Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Írás Szépirodalom Kocsis Francisko
Kocsis Francisko
Kocsis Francisko: Éjszakák zenéje (6)

 

A bűvészek
(Iluzioniştii)
 
       Egy bűvésznek bármikor van egy pót-
mutatványa. Amolyan lehengerlő azokkal szemben
akik kételkednek és faggatóznak,
       amiként egy zsarnoknak is mindig van
egy törvénye amivel lesújthat rád
még ha ártatlan is vagy;
       amikor túlontúl nyíltan hibáztak,
mindketten egyazon szavakkal szabadkoznak,
az egyik belekezd, a másik végez egy gondolattal,
egyik birtokolja a hatalmat,
                     a másik csupán az illúzióját.
 
 
Jelentés a költőkről
(Raport despre poeţi)
 
A költők a sorok között kegyetlen
igazságokat rejtenek el a királyról
és az istenekről;
 
ők a templomok kövére telepednek
és elalszanak a hűs lapokon,
vagy csak mímelik csupán,
majd a szavakat olyan sorrendbe
állítják, amilyent azok nem is pipáltak,
a szavaknak pedig egymás közt eljár a szájuk
csak úgy hevül s borzong az ember tőle;
 
a költők büszkék rátermettségükre,
de főképpen igen bánatosak
furcsa szomorúságuk
feltündököl akár a szentek glóriája.
 
 
Téli vadászat
(Vânătoare de iarnă)
 
Fekete ágon
krákog egy holló
vak szeme zárja
sűrűn csukódó
 
Mindenütt hangok
fagyos buckái,
jeges páncélban
a mennyek fái.
 
Belsőség ízével
a vadhús tele,
napfényt és vért fal
a tél szelleme.
 
Vonuló gyászmenet
maradék nyoma
tanúskodik milyen
egy pogány lakoma.
 
Mind távolabbról
harsanó kürtszó,
a hajtók zenéje -
elszomorító,
 
dallama elhal
míg jön az alkony
végtelen hosszan
kitartott hangon.
 
Cseke Gábor fordításai
 
Kocsis Francisko: Éjszakák zenéje (5)

 

Egy fiatal farkas lesben áll 
(Un lup tânăr stă la pândă)
 
Éjjel, tegnap és ma között
két
óraütés közötti csöndben
lesben áll egy ifjú farkas;
 
magamra vagyok a hangtalan térben
amit furán érzékelek
akár egy fordított üvöltést
amit tökéletesen utánzok
merthogy az enyém
 
bennem rejtőzik, készen áll, elnyújtott,
hogy kibocsáthassam
ha már nem bírom tovább.
 
 
A faló
(Calul de lemn)
 
Rostélyon át nézem a világot;
páncélomban erős vagyok, már-már legyőzhetetlen,
és kérkedhetek vele
hogy csődöröm
sose nyerített föl
holmi hevülő kanca közeledtén;
 
erős vagyok,
mivel senki se tudja szétszaggatni
amit az eszem könnyedén kigondol,
ő pedig csuda
harci kalandok kiokoskodója;
 
ők azt mondják bolond vagyok -
a bolondok ők,
de többségben vannak;
 
ó, de szeretném, ha nyerítene egyszer
bármilyen halkra fogva
én fenyőfa paripám.
 
 
A madár
(Pasărea)
 
A madár rám tekintett nagy szemekkel;
én a madarat néztem, ő meg így szólt:
ölj meg;
 
célba vettem a fegyverrel
és meg akartam ölni;
de akkora csend honolt köröskörül
és olyan izgalom fogott el,
hogy a ravaszt hiába kerestem;
 
a madár rám tekintett nagy szemekkel
és rikoltozott: ölj meg, ölj meg,
furán szökdelve sürgetett -
 
megzörgettem akkor a fegyvert,
hogy történjen végre valami,
meglódult a szél, véltem hallani,
miközben madárrá változtam,
őhozzá hasonlítani;
 
meg kellett volna ölnöd, mondta ő,
mellém telepedve az ágra -
minden oly fura volt: beszéde, vallomása
és ahogy hirtelen szárnyas lettem
mint kinek nincs is szárnya.
 
Kocsis Francisko: Éjszakák zenéje (4)

 

A vérfolt
(Pata de sânge)
 
Íme, ahogy itt állunk és nézzük a vér-
foltot az utca kövén
kiráz a hideg, ruhámba burkolózom és hallgatok
 
mindig akad valaki hogy elmondja nekünk
a vérfolt történetét
valaki mindig elmeséli
miként özönlik, s hogyan alvad meg a vér;
 
de ki mondja meg, hogy: miért?
 
 
Pasztell
(Pastel)
 
Vézna indaként hevertem a folyó partján
sötétlilába hajló alkonyatban;
a nedves légtől és a pipafüsttől
sajgott a mellem,
 
a suttogó nyárfák mellett, a víz és az ég
csöndesen fodrozódtak;
úgy tűnt, hogy velük együtt
apránként a föld is
 
és úgy tűnt egy hang megszólal a közelben
de lehet hogy csupán
a mennyország partján
csobban egy hullám.
 
 
Túlsó part
(Celălalt mal)
 
A folyó mint hajózható eszme
elkíséri a vizet a part mentén, úgy tudom;
 
a reggeli hars levegő keltette
kék pillangó nekiindult törékeny egyensúllyal bejárni
a két part közti távot
 
követem csöndesen
amíg csak látcsövem
elhiteti velem hogy
a túlsó part nem is létezik talán.
 
Cseke Gábor fordításai
 
Kocsis Francisko: Éjszakák zenéje (3)

 

A nyárfák
(Plopii)
 
Városi nyárfák, városszéli
nyárfák, vidéki nyárfák és
a világmindenség nyárfái a templom-
tornyokat fürkészik;
 
e térben amelyben két
személy számára a dolgok igazából sose
lesznek azonosak, a nyárfák susognak,
valamennyi nyárfa egy szólamban susog.
 
 
A kötéltáncos
(Dansatorul pe sârmă)
 
A kötéltáncos egy pillanatra megtorpan
imádkozik talán
mielőtt a mutatványba fogna
valódi szögesdróton.
 
tekintetével a közönség
a testmozgást  és a mosolyt
követi;
 
de az arénában a két ebecske
csak a lábára sandít
elég egy félrelépés ami
egyetlen nézőnek sem tűnik fel
s ők odarontanak felnyalni a porból
a meleg vércseppeket
 
 
Utasok
(Călătorii)
 
mindenki magányosan utazik
útjainkon a gondolat előttünk jár
mint egy sötétben tapogatózó kéz;
 
semmi sem óv meg a szakadék képzetétől
sem a tülekedéstől,
a fáradtság akár egy beteg
lábra helyezett pióca;
 
bocsánat ha kezem fölsértette az ön
arcát
a tömeg hallgatása már-már összeesküvés
pedig csak életünk maga
 
Cseke Gábor fordításai
 
Kocsis Francisko: Éjszakák zenéje (2)

Aki először találkozik a szerző nevével, önkéntelenül a "Franciska" névre hajaz, s nőnek gondolná, pedig  Francisko férfiember, már nagyapa. Neve a család szlovák eredetére utal. Ő maga erdélyi román. Egy pár éve vele készített interjúban ekként beszélt a magyar kultúrához való kötődéséről:

- A két nyelvet egyszerre tanultam, az alapot gyerekkoromban szereztem, de tanulmányaimat román nyelven végeztem, s magyar szókincsem megmaradt elemi szinten. Ezt igyekeztem bepótolni Marosvásárhelyre kerülve, ahol szembetaláltam magam egy csodálatos könyvtárral, könyvesboltokkal, ezekben pedig számomra ismeretlen magyar írók nevével találkoztam. Habár kis vidéki iskolából kerültem ki, s a román kultúra terén is jócskán volt behoznivalóm, valami ellenállhatatlan érdeklődés folytán magyarul is elkezdtem olvasni. Nagyon nehezek voltak az első szövegek, szótárhoz kellett folyamodnom, de megveszekedett csökönyösséggel folytattam. Barátságot kötöttem egy magyar költősüvölvénnyelkésőbb nem bizonyított, habár tehetséges volt –, ő volt első és egyetlen kalauzom, később már az irodalomtörténészekre bíztam magam.

Az interjúhoz Kocsis Francisko egy magyar nyelvű verset is mellékelt, amelynek a születéséről elárulta:

Egy ihletett pillanat páracseppje... Késő este volt, még egy utolsó cigarettára gyújtottam, miközben hirtelen, hidegrázásszerűen, erőszakosan és ellenállhatatlanul tódultak szavakba a képek. Talán még tíz másodperc sem volt az egész. Vettem a golyóstollat és leírtam az eredményt. Számomra is meglepő volt, mintha valaki rám erőszakolta volna hangtalanul, én meg csak az a láncszem lennék, melyen át beleszól a világba. A következő pillanatban kezdett összeállni a román változat is, amolyan nyersfordítás. Néhány nap múlva pedig készen állt a valódi „fordítás”, némi „árulással”, majd rögtön az „átírás” is. Így egy versből három ikertestvér lett, világra egyformák, de azért mindegyiknek van olyan vonása, ami másságát hangsúlyozza. Kaland lenne ez? Inkább ünnepnap, amit pirossal írunk egzisztenciánk kalendáriumába. Szeretnék még sok ilyen ünnepet magamnak.

És akkor jöjjön a vers maga:

 

Illo tempore
 
ha üvölt a szél,
ha vér buggyan
a bokrok tövisén,
 
szó lobban
és ráborul
a messzeség
érzelmeim határán
 
nem mond senki igét,
sem imát,
nem zavarja képzeletem tükörmélyét
sem törés, sem üvöltés
bár menekülni szeretnék,
mégis, mégis visszatart
e sötét ravatal
melyen feküdnék,
de még élek,
 
kóstolom a tiltott halált
túlélésem minden napján.
 
<< Első < Előző 1 2 3 Következő > Utolsó >>

2. oldal / 3

új-iVisz

 

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 828 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs