Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Írás Szépirodalom Csábi István


Csábi István: Karófia (1-2. fejezet: Karófia, Csókiai gyökerek) E-mail
2011. június 21. kedd, 09:17

 Létezik egy szigetország a délkeleti hosszúság és az északnyugati szélesség metszéspontja környékén, a neve Karófia. Zászlaja a zöld-sárga-kék keresztben  sávos trikolor. Címerében az ősi korona mellett a szigetre oly jellemző kajófa és az egyedül itt honos, puja növény gumója szerepel. Nagyon kellemes, mérsékeltövi éghajlat uralja ezt a vidéket.

 
A szigetországnak gazdag történelmi múltja van. Legjelentősebb államférfiukat, I. Puja .királyt, a mai napig nagy kultusz övezi. I. Puja 1323 évvel ezelőtt egyesítette a sziget törzseit a legerősebb puja népcsoport szárnyai alatt. A legendák szerint törzse erejét a sziget számára  manapság is oly fontos puja növénynek köszönhette, ugyanis a gumójából az ősi recept szerint készített kivonat fogyasztása sűrű gyermekáldást eredményez. Innen az ősi mondás: ha a puja bujálkodik, gólya madár iparkodik. A szer hatásosságát tudományosan a mai napig nem sikerült teljes bizonyossággal megalapozni, de jellemző, hogy még az ENSZ Szaporodás- biológiai Intézete is nagy összegeket fordít a gumóval kapcsolatos kutatásokra. Mindenesetre a kivonatnak jelentős szerepe van az ország kiviteli cikkeiben, nem kis diplomáciai bonyodalmakat okozva a túlnépesedett államokkal.
 
A történelem során nem egyszer vívott kisebb-nagyobb háborúkat Karófia a környező szigetvilág hatalmasságaival. Időnként be kellett hódolniuk gaz agresszoroknak és időnként hódoltak be nekik gaz agresszorok. Rendszerek jöttek, mentek. A világháborúk sem kímélték a térséget. Napjainkban is egy rendszerváltáson vannak túl. Most csak 3-4 párt öli egymást  demokratikus keretek között..
 
A közelmúltban az egész világot bejárta annak a  szenzációs régészeti leletnek a híre, mikor a karófiai régészek  több millió éves előember csontvázakra bukkantak. A tudósok, a leletek mellett talált megkövült letöredezett  faágakból nem mindennapi felfedezésre jutottak. Megállapították, hogy az  ősembert nem a kíváncsiság  hozta le a lombkorona bőségéből és biztonságából, hanem a túlsúlya!
 
 Az alulméretezett faágakon túl, további bizonyítékul szolgál, a lelet géntérképe, melyben megtalálták a  mai karófai emberek enyhe túlsúlyát is okozó gént. Azóta mondják Karófiában egy-egy szerencsefiára: „Puhára esett!” Gondoljunk csak bele ugyanis, hogy erre a nagy evolúciós kísérletre, milyen nagy hatással volt az altalaj állaga!
 
Nos, itt vagyunk hát napjaink Karófiájában, ebben a nem túl csendes, nem túl zajos, sem nem gazdag, sem nem szegény , globalizált ,12 milliós, 140 000 négyzetkilométeres sziget -országban.
 
 
 
Csókiai gyökerek
 
Történetünk nem messze Tarófától (a szigetország fővárosától) folytatódik. Csókia kisvárosban, ahol született Jóska és Pista. Együtt nőttek fel, külön családban, de jobban ismerik egymást mint egy ikerpár. Jellemzően Jóska tudja, hogy amikor Pista sekély vízbe ugrik fejest, akkor Pistát a lábánál fogva kell kihúzni az iszapból. Ezt Pista is jól tudja Jóskáról.
 
Pillantsunk a jövőbe! Pörgassük előre az idő kerekét harminc évvel! Kedvenceink a nagypapakor küszöbén állnak. Találkoznak a régi utcában.  Kalandos életüket újra kell beszélniük. Az ősi kajófák árnyékában egy kis szelet puja gumót a szájpadlásukhoz szorítva.
 
Kedves olvasóm itt tegye le a könyvet, mert a következőkben el fog szörnyülködni milyen bonyodalmakat fog, még okozni a kajófa és a puja növény ily békés együttléte.
 
Már belegondolni is szörnyű, hogy az egyik gumó és a másik fa!
 
Nos, a két gyerek piszok jól megértette egymást egykor, de az élet furcsa dolgokra képes. Most csak ülnek egymás mellett. Jóska fia Karcsi feleségül akarja venni Pista lányát, Legendát.
 
Nézzük meg, mi is a helyzet napjainkban!
 
Jóska családjának birtokában harminc hektár kajófás van. Pistáék látszólag sokkal szegényebbek, mert csak tíz hektáron termelnek puját. Megjegyzem, a hektár Kajófán is újjonan használt mértékegység, de itt is megjelent a globalizáció, régebben svarzban mértek.
 
Jóska családját az 1500-as évekig visszaszámolta, bizonyos Marci nevű híres puja vitézig, aki egyedül bánt el az ellenséges faró törzs tíz harcosával, a Csókia melletti csatában. A  rossznyelvek szerint, annyiról volt szó, hogy Marci fogta egy faág egyik végét egy szakadék szélén, a tíz irányba ágazó másik végét fogta volna a tíz harcos, ha elágazott volna tíz irányba. Nem ágazott el, így ők lezuhantak, Marci pedig hős lett. Baroma, a legendás hadvezér Marcit hősi tettéért a közeli kajófás földesurává tette. Ez a birtok a közelmúltig Jóska családját illette.
 
Mit kell tudni a kajófáról? Ezzel a kérdéssel a Nemzeti Kajófakutató Hivatal foglalkozik a legtöbbet, kérdezzék meg őket, mindenesetre annyi bizonyos, hogy a hivatal jól meg él belőle.
 
Nem úgy Jóskáék. Az utóbbi ötven évben nem hozott megfelelően a kajófa. Viszont Pistáék pujása nagyon szépen termel. Pedig Pista családja nem olyan ősi, bár egy családfa kutató a faró törzsben talált gyökereket, sőt anyai ágon a már említett póruljárt tíz harcos egyikének a nővérét vélte felfedezni az ősök között.
 
Magyarul az öreg Jóska eladósodott az öreg Pista felé. Ez árnyékolta be a fiatal Jóska és a fiatal Pista felhőtlen barátságát.
 
Jóska magas, kemény tekintetű, a kamaszkorát túlélő, jó kiállású tizennyolc éves srác volt ezidőtájt. Sportolt, sportol most is, a tekének egy kajófai változatát űzi, a Nemzeti Bajnokság második vonalában. Mindig mondja Csókia leghíresebb kocsmárosa – Jóska szponzora- ha én úgy gurultam volna, mint a Jóska golyói tiki-taki lett volna belőlem. Tókiában tanul, nem fogják elhinni, pujatermelést. A legendás harcos leszármazottjának, kinek családját évszázadokon át a kajófásuk tartotta fönn, ennek a társadalmilag sokkal alantasabb szakmának a rejtelmeit kell tanulmányoznia. Az öreg Jóska szégyenében még saját szeme elé sem mert kerülni, ezért félelmében annyira előretekintett, hogy mostmár az orráig sem lát. Pedig a gyerek jó tanuló.
 
Pista átlagos testalkatú, szerény, eléggé visszahúzódó, Jóskától csak két hónappal idősebb fiatalember. Hobbija a lepkevadászat. Még cserkész korában beszervezte a Nemzeti Lepkevadász és Kerekasztal Szövetség.(A szövetség első hallásra furcsa neve úgy keletkezett, hogy ősi karófaiak rájöttek ,milyen nehéz is kerek asztal körül szaladgálva lepkét fogni. Egy időben  bajnokságot is rendeztek a szigetországban ebből a ma már lassan feledésbe merülő szép népi játékból.) Iskoláit az átlagostól kicsit jobb eredménnyel végzi. Kitalálhatják: kajófászatot tanul Tókiában.
 
Szóval, a két gyerek sorsa  folyton kapcsolódik.
 
A kajófa termesztéséről tudni kell, hogy a mindenkori politikai vezetés jelentős összegekkel támogatta azt. Ez a növény a karófok számára szimbolikus jelentőséggel bír. Sok legendás történet kering a mai napig róla . Még I. Puja államalapító király szüleiről mesélik, tizenkét gyermekük és saját életük megmentésében milyen  már-már misztikus jelentése volt tizenkét kajófának. Egy faró támadás idején átmenetileg egy kajófásba kellett menekülnie az öreg Pujának, Puja mamának és a gyermekeknek. Már szinte az üldöző faró harcosok lihegését is hallották, amikor megszólalt egy égi hang: Másszatok! És ők másztak! Fölmásztak a mellettük magasodó tizenkét kajófára, tíz gyermek egyedül, a két legkisebb pedig a szüleivel, a nyakukba kapaszkodva. Idegtépő percek következtek. Pont alájuk érkezett a hírhedt faró vezér, Ordenálé. Ordított egy bődületest. A gyermekek és szüleik ijedtükben elrettyentették magukat. A rettyenet aláhullt. Ordenálé és az időközben odaérkezett többi harcos borzasztóan nézett ki rettyenettől. Rémületében most az egyik harcos ordította el magát. Erre az égiek újabb rettyenetes zuhataggal feleltek. A helyzet fokozódott. Ordenálé elgondolkodott és elhagyta az erdőt. Így menekült meg a híres Puja dinasztia. A történet helyszínén ma a Nagy Rettyentés Emlékpark áll.
 
Nos, ezidőtájt az ország konzervatív politikai vezetése ellenzékbe került. A kajófászatra fordított támogatások összege a felére csökkent. Egyedül a Nemzeti Kajófakutató Hivatalnak sikerült megőrizni pozícióit, köszönhetően kiváló vezetőjének, Bőlé Tarantella asszonyságnak,     akiben a nemzeti erők új vezetőjét vélik felfedezni. Végzetes időszak volt ez sok ősi kajófa birtokos család számára, így Jóskáéra is. Árulni kezdték a birtokot.
 
A pujatermelés viszont hihetetlenül sikeres ágazata lett Karófia gazdaságának ezekben az években, amit a fejlett országokban tapasztalható népességfogyással magyaráznak egyesek. Jelentős volt az ágazatba áramló külföldi tőke és a központi támogatás. Divat lett a puja gumó egy szeletének a szájpadláshoz szorítása és a  szeletek lábujjak közötti pakolása. Mindkettő ősi puja rituálé, ami terjedni kezdett az egész földgolyón. Gumó Körök (véletlen se tévesszék össze a gümő kórral) alakultak szerte a világon. Gondot csak az jelentett, hogy  szájpadlásos és a lábujjas változat kombinációja estén a körökben nagyon nehézkes egyidőben  járkálni és a beszélni. Egyszer próbálják ki! De erről később bővebben is szó lesz.. Nos, a lényeg: Pistáék gazdasága nagyon jól működött. Egyedüli problémájuk az volt, hogy a pujatermelés társadalmi megítélése rossz volt. Nem tudni miért, Karófiában ez mindig alantas tevékenységnek minősült, ellentétben a kajófászattal, ami a társadalmi elit privilégiuma volt.
 
Itt volt Pistáék számára a lehetőség a nagy áttörésre. Jóskáék birtoka eladó!  Az öreg Pista valósággal beleremegett gondolatába is. Olyan kétségek gyötörték, hogy pszihológusa azt mondta: ez már háromság. Végül megemberelte magát és megtette ajánlatát. Hetekig húzódó alku kezdődött.
 
 Már majdnem megegyeztek, vita csak a kajófás északi sarkában lévő viharkáros fákon volt. Ide költözött ugyanis a szigetország jellegzetes, ma már védett állata, a polimibri madár. Fészkelőhelyének védelmét a Nemzeti Kajófakutató Hivatal jelentős összegekkel támogatja. Jóskáék családja jóformán ebből élt. A támogatást a fészekszám alapján adják, mivel a polimibri annyira rejtőzködő életmódot folytat, hogy a farkától a fejéig még egyszerre nem is igen látták. Jóska édesanyja nem kis rafinériával és kézügyességgel megtanult polimibri fészket szőni, melyeket elrejtettek eme bizonyos területen. Akusztikus barátjuk pedig csodálatos polimibri csevegéssel törte meg az erdő csendjét. A Hivatal megbízottjáról kiderítették, hogy nem veti meg a finom puja párlatokat. Úgy leitatták szegénykémet, hogy az erdőben botorkáló hajléktalan Karcsi bácsit is polimibri kakasnak nézte. Szóval, lett fészek bőven. A műanyag tojásokat pedig eltették jövőre.
 
Jóskáék féltették titkukat. A helyzet megoldása egy titkos záradék lett, melyben a már említett Karcsi bácsi bevallotta, hogy szabad idejében gyakran szövöget polimibri fészkeket. A hangszórókért már annyi pálinkát kért volna az idős, hogy attól féltek időelőtt megpusztul, így azokat ideiglenesen leszerelték.
 
Létrejött tehát a nagy üzlet. Pistáék bekerültek a társadalom elitjébe. Az öreg Pista további komoly terveket készített. Kerti törpékkel díszítgette erdejét. Esténként diavetítést tartott a környező vadállatoknak. Minden hímnemű kajófa nyakába kék pöttyös csokornyakkendőt kötött. A lányokat, asszonyokat különböző bizsukkal díszítgette. A környékbeli karácsonyfadísz készítő mesterek hihetetlen jó évet zártak. Tervei között szerepelt egy kisebb lokátor állomás kiépítése, mellyel a polimibrik mozgását akarta követni. Tulajdonképpen fogalma sem volt arról mit kell csinálni egy kajófással, így került fia Tókiába kajófászatot tanulni.
 
Jóskáék rendezték adósságaikat, de még így is egy csinos kis összeg maradt a házban. El kellett dönteniük mihez fogjanak. Az üzletnek persze híre ment. Pénzügyi tanácsadók tömkelege sündörgött körülöttük. Két komoly pénzintézet képviselője a kiskapuban futott össze. A találkozás tettlegességig fajult. Az idősebbik kirúgta a fiatalabb kamatlábát, erre az válaszul hozzávágta a teljes hiteldíj mutatóját.  A Karóf Nemzeti Pénzelverde Egyesület elnöke személyesen kereste fel a családot. Még a mindig tárgyilagos Mónika mama – Jóska édesanyja- is megszédült egy pillanatra ajánlatától. Egy időutazásról lett volna szó, amiben bemutatják  az ősi igazságot: az idő pénz. Feltalálók is jelentkeztek. Egyikük megalkotta a repülő csészealj mintájára a repülő csészét. Mónika asszony nem értékelte sokra ezt a  szerkezetet és megalkotta a repülő feltalálót. Szóval nehéz döntés előtt állt a család. Végül döntött a józan ész és Mónika mama: pujatermelésbe kezdtek.
 
 Az öreg Jóska az öreg Pistához hasonló folyamaton ment keresztül. Ő is különböző terveket szövögetett. Beszerzett egy kisebb vakondok csapatot, gondolva arra, hogy velük megfigyelteti a puja gumók földalatti fejlődését. Számításaiban megfeledkezett arról, hogy bár a vakondok köztudottan jó megfigyelő, de a látása nagyon gyenge. Ezenkívül kommunikációs problémái is akadtak. Másik izgalmas próbálkozás az volt, hogy kísérletként egy kisebb területen a szárával lefelé ültette el a puja palántát. Arra számított, hogy ily módon a puja gumó a  föld felett fog teremni, megkönnyítve a betakarítást. Nem jött be az elképzelés. Jóska szerette a matematikát, így szántóját első lépésben négyzetekre bontotta. Úgy gondolta, hogy a későbbiekben módja lesz négyzetre emelnie és a termés ezáltal hatványozódni fog. Miután Mónika mama is tudomást szerzett a dolgokról, gyökötvont és több figyelmet szentelt férje ténykedésére, hamarosan jelentkeztek is bizonyos eredmények a termelésben. Mindenesetre a Jóska gyereket elküldték Tókiába pujatermelést tanulni. 
 
Csábi István: Karófia (3. fejezet:Tókiában) E-mail
2011. július 11. hétfő, 05:49

Jóska és Pista tehát Tókiába került, egy városba, de külön iskolába. Gyakran találkoztak. Otthon, Csókiában ez nehezen működött, mert a két család kapcsolatát jócskán megviselte a kajófás körüli huzavona.

Tókia háromszázezer lakosú, történelmi város. Az ezerhétszázharminckettőig az ország fővárosa volt. Ekkor egy súlyos természeti katasztrófa érte: a nagy csigainvázió. A város határában már ekkor is jelentős területen folyt pujatermelés. Ismeretes a puja gumó szaporodásra serkentő hatása. A csigák egy karófai mutációja valóságosan lefúrt a földben fejlődő gumókhoz és hihetetlen étvággyal fogyasztotta azokat. Elképzelhetetlen módon szaporodni kezdtek. A világszerte ismert csigakutató, Doktor Kindli a csigák szexuális szokásáról a közelmúltban megjelent korszakalkotó tanulmányában egy egész fejezetet szentel a karófai csigáknak. Ezek a csigák akkor tönkretették, fölfalták az egész termést. Élelem hiányában vándorolni kezdtek a városban raktáron lévő készletek felé. Rémhírek terjedtek. Halkan suttogták: a csiga lassan jár, de tovább ér. Az óvodákban betiltották a csiga-biga gyere ki  kezdetű mondókát. Ráadásul az ősi karóf vallásban a csigát szent állatként tisztelték, így nem mertek  a csigahaddal szembeszállni. A város fokozatosan elnéptelenedett. Hónapokra három hajó kötött ki a csigák által bitorolt városban, élelemre és ivóvízre volt szükségük. Olyan nemzetből valók voltak, akiknél a csiga nem kultikus, hanem kulinális élménnyel szolgált. Így hát nagy örömmel az utolsó darabig összeszedegették a csigákat, és bőséges készleteikkel világkörüli útra indultak, kihalásra ítélve eme fura puhatestűt . Ötven évbe is beletelt, mire Tókia újra benépesült.

Ma Tókia kulturális és szellemi központja az országnak. Diákváros. Kikötője is jelentős forgalommal bír. Több országos hatáskörű szervezet központja is itt van. Itt működik a már említett Nemzeti Kajófakutató Hivatal (Nekahi), a Pujatermelők Szövetsége (Putesz). Gazdag a sportélete. A közelmúltban ünnepelte megalakulásának századik évfordulóját a város tizenhétszeres bajnok focicsapata, a Tókiai Jelentős SC. Az egész világot bejárta a képsor, amikor utolsó bajnokságukat megnyerve huszonötezer Jelentős drukker libasort alkotva tyúklépésben járta órákig a város utcáit. A libasor Fixtoroknak, a csapat lúdtalpas vezérszurkolójának ötlete volt, a tyúklépésben pedig Tyúk Jenő, a csapat gólkirálya tiszteletére ballagtak.

 
Csábi István: Karófia (4. fejezet:Kell egy kis bonyodalom) ) E-mail
2011. július 15. péntek, 02:27

 Minden a legnagyobb rendben volt. Az iskola nem bontotta meg  Jóska és Pista nyugalmát. Élték a maguk békéét. Még focimeccsre sem jártak. Elég volt a teke és a lepkevadászat. Mégis bonyodalom lett  belőle. Kedvenc helyükön, a homokos tengerparton Jóska tekét gurított, amikor elütötte a lepkét fogó Pista lábát. A baj nem is ez volt, hanem Jóska golyója irányt változtatva  a tengerbe gurult, Pista lepkéje pedig szárnyát szegte a tétova lepkefogó háló miatt. (Gyengébb idegzetűek kérem a következő sorokat ne olvassák el: a lepkezuhanás következtében a nyakát törte.) Most visszatérhet kedves olvasóm: a golyó túlélte. (Most aki nem bírja csukja be a szemét: a golyó nem lett meg)

Mi történt ekkor? Pista bevonult egy kajófa  hűvösébe. Jóska talált egy puja gumót. Gyorsan felszeletelte. Már ekkor elkezdődött ez a ronda szenvedély, minek később az egész globalizált világ a tanúja lett.

-Pista!

-No!

-Hoztam pár felszeletelt puja gumót.

     -Jó.

    - Az egyiket tedd a szájpadlásod alá. A másikat én a lábujjaim közé illesztem.

-Jó.   

 Ez idáig még minden rendben volt. Jött két csavargó. Látta a békét. Nekünk is kell! Elcsórták Pistáék mellől a  maradék gumót és gumó szeleteket.

   A két  csavargó a zsákmánnyal elinalt. A rohanás vége mindig a pihenés. Most is így történt. Leültek egy kajófa alá, egyikük a szájpadlása alá helyezte kincsük egy darabját, másikuk a lábaujjai közé tette a szeletet. Megpróbálták egyszerre mindketten a szájpadlásos és a lábujjast módszert. Óriási lett a bonyodalom. Nem  tudtak megszólalni, nem tudtak mozdulni. Valóságos kígyóbűvölés! Bűvölet, mámor!

-Adjuk el!

Mondta volna az egyik a másiknak, ha meg bírt volna szólalni. Már-már katasztrófális volt a helyzet, óriási szerencsére pont erre járt a  Nemzeti Kajófakutató Hivatal egy magasrangú hivatalnoka, aki mindent tud a kajófáról és megrázta azt. A félérett gyümölcsből mindkét csavargó fejére pottyant egy darab. Mindketten valósággal kiköpték a puja gumó szeletet. Egyszerre szólaltak meg:

-Eladjuk!

Köszönet nélkül hagyták ott nagyszerű kutatót és hivatalnokot. Irány a kikötő!

Térjünk vissza barátainkhoz, akik a mai napig semmit sem sejtve részesei, -sőt tulajdonképpen megalkotói- ,lettek csodálatos országuk egyik   sikertörténetének. Hőseink nem kerültek újabb bonyodalomba, hiszen Pista ugyan nem tudott beszélni a puja szelet miatt, de bírt járkálni. Jóska ugyan korlátozva volt a mozgásban, de annál többet beszélt. A párbeszéd  viszont kissé fura volt:

-Pista, te láttál már tekegolyót dupla szaltót ugrani bicska mozdulattal?

-(Jóska tágra nyitotta a szemét.)

-Még én sem.

-(Jóska csinált egy bicska mozdulatot.)

-(Pista is csinált volna, de a gumó szelet miatt nem tudott, viszont megszólalt:)

-Jó, hogy legalább az eső nem esik!

-(Pista becsukta a szemét.)

-Jár az osztályodba egy nagyon helyes csaj, Mendemonda!

-(Pista kiköpte a puja szeletet, Jóska valósággal kitépte lábujjai közül  ugyanazt!)

Történetünk újabb fordulópontot vett, hiszen valahol most születik meg az  a bizonyos Legenda nevű leányzó. A két jó koma barátsága újabb próbatétel elé került. Pista nagyon jól ismerte Mendemondát, sőt tett már pár bizonytalan lépést a nagyszerű leányzó meghódítása érdekében. Most meg itt a jókoma! Bölcsen hallgatott:

-………………………………!

-Van két tiszteletjegyem a szombati tekemeccsre, elhozhatnád!

  Pista jól tudta, hogy a tekemeccseken nem szednek belépőt. Jóska ezt nem tudta, hiszen ő csak gurított, nem belépett. Amikor pedig belépett, elvették a gurítását. Pista rövid mérlegelés után megszólalt:

-Rendben, meghívom a meghívásodra.

 
Csábi István: Karófia (5. fejezet: Egy emlékezetes tekecsata) E-mail
2011. július 16. szombat, 07:19

Eljött a szombat. Mendemonda Pista jobbján ballagotttekepálya felé. A két gavallér invitálásának nem bírt ellenállni. A dolog nagyon könnyen ment. Mendemonda az egyik nagyszünetben megszólította Pistát::

-Ugorjunk ki szombaton a tekepályára!

-Rendben! Van két tiszteletjegyem.

A tekepálya a város határában húzódó kajófás déli szegletében volt, a Nekahi tőszomszédságában. A hazai meccsek fényét Bőlé Tarantella asszonyság adta meg, aki köztudomásúan nagy tekerajongó . Természetesen most is ott volt a számára kialakított VIP páholyban. Balján a kissé kótyagos férjével, Tihamérral. Tihamér jeles kajófász, a rossznyelvek szerint egyszer fölmászott egy kajófára pedig a másikra akart, ettől lett kótyagos.

Mintmár említettem Karófiában a teke egy sajátos változatát játszák. A játékosok egymással szemben gurítanak. Így nem kell annyit szaladgálni a golyók után, mert az ellenfelek egymás golyóit guringatják. Sőt, a bábukat is egymásnak állítgatják. Ebből óriási botrány is volt az elmúlt idényben, mert Mimóza kisváros élcsapata egy furmányos szerkezet segítségével  a vendégcsapat bábúit olyan erősen rögzítette, hogy az ellenfél csak láncfűrésszel tudott tarolni. Ebből kisebb közelharc alakult ki, hónapokig témát adva a bulvár lapoknak. A visszagurított golyó is viszályára fordult egyszer. A Terminátor nevű élcsapat egy beépített laposelem alkalmazásával az ellenfél fele tartó golyót tűzforróra hevítette. Képzeljük el micsoda kapkodás alakult ki a túloldalon.

Ami a lényeg, a teke nemzeti sport, hódít Karófiában. Hódít Jóska és Pista is. Sőt hódít Mendemonda is. Mendemonda  ébenfekete hajú, fekete szemű, nagyon formás teremtés. Nagyon jól áll neki a dekoltázs, van amikor kettőt is felvesz. Fantasztiküs a cipője is, Pista épp azt nézegeti. Szeretne a nyomába lépni. Balszerencséjére az oldalán van Mendemondának, de így is jó. Van  egy kis kétsége, mert Mendemonda is egy ősi kajófás családból származik, Fóbia városából. Ugye Pista is kajófás, de nem ősi, Jóska ősi, de nem kajófás, hanaem pujás. Viszont Pista tudta, hogy ő lepkevadász, és az se semmi. Bár Jóska tekés és Mendemonda nem pillangó. Vagy mégis?

Így jutottak el a tekecsarnok bejáratáig, jóformán szótlanul. Pista felmutatta a tiszteletjegyet, szerencsére Mendemonda nem vette észre, hogy nem volt kinek. Vagy észrevette, csak nagyon tapintatos. Azt Pista tudta, hogy nagyon tapintatos, mert esténként sokszor gondolt arra, hogy meg kellene egyszer végre tapintani, de ehhez meg ő volt nagyon tapintatos. Mindenesetre Mendemondán volt mit tapintani, ezt mutatta pár tapintatlan szempár a csarnok közönségében. Újabb döntést kellett hozniuk. Hova üljönek? Ahova Pista gurít, vagy ahonnan gurít? Ezt könnyű volt eldönteni, mert csak középen volt hely.

A fiúk túl voltak a bemelegítésen. A  kótyagos Tihamér is rájött, hogy ez nem focimeccs. A VIP páholy mögött dekázgatott ugyanis egy tekegolyóval egészen addig, amíg meg nem próbált belefejelni. Pontosabban megpróbálta, akkor jött rá, hogy ez nem focimeccs. Az ellenfél a  szigetország egy másik csücskéből, a Konkláv- -öböl jelentős kikötővárosából, Konklábiából  érkezett. Innen a nevük: Konklábiai Merészség. A merészségre szükségük is volt a másodosztályt toronymagasan vezető helyi Gurgula Teke Club ellen. Zúgott a csarnok:

  • Géé-Téé-Céé! Géé-Téé-Céé!

Ekkor Tihamérnál újra gond lett. A jó ég tudja honnan kerített egy bicikli  pumpát. Az ellenfél golyóit akarta felfújni. Most a Merészség játékosai mentek át focistába és leszerelték. Elkezdődött a meccs. Kiderült, hogy egy marha a bíró zsebébe olyan érméket dugott, melynek mindkét oldalán  XII. Puja feje szerepelt. (Valóban a Nemzeti Pénzkiverde tíz évvel ezelőtt tévedésből kivert ötezer egy brumást két fejjel, a numizmatikusok nagy örömére. Tulajdonképpen azt is csak feltételezik, hegy egy brumás, mert csak feje van írása nincs. Mindenesetre a numizmatikosok nem sajnálják érte a brumát.) A malőr következtébe mind a két csapat úgy értelmezte a bírói pénzfeldobás után kialakult helyzetet, hogy őket illeti a kezdés joga. A GTC kezdő játékosa Jóska volt. Vele szemben a Merészségben a Kandúrnak becézett ifjú titán. Megszólalt a gong! Jóska és a Kandúr egyszerre indították golyóikat:

- Bruma, bruma, brumadta!   Föld  Anyjának Föld  Anyja!  Durrrr!

XII. Puja felsóhajtott. Ezt legalább megúsztam! (Nem úgy mint elsőszülött fia, XIII. Puja, aki  köztudottan nem volt szerencsés.) Ekkor Tihamér, aki oldalágról kékvérű volt, megint kerített egy bicikli pumpát, de Tarantella  asszony gyorsan eltette a kis táskájába, gondolta  majd felfújja más azokat a golyókat, amik az  ütközés során deformálódtak. Az ütközet Mendemonda  és  Jóska orra előtt a felezővonalnál történt. Nyugodtan mondhatjuk ez egy detonáció erejével fölért. Megindította Mendemonda szívét. Micsoda erő! Ezt Pista is megérezte, mert Mendemonda a  padon az ütközés következtében egy fél ujjnyit Jóska felé csúszott. (Mendemonda a jobbján ült ugyanis, és  Pista is jobbról gurított. Pista megtanulta: jókor, jó helyen kell lenni.)

Nézzük tovább a meccset! Dermedt csend az egész csarnokban. A bíró eszmélt leghamarabb. Éleslátásával kiszúrta  a numizmatikus marhát, aki majd szétesett a röhögéstől. Kikacsintott Tarantella asszonyra: Megoldom! Tarantella asszony megfenyegette a  táskájában lévő pumpával, úgy  hogy senkise vegye észre. Mindenki látta, de nem szólt senki, mert mindenki tudta, hogy a bíró kajófás, ez pedig jól jöhet a meccs során. A tekepályán ugyanis nincs politika, győzzön a jobbik! A következő pillanatban megjelent a bejárati ajtóban Karcsi bácsi, a hajléktalan. Most kell elmondani, hogy a fészekszövés  tudományát már ugye elsajátította, de a polimibri csevejt még  meg kell tanulnia, ezért fölutazott

Csókiából Tókiába. Megtudta, hogy itt nem szednek belépőt, ráadásul nem is esik. A bíró rögtön látta,,hogy nála biztos nincs kétfejű brumás. Most lesz! Odament Karcsi bácsihoz:

- Öreg! Itt egy kétfejű. Cseréljük el egy kétoldalú fél brumásra!

Ezen a napon mindenki nagyon gyorsan kapcsolt. Karcsi bácsi az előbb kapott a takarítónőtöl egy fél brumást. Ez  volt az összes mobil pénzeszköze. Rendben, gondolta ez jól jöhet a tanulmányaim fedezetére.

-Elfogadom az ajánlatát.

A bíró visszament a felezővonalhoz. (A takarítónő már eltakarította a detonáció romjait, az elemeire hullott golyókat.) Magához rendelte Jóskát és a Kandúrt:

- Fej vagy írás?

-Fej!- mondta  Jóska és a  Kandúr egyszerre.

  Az érme felrepült. A takarítónő elkapta. Megszólalt:

  -Most csak az egyik választhat, ő legyen a Jóska!

   -Tényleg! –mondta a bíró.

    -Fej!- kiabált oda Mendemonda.

   -Fej!- egyezett bele Jóska

    Elkezdődött! Végre elkezdődött a mérkőzés. Jóska guríthatott először, ugyanis fejre esett a fél brumás. Először kétmarokra fogta golyóját, és kikacsintott Mendemondára. A golyó elindult:

-ZZZzzzzzzz……..z! Csatt!

Könyörtelen volt a dolog. Kő kövön nem maradt. Jóska  tarolt. Mendemoda megszédült. Jóska és Mendemonda sorsa megpecsételődött. A Kandúrnak, aki várta golyót, leesett az álla. Társai keresték meg. Felállította  a bábukat. Koncentrációs problémái voltak. Az  edzője finoman a hátsójába rúgott. Ettől helyrejött. Mendemonda ezt észrevette ,és kikacsintott Kandúrra. Mendemonda nem csalfa volt, a kedvesét védte. Az edző figyelmeztette Kandúrt, hogy csak a golyóval törődjön. Kandúr végre gurított:

-PszzzSzzzzz……s! Bumm!

Ő is tarolt! De láthatóan nem annyira mint Jóska. Annyit mondhatunk, hogy a GTC pontozással vezetett, bár a táblán egál volt. Jött a következő pár. Mendemonda újra kacsintott. Hol jobbra, hol balra. Mindig másként. Az eredmény nem volt kétséges. Nincs mit részletezni, a helyiek ellenállhatatlanok voltak. Jellemzően a Merészség mestere bekötötte a szemét az utolsó gurításokra. Jöttem, nem láttam, nem győztem. Óriási GTC siker.

Tihamér újra eszmélt. Rájött tekegolyó mivoltára. Végig gurult a pályán. Senki sem figyelt rá. A csarnok eufóriéban úszott.

Karcsi bácsi békésen csevegett az egyik sarokban a takarítónővel. A takarítónő rájött, hogy ő megtalálja Karcsiban a polimibri hangot. Ráadásul ott a kétfejű.

Tarantella asszony pezsgőt bontott a bíró öltözőjében:

-Lám, megmondtam!

-Igen.- mondta a bíró.

A numizmatikus visszavásárolta később az érméket tőle két brumáért.

Kandúr és csapata is megnyugodott. Az edzőnek visszaadták a látását, mert leszerelték róla a kendőt. Különben is tisztes vereség volt, otthon megmagyarázzuk.

Béke volt Tókiában! Az életet csak észre kell venni.

 
Csábi István: Karófia (6. fejezet: „Füst és Ózonlyuk”-ban) E-mail
2011. július 18. hétfő, 07:51

Miért is mentünk mi a meccsre? Bizony két ember miatt. Kijövünk hárman. Mindjárt két fele indulunk. Jóska lóhalálában öltözött. Társai nem értették, de sejtették a helyzetet. A kacsintásokból nekik is jutott. Jóska tudta a z nem olyan volt. Pista is tudta, ebben a pillanatban ő a vesztes csapatban volt, Kandúr mellett nagyobb biztonságban érezte volna magát, mint Mendemonda és Jóska között, aki még elő sem került Most Mendemonda a bal oldalán támasztotta édes kis hátsóját a bicikli korlátnak a csarnok bejáratával szemben.. Az oldal új, a hátsó a régi. Pista nem láthatta, mert mellette állt, de ez így van jól, mert még nem régen a nyomába is akart lépni Mendemondának, helyzet így legalább nem annyira bonyolult.

Még mondja valaki, hogy a háromszög egy egyszerű geometriai alakzat!

Kilépett a csarnok bejáratának kijárat című ajtaján Jóska. Mindhárman felsóhajtottak. Gyorsan katonás alakzatba rendezkedtek: Mendemonda került középre, Jóska jobbjára. Pista maradt új helyén, Mendemonda balján. A lényegen semmit nem változtatott, hogy Jóska balkezes volt. Nem messze a csarnoktól volt egy szolíd vendéglő. Úgy döntöttek, hogy beülnek egy percre. Az ajtó elé érve át kellett rendezni az alakzatot. Pista állt az élre, mert tudta, hogy Jóskának nincs egy vasa sem. Mendemonda beillesztette sokat emlegetett formás hátsóját középre. Ez a nap Jóskáé volt, mert nyugodtan legeltethette szemét a sor végén a kiváló fertályon.

Találtak egy kerekasztalt, így mindenki középre került. Mendemonda maradt Jóska jobbján, Pista Mendemoda jobbján és Jóska balján. A vendéglő csak kívülről látszott szolídnak. Messze volt a kikötő ugyan, még a padlásról sem lehetett látni a tengert. Ez volt a gond. Idejártak azok a matrózok, akik gyűlölték a tengert.

Látni sem akarták. Elégedett ábrázatot mutattak ugyan, de a kocsma hangulata valósággal flusztrált. Jött a Főpincér, aki a Csapos is volt egyben:

      -Parancsolnak valamit?

-Ühüm!- szólalt meg nehezen Jóska.

-Csokoládé és vanília fagylaltot kérek!- mondta Mendemonda.

-Az itt nincs, de kiszolgálunk kiskorúakat is alkoholtartalmú italokkal.

A Főpincérről tudni kell, hogy harminc évig szolgált egy hajón, amit még a tengernél is jobban gyűlölt. A lelket a kapitánya tartotta benne, aki szintén gyűlölte a tengert még jobban a hajót, ráadásul a hajó saját tulajdona volt. A főpincér harminc évig maradt matróz. Mert ez neki így volt jó. A kapitánynál betelt a pohár, mert ő már negyven éve volt tulajdonos és kapitány. Már kezdte meggyűlölni a Főpincért is, pedig a bizalmi embere volt. Gondolt egyet, kinevezte alkormányosnak. Felgyorsultak az események. A Főpincér nagyon ügyesen felgyujtotta a hajót. A biztosítási díjból a kapitány megvette a Füst és Ózonlyuk nevű kocsmát, ahol most ücsörögnek barátaink. A Főpincér egy feltétellel lehetett Főpincér és Csapos az Ózonlyukban, ha feleségül veszi a vénkisasszony nővérét a kapitánynak. A Főpincér (majdnem alkormányos) úgy döntött, mi jöhet még, elveszem Brunhildát, akitől több mint negyven éve a kapitány a hajóját kapta. Brunhilda asszony Tarófia gyámhatóságának fömuffttija. A Főpincér, Csapos és alkormányos torkán néhány falat nehezen csúszik le, például a gyerekek. (Brunhilda  és a Csapos házasélete egy másik regény.) Innen a hihetetlen közlékenység:

-Sört, bort, pálinkát? Enyhe drog is akad.

-Kérünk egy sört, egy pálinkát és egy pohár bort. Van szájpadlás alá  való puja szelet. Sőt lábujjközé való is akad. Ha gondolja behozhatom.. – kapcsolt Pista.

-Forduljunk!-  vette a lapot a Főpincér.

Mendemonda csak lesett. Azért a Pista sem semmi! Még nagyobb szemmel nézett Jóskára, hiszen ő a Pista barátja. A gumó ügyet sem ő, sem Jóska nem fogta fel. Ráadásul neki sosem volt pujása, Jóska meg csak most tanulja. Pista visszanyerte önbecsülését. Hiszen ő kajófás családból származik és ismeri a puja gumót születésétől fogva. Kiszaladt hát pár felszeletelt puja gumóért. Külön tette a lábujj közé valót és a szájpadlás alá teendöt. Nem is jutott eszébe, hogy a két csavargó itt kocsmázott az ellopott puja szeletekből. Honnan tudta volna, mikor azt sem vette észre, hogy a két csavargó tőle szerezte azokat.

 
Csábi István: Karófia (7. fejezet: Jóska és Mendemonda balra el, Pista és a Csapos még maradnak) E-mail
2011. július 20. szerda, 06:48

Pista üzleti érzékkel rendelkezett. Talán az a bizonyos „ősnővér” génjei működtek benne, aki ugye részt sem vett a hős Marcival vívott ütközetben, így ugye ő nagyon könnyen megmenekült. De a gének világából evezzünk békésebb vizekre. Bár ez sem egyszerű, mert az Ózonlyuk című kocsmában, ahol hőseink épp tartózkodnak a vizet ugye nem szeretik, az evezést meg nem szabad szóba hozni sem.

A Főpincér is térült –fordult. Pillanatok alatt megérkezett a kerekasztalhoz, az itt természetes felhozatallal. Ahogy lepakolta bűnös tálcáját, hihetetlenül undorító vigyor jelent meg ábrázatán. A kocsma közönségének szívét  melegség árasztotta el. A Főpincér családjában viszont ebben a pillanatban egy óriásit nyögött Brunhilda asszony.

Pista a Főpincér bal zsebébe csúsztatta a szájpadlás alá való szeleteket, a jobb zsebébe pedig a lábujjközé valókat. Megdöbbentő jelenet következett: A Főpincér és  Csapos fizetett! Pista  bal zsebébe csúsztatott egy húsz brumást, jobbzsebébe pedig egy huszonnyolcegész-nyolctizedes bankót. Rögtön két kérdés kerül elő: Miért ér a Főpincérnek többet a lábujjközé való gumó ? Hogy a égbe létezhet huszonnyolcegész-nyolctizedes bankó?

A furcsa címletű bankó a Nemzeti Pénzkiverde és a Nemzeti Pénzelverde közös ügyletének szüleménye. Ugyanis a Pénzkiverde harminc brumást akart nyomtatni, de mire elkészültek vele a Pénzelverde elcseszett belőle egyegész-kéttized brumát.

Az első kérdésre a Főpincér félelmetes lábszaga adja a magyarázatot, ami már időnként a Főpincért is magát zavarta. Szerencsére Brunhilda asszonyt még jobban. A Főpincér abban bízott, hogy ezt a helyzetet a gumó tovább bírja fokozni, bűzbombára számított, amit békés hajlékukban kívánt detonálni.

Jóska és Mendemonda alig észleltek valamit a körülöttük zajló eseményekből. A Főpincért és Csapost egy tündérien kedves bácsikánk tartották. A kocsma közözönségét aranyos, kedves kis manókként zárták a szívükbe. A tökrészeg, félbolond , cápatekintetű Bendegúzt, aki egyedül ücsörgött a kocsma egyik szegletében, mert saját magát is alig bírta elviselni, Mendemonda egyenesen Cuki Pofának nevezte. Felhörpintették italukat, és valósággal kilebegtek az Ózonlyukból, magára és a Csaposra hagyva Pistát.

Pista tudta, hogy a Csapos nem egy tündér, de megdöbbentő pillanatok következtek az ő és az egész kocsma közönsége számára: A Főpincér nem bírta tovább cérnával. A pult mögött levette két mocskos topánkáját, lehúzta zokniját és remegő kézzel az odaillő pujaszeletet egy pillanat törtrésze alatt keresztezte lábujjai között lapuló bűzös lábgombáival. Nem bírta ki hazáig! Brunhilda egy átmeneti időszakra megmenekült. Nem úgy a Füst és Ózonlyuk nagyérdemű vendégserege. Cápatekintetű Bendegúz felhorkantott és tágra nyitotta vérbenúszó szemeit. Bár először orrlyukai nőttek a kétszeresére, ahogy az egész nagybecsű társaságé, hogy minél hamarabb bezáruljonak. Most síri csönd. Volt aki két ujjal befogta az orrát, volt aki két kis ujjával zárta el szaglószerve nemes járatát. Mihály, a törzsvendég  bajba került, ugyanis hiányzott a kisujja, a hüvelykujja pedig az a égnek sem fért a pillanatnyilag oly fontos likakba. Cimborája segített, két lábbal fenéken billentette, -ugyanis kezei neki is foglaltak voltak- pontosan a kijárat fele indítva. Kinyílt az ajtó. Így az Ózonlyuk lélegzetvételnyi szünetet kapott.

Pista elgondolkodott. Piszkosul értek a pujához. Ebben nőttem fel. Nem úgy a Főpincér és a Csapos. Ő valószínűleg abban a pult sarkánál kikandikáló iszonyatos topánkában serdült ilyen visszataszítóvá. Mindenesetre gyerünk ki az Ózonlyukból és vegyünk egy friss levegőt! Belül a kocsmában egyedül a Főpincér maradt ábrázatán a már ismert kéjes, egyben visszataszító vigyorral.

Fetrengett a gyönyörtől, amit saját gombái produkáltak számára. Fokozni kívánta a  hatást: Szájpadlás alá a szájpadlás alá valót! Félelmetes, földöntúli hörgések,  hangok hagyták el a torkát. Az utcára menekült kocsmabútorok riadtan bámultak egymásra. Utálták ugyan a Főpincéért, amit ő nagyon helyeselt, mert ez volt a célja, de egy kocsmában ugye a vendég és a csapos között nagyon szoros a kötelék. Szerencsére jelen volt a Görények és Egyéb Büdös Jószágok Megmentéséért Alapítvány jeles képviselője, Orrlik Gedeon, akinek a táskájában mindig akadt pár gázálarc. A törzsvendég Mihály, Jóska és Elemér, aki gyerekkorában mentős szeretett volna lenni felvett egy-egy maszkot, mert amit hallottak mind a jóérzés, mind a rosszérzés határán túl volt. Bementek hát a pult mögé!

Elképesztő volt a látvány! A Főpincér bal lábát artista módon a  nyakába tette lábujjai között a puja szeletekkel. A padlón ülve jobb lábával  egy hófehér papírosra rózsaszín szívecskéket rajzolgatott, benne Brunhildám felirattal. (Valahogy beszorította jobb lábujjai közeit szintén elborító puja szeletek mellé egy ceruzát ugyanis.) Kezeit imára kulcsolva lógatta, hogy időnkét az ég felé fohászkodva kitárja azokat. Arcán döbbenetes vigyor, szemei vérben úsztak. Persze továbbra is jöttek a sejtelmes hörgések.

Az expedíció tagjai tanácstalanul egymásra néztek. Visszavonultak a kocsmaajtóban várakozó társaikhoz. Először Mihály szólalt meg:

-Végeredményben én még ilyen állapotban sohasem láttam a Főpincért!

Hármas csoportok szerveződtek a látványosság megtekintésére. Pillanatok alatt elterjedt a hír a városban. Az élelmes Bandika -aki évek óta törzsvendég az Ózonlyukban- elkezdett jegyet szedni. Késő estig folyamatosan jöttek az emberek megtekinteni és nem utolsó sorban meghallgatni Főpincér barátunk extázisát. A kép semmit sem változott, azonos maradt órákon keresztül a már leírtakkal. Bandika egy önkéntessel  eljutatatta Brunhilda  asszonyhoz  a legszebb szívecskét.

Ahogy az  utolsó látogató elment, Bandika fogott egy vödröt tele hideg vízzel. Nyakon lódította a  Főpincért és  Csapost, hogy utána sebesen távozzon.

A Főpincér és Csapos, sőt a valamikori Alkormányos kiköpte a pujaszeleteket. Kiszabadította lábujjait, magához tért. Döbbenten vette észre az egész kocsmát ellepő  fehér papírosokat rózsaszín szívecskékkel, Brunhilda  felírattal. Óriási volt a káosz a fejében. Ismerte a város összes okmányhamisítóját ,sok ügyfelet is szerzett már nekik, nem tudta megérteni , hogy miért kellett a szívecskékbe gyöngy betűivel élete keservének nevét hamisítani? Mi lesz,ha ezek közül egy is Brunhilda kezeébe kerül?

Ebben a pillanatban kinyílt a kocsmaajtó. Ki lépett be rajta? Brunhilda! Kezében  a földkeregség legszebb Brunhilda feliratú szívecskéjével..De a látvány nem ez volt. Brunhilda  áttetsző ,ébenzöld és türkizsárga kisestélyit viselt elöl és hátul mély, sőt mondhatnám merész kivágásokkal..Már ez is sokkolta a Főpincért és Csapost, aki ugye mellesleg családfő is volt. De a sok kis aranyos elszórtan elhelyezett csipke lepke már mindent felülmúlt volna, de Brunhilda kalapot is viselt. A kalap színét nem tudom leírni, mert leírhatatlan. Karimája volt neki, de az az  üreg, amit egy átlagos estben a fejtetőre húznak, most az égnek állt. Egyes kajóf kutatók szerint egyébként ez ősi viselete a kajóf  ősanyáknak, mert így  a nagy esőzések idején, ha beázott a kunyhó, csak fölkapták a kalapjukat, aláálltak a becsöpögő víznek és így nem ázott fel a parketta.

A Főpincér még ilyet nem látott, nem csoda , mert még ilyet senki sem látott. A következőkben Brunhildából előtört az Elemi Ösztön. Évtizedek felgyülemlett feszültsége vulkanikus erővel került a felszínre. A Főpincér és Férfi képtelen volt minden ellenállásra. Nem részletezem tovább az ügyet, az egy másik műfaj, tizennyolc éven felülieknek.

.Mindenesetre másnap a Csapos és Főpincér elgondolkozott: Mi is lehet a dolga egy alkormányosnak?

 
Csábi István: Karófia (8. fejezet: Gumó Körök alakulnak) E-mail
2011. július 24. vasárnap, 12:38

A Füst és Ózonlyuk vendéglátóipari egység tegnap esti történései fölborzolták Tókia város lakóinak kedélyét. Egymással szöges ellentétben álló csoportok alakultak ki:

Kajóf  Néprajzkutatók Tanácsának közleménye: Örömmel fogadjuk nemzetünk eme ősi rituáléjának fölelevenítését.
Tókiai Vendéglátók és Kocsmárosok Kamarája: Tiltakozunk az ellen, hogy egyes magukat vendéglátósnak nevező személyek ócska trükkökkel elvonják az emberek figyelmét a mértékletes és a mértéktelen alkoholfogyasztás hagyományaitól.
Pujatermelők Országos Szövetsége (Putesz): Újra bizonyságot nyert ősi növényünk nemzetgazdaságunkra meghatározó jelentősége.
Tókiai Harsona vezércikke: Felelőtlenül osztogatják a szájpadláshoz szorítható pujaszeletet, anélkül, hogy leírást adnának arról, hogyan lehet kiköpni.
Tókia Szava címlapján: Pujaszeletekkel szabadítsuk meg az emberiséget a lábgombától! (A szöveg alatt az egész címlapot betöltő lábgomba fényképe, amely az utolsókat rúgja.)
Nekahi közleménye: Bőlé Tarantella asszonyság elővigyázatosságra hívja fel a város lakóit és az egész nemzetet. Többek között nagyon figyelmesnek kell lenni nehogy fölcseréljük a lábujjközé való és a szájpadláshoz szorítandó szeleteket. Ezenkívül emlékeztetett arra, hogy az ősi rituálét mindig egy kajófa hűvösében végezték.
A helyi televízió közvéleménykutatást végezett az utca emberei között. Rögtön kiszúrták Karcsi bácsit, akit nagyon helyesen tipikusan utcai embernek véltek. Csak a feltett kérdés volt  enyhén szólva marhaság:
-Karcsi bácsi, ön szerint, aki sokat látott kajóf,  mi kajófok az orrlyukunba is dughatunk puja szeletet?
-Nem mindegyik kajóf teheti ezt meg. Ha legalább akkora marha, mint te fiam, akkor viszont teljes nyugalommal! -válaszolta bölcsen Karcsi bácsi és elkérte a gázsiját.
Szóval felbolydult az egész város. A maffia is kapcsolt. Tudományos tény volt ugyan, hogy a puja gumó nem narkotikum, de ha ráfogjuk, hogy az, akkor ugyebár sokkal többet ér. Több száz, már szállításra előkészített, berakodás előtt álló puja gumóval teli ládát cimkéztek át. Ráírták, hogy ezek a ládák karalábét tartalmaznak, így amikor megérkeztek a küldemények a célállomásra, felbontásuk után rögtön gyanúsak lettek, így az üzlet beindult.
A világsajtó is beindult. A Főpincér és Csapos produkcióját egy amatőr videós felvette, a földkerekség összes híradója lejátszotta a megdöbbentő képsorokat. Szinte egy időben szerte a világon Gumó Körök alakultak. Az internet segítségével a szeletek felhasználásának különböző módozatait dolgozták ki. Volt aki az első gumó szeletet mindig a bal láb kisujja mellé helyezését prefelálta. Volt aki a jobb láb gyűrűs ujjához ragaszkodott. Valóban a világhálón keringő videofelvételek jelentős különbségeket mutattak. A tókiai tv már említett riportere feldugta az orrába a gumó szeletet, mindezt filmre is vette. Óriási lett a nézettsége, mert  ilyen ritka nagy marhát talán csak egyszer láthat az ember életében. 
Még nem is említettem a mai napig megoldatlan óriási dilemmáról: a gumó egyszerre a szájpadlás alatt és a lábujjak között. A helyzet olyan súlyossá vált, hogy Karófia kormánya megbízta  a Kajóf Tudományos Akadémiát, hogy végezzen kutatásokat a helyzet feloldása érdekében. De szerte a világon több jelentős intézet és híres tudós foglalkozott eme nagy súlyú problémával. Sajnos megoldás a mai napig nincs.
A tarófiai árutőzsdén rövid idő alatt a puja gumó ára az égig szökött, növelve a termelési kedvet és nem utolsósorban a termelők hasznát. 
A kajófászat egyre inkább a háttérbe szorult. Tömegével kerültek a piacra a régen oly nagy becsben tartott kajófások. De nem kellettek a kutyának sem. Valamit javított a helyzeten a fellendülő puja szelet turizmus, mert ugye az igazi élmény mégiscsak a kajófák árnyékaban érhető el, de ez kevés volt az üdvösséghez.
Szóval Karófia gazdasága óriásit lendült, de szeplőként megmaradt a kajófászat gondja.
 
Csábi István: Karófia (9. fejezet:Térjünk vissza Csókiába!) E-mail
2011. július 27. szerda, 07:12

Ifjú hőseink szülőföldjén mit sem sejtettek a szülők arról, hogy gyermekeik milyen aktív részesei voltak az országukban zajló hirtelen fordulatoknak. Fogalmuk sem volt arról, hogy a Csapos és Főpincér televízióban látott, általuk is döbbenettel figyelt mutatványában mekkora szerepe volt a Pista gyereknek.

 Kuriózum számba megy, hogy a már említett híres kocsmáros, Jóska szponzora ott volt a tekemeccsen, sőt a meccs után ő is betért az Ózonlyukba , és látta a Főpincér és Csapos bemutatóját. Erről otthon nem mert beszámolni, de az egyik záróra  után nem bírt ellenállni a kísértésnek, és ő is próbálkozott. Az eredmény sokkal prózaibb  volt: az attrakció első percében megjelent egy pompás otthonkában Noémi asszonyság, a kocsmáros 150 kilógrammot nyomó felesége, és lekevert két akkora átszállót, hogy kocsmáros barátunk ehhez fogható bűvöletben még sohasem részesült. Ráadásul kitörő örömben részesült másnap, amikor legalábbis részlegesen visszanyerte hallását.
Itt említem meg, hogy természetesen Karófia összes bulvár lapja tapadt az ügyre, így különös figyelmet fordítottak a Főpincér minden lépésére. Ennek volt üzleti haszna is, mert az Ózonlyukat bővíteni kellett. Egy üvegpavilont húztak fel sebtében, hogy így növeljék az üvegházhatást, ami az üveg sörök és borok forgalmának növekedésével tökéletesen mérhető is volt. A Színes Színek című bulvárlap fiatal, rámenős fotósa , Csattinka  Miska szenzációs felvételeket készített Brunhilda asszonyságról, aki teljesen átalakult az ominózus éjszaka hatására. Esténként a legváltozatosabb és a legkülönlegesebb öltözetekben sétálgatott Tókia korzóján.
A Színes Színek Noémi asszonyság kezébe is eljutott. A puja gumó úgy látszik áttétételes hatást is képes kifejteni! Noémi asszonyság rendkívüli merészséggel teljesen átrendezte ruhatárát. Esténként a nappaliban fölállított kifutón hazatérő kocsmáros barátunknak bemutatókat tartott. A többit a fantáziájukra bízom.
Jóskáék családja társadalmilag leépült, de anyagilag felépült.a puja piac fellendülésének köszönhetően.. Bár az öreg Jóska időnként könnyes szemmel vette elő a családi fotóalbumot, amiben megörökítették a kajófás minden szegletét. Ilyenkor beindította magnóját, melyből halk polimibri csevely áradt. Két markában pedig egy-egy műanyag polimibri tojást szorongatott.
Az öreg Pistáék viszont nagyon sok gonddal küszködtek, a kajófa ágazat tipikus válságjelenségeivel hiánytalanul szembesültek. Mindennek tetejére kajófásukban fölütötte a fejét a kajófa nagyon ritka betegsége: a kalyiba. Huszonhét kajófát kórházba is kellett szállítani. Ezen még csak túltették magukat, a nyavaját fél év alatt kiirtották. Ebben a szerencse is segített, mert amikor a kalyiba felütötte a fejét, akkor egyben be is verte egy a Pista által kifeszített polimibri pihentető huzalba, így genetikailag meggyengülve indította romboló támadását az oly nagybecsű kajófákkal szembe. Szóval nem ez volt a legnagyobb baj.
Mint tudjuk a kajófászatokat az egyre szűkösebb állami támogatások tartották életben, aminek a mértékét döntően a polimibri fészekszám határozta meg. Kamilla asszony (Pista édesanyja) nem tudott polimibri fészket szőni, pedig az idő vasfoga sok fészket elcsócsált.A becses madárból  egyetlen egyet nem sikerült eddig megfigyelni, pedig térfigyelő kamerákat helyeztek el az erdőben. Karcsi bácsi, az egyetlen tetőtől a talpáig megfigyelt polimibri madár felszívódott, állítólag polimibri csevejt tanul Tókiában. A Nekahi részeges megbízottján, Gongl Fajanszon keresztülgázolt a Tókiai Antialkoholista Liga, fél éve egy kortyot nem iszik a szerencsétlen. Egyedül a műanyag tojásokat sikerült beszerezni. Két hónap és jön az éves ellenőrzés Gongl Fajansz úr személyében. Összeült a családi kupaktanács. Az öreg Pistára jutott a fészekszövés titkának megfejtése, ami a családok megromlott viszonyát ismerve tekervényes ügynek látszott, az idős el is nevezte Fészkes Fekete Fene Akciónak. Az ifjú Pista dolga lett Karcsi bácsi és Gongl Fajansz megkörnyékezése Tókiában.
Az öreg Pista félrevonult, fészek helyett terveket szőtt. Jóskáék családjának évek óta volt egy napszámosa, a Kancsura Jani, úgy döntött, hogy őt fogja megkörnyékezni. Janit törzshelyén, a „Jót Ülök Magamért” talponállóban találta meg. Jani kedvenc itala a karófok karófikuma, a pujákum sör. Ennek az italnak az alapja a puja növény. Eddig még nem említettem, hogy a puja alul ugyan gumós, de felül kalászos, nem kis fejtörést okozva a botanikusoknak. A fejtörést szószerint is érthetjük, mert nem egy alkalommal esett egymásnak kalászospárti és gumóspárti tudós kolléga egymás munkaeszközét (fejét) agyabulálva. A lényeg az, hogy a kalász magvából maláta készül, a malátából sört erjesztenek. A lánc végén, a táplálkozási lánc végén egy főemlős, a legfőbb főemlős áll, akit jelen esetben Jani barátunk képvisel. Az okfejtésnek némileg ellentmond Jani nőnemű társának múltheti megállapítása. A teremtés koronája ugyanis a kelleténél többet fogyasztott a seritalból, az asszonyság ugyan főemlőshöz méltóan, eszközt (nyújtófát) használva fogadta hajlékukban: „Nesze te részeg disznó!” Márpedig a disznó nem főemlős. Ma semmi probléma, bár új barátunk egy –két korsóval már lecsúsztatott.
-Jó estét mindenkinek! Szervusz Janikám! -lépett a kocsmába Pista.
-Szervusz arany komám! Rég nem láttalak. Hogy s mint?
-Köszönöm meg vagyok Janikám. Kajófászkodom mostanság. Veled mi a helyzet?
-Megvagyok, minden a régi. Az asszony viaskodik velem állandóan. Képzeld a múltkor nem nézett főemlősnek! Pedig olyan szépen szövögettük az életünket, mint a polimibri madarak a fészküket.
Pista megnyugodott, úgy érezte jó úton halad célja felé. Kért két korsó sört. Hosszas, klasszikus kocsmai beszélgetés kezdődött további pujákum korsók kíséretében. Röpke két óra elteltével Pista elérkezettnek látta az időt valós problémája föltárására.
-Janikám! Van egy polimibri párom, amelyik annyi tojást rakott, hogy púpozva is alig fér a fészekbe. Segítened kellene, szükségem lenne pár pótfészekre! 
-Megegyezhetünk! -felelt Jani.
     Felgyorsultak az események. Rövid alkudozás kezdődött. Pár bruma erre, pár bruma arra, azután kezet rá. Jani anyagköltség címén előleget kért. Kapott is. A két koma megegyezett abban is, hogy az asszonyállat az olyan jószágot, amelyiknek a zsebe tele van brumával biztosan főemlősszámba veszi. Ezt a megállapítást már az áldomás elfogyasztása után tették, önbizalmat gyűjtve a hazatéréshez.
     Ezt a bekezdést nem kell elolvasni, mert egyáltalán nem tisztességes. Jani szinte teljesen ismerte a fészekszövés rejtelmeit, mert sokszor asszisztált Mónika mama titkos ténykedéséhez, de a művelet utolsó fázisába, a krampusz csomó kötésébe az asszonyság nem avatta be. A csomó nélkül pedig nincs fészek. A csomót ugyan Jani nem ismerte, de ismerte a helyet, ahol Mónika mama jelentős készleteket rejtegetett a fészkekből. Csak megfelelő emberre volt szükség, aki „áttelepíti”, az egyébként is bizonytalan eredetű fészkeket Pistáékhoz. Erre alkalmas személy a „Jót Ülök Magamért” c. talponállóban bőven akadt.
A kocsma neve nem a véletlen szüleménye, mert a kocsma tulajdonosi köre és nagyérdemű közönségének jó része hosszabb- rövidebb időt töltött apróbb-cseprőbb ügyek következtében olyan intézmények falai között, ahol rosszul ültek magukért. Szóval a fészekprobléma így fog megoldódni, de a lényeg az, hogy a történetünk folytatódhat.
 
<< Első < Előző 1 2 3 Következő > Utolsó >>

1. oldal / 3

új-iVisz

 

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 378 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs