Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Írás Szépirodalom Kocsis Francisko
Kocsis Francisko
Kocsis Francisko: Éjszakák zenéje (11)

A puska
(Puşca)

Túlontúl buzgón tisztítom a puskát
szuronyán a vércsatornát, amelyen, tudom,
vér még sose csurgott,

sűrű olajjal kenegetem a szíját
a puskatust viasszal átitatott
orosz nemezzel subickolom

apróra ellenőrzöm az összes illeszkedést
hogy minden tökéletes rendben legyen
mikor meg kell húzni a ravaszt -

se magammal, se mással
nem alkuszom, nincsen pardon,
a puskának tökéletes állapotban kell lennie,

hogy működése a lehető leglátványosabb
mozihatást érje el
zsúfolt képzeletemben, melyben a leírások

azt szolgálják, hogy hűen és nyelvtani
pontossággal leképezzék
a kizárólag virtuális helyzeteket is


Anya
(Mama)

Anya egyedül van,
a gyönge esti szél az ereszre kúszik
s a padláson motoz.
A telefonba viszont mást mond nekem,
hogy biztosan ismét meglazult két cserép
és huzat van, tán némi maradék papiros
vagy kukoricakóró zörögnek
a gerendák között akár az emberi léptek;
könnyed, lopakodó, lábujjhegyes léptek,
szándékolt észrevétlen surranás;

nincsen ott senki,
de nem tudja kiverni fejéből a képzelgést,
hogy mégis csak van, mert túl nagy a csend
miután elcsitul a szél,
mintha rejtőzne ott valaki;
és jobb, ha ember az, mintha bagoly;

ő hiszi, hogy a világok határai nincsenek is tőlünk annyira távol
ahogy a szemünk láttatná velünk
és talán épp a közelünkben van
az a hely ahol meghúzódik,
mintha fölemelnénk egy cserepet és rálátnánk a szomszéd kertjére
a kerítésen túli világra amely nem látszik
e moduláris rendszerben;

hogyan is mondhatnék neki ellent,
amikor semmi bizonyítékom rá, hogy más a helyzet,
mikor meghallom a telefonkagyló mélyén surranó szelet
hatvan kilométeres távolságból;

azt mondom, helyükre igazítom a cserepeket, ha elmozdultak,
eltüntetem a legutolsó pókhálót, a darázsfészkeket,
de nem tudom elköltöztetni azt a határt
akkor sem, ha a túlsó világba lépek át
egy elcsúszott cserép nyitotta résen át
ahol a padlásra tévedhetett egy madár, egy denevér talán
vagy néhány almalevél a házra hajló fáról.


2011 október
(Octombrie 2011)

Elfajzott álarcok kószálnak az utcán
minden sarokról színjáték köszönt rám;

bűvölő dallam, mintha idegen nyelven
szólnának s a szörnyű függöny szétlebben

két ember között, egyik él, mint a másik,
a függöny mégis bazalthegyet játszik;

az egyik hallgat, a másik meghallgat,
mokány eső csapódik a falnak;

szokatlan város, fura egy vidék,
a színpadokról megszökött a nép,

utcákon csatangoló színészsereg
szomorúan játssza ki-ki a szerepet;

két fél csupán, soha se egység,
picinyke világ, akár egy hibajegyzék.

Teliholdas éjszaka
(Seară cu lună plină)

Mintha csak vérbe fagyott harcmező fölé,
a hold égre kúszik akár egy Ady Endre-versben,
egy beszegett felhő véres árnyát hinti ránk
az esteledés finom hamujával;

megdermedt hullámok taraján, furcsa repülő halak
úsznak a mindent elnyelő légtengeren,
mintha a királyalbatroszok ősei volnának;

régi feljegyzések a fák törzsére vésve,
a szél olvassa őket halk mormogással
s értelmüket a gyümölcsök magvai őrzik;

a fű ismeri a világ minden kiterjedését, félni csupán
csak a sötét üregekből előtörő szörnyű kiáltásoktól fél,
ahol még egyetlen őse se járt;

a városszél fényei a mezőre tévednek, lepkéket és bogarakat
szédítenek magukba, majd szárnyaikat leperzselik
akárha naiv kis angyaloknak kik először kapnak kimenőt.

Fordította Cseke Gábor

U. i. Ezennel pontot teszek a Kocsis-összeállításra. A költő válogatott verseinek kétnyelvű kötete, amelyből a verseket idéztük, elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban

 
Kocsis Francisko: Éjszakák zenéje (10)

 

Óramű
(Ceasornic)
 
renyhe kísértése a sorsnak
minden óra mely ketyeg,
egyhangú ütemben  arról szólnak,
hogy egyszer csak elmegyek
 
oly tájakra hol elmosódnak
szokatlan égi jelek
egybehangzóan róluk szólnak
a fák, a fehér kövek
 
sírokon ahol a neszez
borzong belé a mélység,
ó jaj! mily gyakran feledem meg-
hallani ketyegését
 
egy más órának, mely nem kímél
éltünk napjaira jár,
a létezés néma ütemén
óra fogy óra után.
 
Ajándék
(Dar)
 
Azon agyaltam mit ajándékozzak neked,
hogy egészen más legyen, szokatlanabb mint
bármi egyéb amiről hallhattál vagy amit elképzeltél
hogy megkapod talán;
leginkább egy feketerigót küldtem volna neked,
de ez maga lenne az elválasztás, s elképzelem
hogy velünk történhetne mindez, ezért most csak
reggeli dalát küldöm egy lemezen,
az éles hangokat elhallgatások tarkítják
mint az ebéd utáni kávé melletti csöndes beszélgetéseinket;
 
tudom, te nem számítanál részemről ilyesmire,
s azonnal szélnek eresztenéd, miután mutatóujjaddal
végigsimítanád a gerincét és bocsánatát kérnéd
bár tudnád hogy beszélt nyelved meg se értené,
és úgy megrémülne hogy talán a szíve is meghasadna,
éppen a kezeid között;
 
e pillanatban eszembe jut a fecskefiók,
aki idő előtt odahagyta fészkét
és az úttestre zuhant épp a lábam elé
fölemeltem és halálra rémülve mélyesztette törékeny karmait
ujjamba, hogy egy óra múlva se tudtuk lefejteni,
hiába nedvesítettük meg a csőrét,
hiába fogtam neki legyeket, miként érthette volna meg 
hogy ekkora óriási lények nem akarják őt felfalni,
hogy szívesen megmentenék, még ha oly jelentéktelen is a világ szemében;
 
és tudom, hogy nem kívánsz egy ilyen rendhagyó ajándékot,
amitől legalább három ízben is elszorul a torkod,
és az izgalomtól elállna a lélegzetedaki
ezt eléri nálad, azt biztosan megemlegeted valamennyi
születésnapodon, gondolatban legalább - ,
ezért adnám neked a legmeglepőbb ajándékot,
hogy elnyerjem azt a helyet ahonnan soha
senki ki nem túrhat engem
még ha a Bahamas-szigeteket helyezi is lábaidhoz
egy igazgyöngyben amelyen át rögtön a plázsra léphetsz
egyenesen a hullámot vető tenger permetébe.
 
 
élet
viaţă
 
élet, életsemmi több,
napra nap jön s még mindig élek,
hányszor ébredtem reggelente
hogy csak álmodtam az egészet
 
egy-egy nap végére érve
mind jobban s jobban elcsigázva
nem futja már az időből
a megboldogulásra;
 
az álom is csak annyi
fekszünk vízszintesen,
már pihenésre se vágyom,
az idő bánt el velem.
 
 
2010 október
(Octombrie 2010)
 
Az éjben
békés állócsillagok
a víztükrön, sötéten,
 
mint gyűrűk
a röptükbe dermedt
baglyok szemében
 
alant
a megborzongó tükör alól
egy képzelt hajsza nyomán,
 
látomások
tünékeny hálórajza
lebeg egyik a másik után
 
a gondolattal
amit az élet-játékban
a képzelet kipontoz
 
eltérve
alapoktól, s ettől kimozdul
helyéből minden oszlop
 
világaink közül
hajnali homályban a madarak
dalukkal nyitnak utakat.
 
 
A földalattiság vidéke 
(Tărâmul subpământului)
 
 
feketén villan
szentséges csillag
 
lenti világban
földalattiságban,
 
az ég hogy ragyog
fordított csillagok
 
élettelen az élet
a tiszta légből köd lett
 
szikla a gondolat
sírkőként megmarad
 
Cseke Gábor fordításai
 
Kocsis Francisko: Éjszakák zenéje (9)

 

Ima a vízparton
(Ruga pe malul apei)
 
Adj Uram, erőt
hogy higgyek már egyszer,
hogy sohasem
voltam,
hogy nem vagyok,
hogy minden
csupán egy szomorú
gondolat a tiéd
amibe minden belefér
 
amelyben én is ott állok
egy víz partján
benne smaragdok
garmadája fürdik
senkinek nem hiányzik
te szórtad el őket
 
El Doradó varázsa
síron túli valóság.
 
 
Utazás áttűnési övezetbe
(Călătorie în zonă crepusculară)
 
Rég volt hogy vasúton utaztam:
a kárminpiros síneken egy mozdony
száguld szuroktól fényesen;
 
mintha a feltámadás tájait járnánk,
négy égtáj torlódik a kerekek alatt
s szívemből erős lüktetés fakad;
 
kék fénycsíkokból a gyönge derengés,
a veszett ritmus visszhangot ereget
a végső értelem csúcsai felé;
 
az est határán áttetsző tartományok:
fürge lény sérti föl az eszmék páncélzatát
vén századokból, falkányi kutyák;
 
angyal, démon, szellem vagy bármi,
imádkozom, még egyszer költsenek föl
a halálom előtt.
 
 
Egyes számban
(La numărul singular)
 
Csöppet sem könnyű ötven
esztendő távolában élni
születésed napjától -
méghozzá egyes számban -
amikor minden gond
a többes szám felé sodorná
a napi kényelmetlenség-adagot;
 
itt nincsen szó fejlődési rendszerekről,
inkább állapotról, melyben a beszámíthatóság
képtelen velünk tartani és bennünket óvni,
 
de egyáltalán nem rettegek,
inkább csak szorongva beletörődök -
létemet törvények kertelik
amelyek nem zárják ki a megalázást, a képmutatást, a szorongást,
a fennhéjázást, a gyilkos szándékot;
 
titokzatos énem pöröl velem hogy hiányzik
belőlem a szenvedély kilépni e téveteg életből,
de én nem születtem hősnek
se politikusnak - inkább legyek gyöngéd és gyalázatos
saját magammal csupán.
 
Cseke Gábor fordításai
 
Kocsis Francisko: Éjszakák zenéje (8)

 

2006 október
(Octombrie 2006)
 
Elterpeszkedő ködök fjordjai
mossák Erdély völgyeit;
 
október ismét felidézi bennem,
hogy a csalódásokból mitsem tanultam;
 
visszatérek a vezeklés helyére,
sebhelyként újra sebbé kinyílva;
 
a csúcsok fölött csüngő fodrozatot
jéglehelet libegteti;
 
mennyire vágyom fürdőzni egyet,
valamely folyó széles ölében;
 
micsoda vágy egy erős és meleg cirógatás után
egy egészen más életben.
 
 
Éjszakák zenéje
(Muzica nopţilor)
 
éjszaka, a hegedűk zárt tokjukban
maguktól zenélnek;
 
és a mesterek ördöngös
ujjaira emlékeznek
 
szenvedélyesen szenvedve gyakorolnak
egy-egy kedvelt melódiát
 
kebelükben tovább éltetik
mindenikük lélegzetét és géniuszát;
 
a lezárt tokban ők muzsikálnak,
míg elnyomja őket az álom.
 
 
A fuvola
(Flautul)
 
Hallok egy érdes fuvola dallamot
hallásom emlékezetébe préselődve
semmilyen kép nem társul hozzá
se olyan történet aminek részese voltam
mintha az emlékeken túlról érkezne
népem képzeletéből amelyből vétettem
és makacsul megmaradt a génekben néha megesik hogy előáll
mint egy remegés a sírok birodalmán túlról
 
jócskán eszelős vagyok olyankor figyelmesen hallgatva a buzdító hangot
meggyőződvén hogy nem képzelődök
valami történik, túl az eseten magán is
odabent de oly távol a létezés vörös spektruma mellől
ahol a világok a földrajztól idegen lagunák felé siklanak
amelybe majd minden visszaszólított élet belevész,
 
a dallam akár egy csillagászok megszabta
délkör ők az állócsillagok hívei hogy megszabják helyüket a világegyetemben
s majd könnyen rájuk találjanak az istenek akik időről időre otthagyják az öröklétet
hogy velünk töltsenek egy életet
ez a dal mely összetart bennünket
mint egy láthatatlan zsinór
élő állapotunk előtt és után.
 
Cseke Gábor fordításai
 
Kocsis Francisko: Éjszakák zenéje (7)

 

Tanulságok
(Învăţături)
 
Megtanultam pár egyszerű dolgot:
nem muszáj az öklödet ráznod,
szelíden is lesz ellenséged elég;
 
nem kell kiáltanod,
a hallgatás akár üvöltés is lehet;
 
nem kell látnod és tapintanod,
a  megérzés sokkal mélyebbre hatol;
 
nem tévesztheted el az utat,
csakis a szívedig.
 
 
szellemvitorlás
(fregata nălucilor)
 
akár egy templom míves aranya
szédítően pompás
a tenger felől repülve érkező
szellemvitorlás
 
égi térképek jelölte útjain
nincsen találkozás,
úgy látszik, célját feledtette a halk
tengerringatás
 
a sűrű sötétség szelíd hullámain -
előtör a mélyből
letűnt századok üvöltő jajszava
vakító fényből.
 
 
2003 október
(Octombrie 2003)
 
már érezni jól -
közel a november
vastagon rajzolgat
a fagyos hideggel
 
reggel még felszikkad
a fény az ágról,
mélyülnek a ráncok
a levélkocsányon
 
lengő ökörnyálról
gyöngyház harmatcseppek
szédülnek a mélybe
s pazarlón leesnek
 
bűvös szólóba kezd
dobját veri a szél
időmértékre hull
alá a sok levél.
 
Nyilatkozat
(Declaraţie)
 
Éjszaka a városban jártam, találkoztam
az elkésett iszákosokkal, a drogosokkal
és mindazokkal, akik belőlük élnek,
de a csendőrökkel nem találkoztam,
se a bank előtt, se az aluljárónál,
de a temetőkapunál sem;
 
megértem őket, hogy rejtve maradtak,
a derekukon lévő pisztoly nem pótolja a bátorságot
miként a zsebemben lapuló bicska
sem csökkenti a veszélyt.
Hazaértem és nem esett bajom
és bevallom hogy hálás vagyok nekik
amiért nem lestek rám valamely sarkon
mert ma már csak ők kötnek belé
a békés emberekbe.
 
Felhőtlen volt az ég, csak a szmog
nyelte el fönt a csillagokat.
 
Cseke Gábor fordításai
 
 
<< Első < Előző 1 2 3 Következő > Utolsó >>

1. oldal / 3

új-iVisz

 

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 1274 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs