német hadsereg megsemmisítő vereséget szenvedett. Ez volt „a német hadsereg fekete napja”, amely után Németország hadereje már nem tudott talpra állni.
A központi hatalmak összeomlása a Balkánon következett be először: Bulgária 1918 szeptemberében,Törökország egy hónappal később, 1918 október végén feltétel nélkül tette le a fegyvert. Néhány nappal később, 1918. november 3-án Padovában (pádovában) a Monarchia képviselői írták alá a fegyverszüneti egyezményt.
II. Vilmos császár és a katonai vezetők egy része nem akarta elfogadni a feltétel nélküli megadást, de a német társadalomnak és a hadseregnek elege volt már a háborúból. A háborús nélkülözés, a harcok értelmetlensége forradalmat robbantott ki Berlinben 1918. november 9-én. A megmozdulások hatására a császár lemondott, Németországban kikiáltották a köztársaságot.
November 11-én pedig a compiegne-i (kompienyi) erdőben egy vasúti kocsiban az új köztársaság képviseletében a németek is aláírták a fegyverszüneti megállapodást.
A harcok tehát véget értek. 1914-ben azért ünnepeltek emberek ezrei az utcán, mert végre elkezdődött a háború; 1918 őszén pedig azért, mert végre véget ért.
De milyen árat fizetett ezért a világ? Bár nincsenek pontos adatok a veszteségekről, de a legtöbb statisztika szerint megközelítőleg 10 millió főt tehetett ki a halálos áldozatok és 12 millió főt a sebesültek száma. Olyan veszteségei voltak minden nemzetnek, mint addig még soha. Rokkantak ezrei tértek vissza a frontról, a nemzetgazdaságok romokban hevertek. Soha többé háborút! Ennyi áldozat, ennyi pusztítás láttán azt gondolhatnánk, a túlélők csak erre vágyhattak. Békére. Hogy végleg letegyék a fegyvereket. De nem lett vége!

Ajánlott irodalom

Száray Miklós: Történelem IV. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2006.

A. J. P. Taylor: Az első világháború képes krónikája. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988.

Filmadat, Az I. világháború – Az európai frontok nagy csatái, http://filmadat.uw.hu/az1vilagha...

Magyarország az első világháborúban. Szerk: Romsics Ignác. Kossuth Kiadó, Budapest, 2010.

A Nagy Háború írásban és képben, http://nagyhaboru.blog.hu/

Múlt-kor, Pirityi Sándor: 90 éve kezdődött a korlátlan tengeralattjáró-háború, http://www.mult-kor.hu/cikk.php?... A korlátlan tengeralattjáró háború

Teszt 
Javasolt feldolgozási idő: 15 perc
Még nem töltöttem ki a tesztet
Developed by Integral Vision