Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Írás Szépirodalom Tóth István

Tóth István erdélyi költő élete utolsó percéig (1923-2001) szenvedélyesen ragaszkodott a természethez, somostetői otthonához, amely oly közel engedte őt ahhoz a világhoz, mely munkásságának végső szakaszában Lírai enciklopédia c. trilógiáját életre hívta.



Besztiárium (5)
2011. szeptember 12. hétfő, 15:19

 

Juhok
(Oves)
 
Arra vágytam mint kisgyerek,
hogy kapjak furulyát,
és szelíd juhaim között
ballagjak mint juhász.
Most itt állok a legelőn,
őrzöm szép nyájamat,
mely sodor önmaga előtt
- nagy emlékáradat.
 
alt
Fotó: Ilyés András-Zsolt
 
Katicabogár
(Coccinella septempunctata)
 
Oly kicsi, hogy
szinte már nem is állat.
Ezért hívják
csak katicabogárnak.
 
(Pedig — ha nem
számítjuk a macskánkat
szobánkban az
egyetlen háziállat.)
 
Ha idebent
a lámpa felragyog, 
kisütni látja
a nyári Napot.
 
Kis pontszemén át
úgy elönti lényét, 
mint mikor kívül
teljes nyári fény ég.
 
S oly izzva száll
a lámpa üvegére, 
mintha a roppant
tűzgolyóhoz érne.
 
S bár leég róla
— ha még volt teher —
üszkös szárnnyal
a padlón elhever.
 
De tárt szárnya
kis repülővé hűlve, 
mintha az életen is 
túlrepülne,
 
a kinti, dermedt tájra, 
mely vár veszteg: 
kihűlt szénként
a Napra emlékeztet.
 
Bár repülési csúcsot
nem döntött meg — 
művelt-e már valaki
vakmerőbbet?
 
Besztiárium (6)
2011. szeptember 15. csütörtök, 14:35

 

Kuvik
(Athene noctua)
 
Mit kuvikolsz a téli éjben
hol ősz óta nincs egy egér sem
Lidérc vagy-e, boszorkány táplál
Vagy üzented, hogy ideszálltál?
 
Lelőtt madár
 
Szárnyán égbe tört
minden. S most egy seréttől
hull alá a föld.
 
altLepke
(Papilio)
 
Zsibbadtam a térben, mint távoli pont
és ritmussá oldott a mély horizont. 
S mit bábként álmodtam kék éjeken át,
 kinyílott az égbolt, akár a virág.
Most szívom a fényt, az egek mosolyát, 
sóhajtnak utánam aranypocsolyák.
 Felcsillan előttem vízcseppnyi időm, 
dús nektárért szárnyalok égbetörőn. 
Nem a kelyhek, de a lég tüze csábít, 
rétek, hol szárnyam örökre virágzik.
 — Ha hervadtan lángol a foszforos tönk, 
és tisztások izznak, hol füvet elönt
a hold roppant udvara, mely odafent
oly mozdulatlan, mint fákon a csend... 
S a dombok alján, ha elsápad a rét, 
és virágok zokognak messzi zenét, 
az úttalan erdőn és dombokon át
víg gyermekhad üldöz, akár a csodát. 
De szűzi kéztől is óvom a szárnyam: 
álommá válok a gyermeki lázban. 
 
Pusztai P/G grafikája
 
Besztiárium (7)
2011. szeptember 20. kedd, 07:49

 

Légy a havon
(Stomoxys calcitrans)
 
A táj körben fehér.
Csak egy fekete légy fekszik hanyatt.
Minden felől csak hópelyhekhez ér.
De fekete marad.
 
altLibák
(Anseres)
 
Juliska, sápadt kisleány, 
a papnál volt cseléd.
Megfojtotta a vizenyő
mind a két tüdejét.
Libát is őrzött. Kerestem
mint hazatért diák.
Gondolatomban hattyúkká
változtak a libák.
 
A madártömő
 
Bejegyezték madártömőnek,
kezéről rigók gömbölyödnek.
S üröm hull örömébe:
nem tud rigókat élve
kitömni, - bár kedveli őket.
 
Besztiárium (8)
2011. szeptember 28. szerda, 07:50

 

altMéh
(Apis)
 
A harmat elenyészett
mint könnyű pillanat
Szikkadt és sűrű mézet
ígér a déli nap.
 
Hol nagy elhagyatásban
álltak a bús mezők
a réten sok-sok társam
kísér ma délelőtt.
 
Nem volt egy árva lélek
a széles ég alatt
s most zengő messzeségek
kísérik utamat.
 
A termő búzaföldön
és völgyek zárt ölén
hosszasan elidőzöm
akár a nyári fény.
 
Majd dombok felé kerget
sok meztelen kehely
és minden meddő percet
magasban töltök el.
 
Az utam mindenünnen
egy cél felé vezet
egy gondtól részegülten
visznek a mély terek.
 
Mindegyik szárnycsapással
teljesebb lesz a lép
Alkotva éltem átal
rövid nyaram felét.
 
Ha víz tükréhez érek
szemlélem önmagam
Hallgat a múlt. S zenélget, 
ami még hátra van.
 
Bár vége lesz nyaramnak, 
és nem lesz mézszüret, 
a tél nem árt azoknak, 
kik mézet gyűjtenek.
 
Ha minden alszik mélyen
a rétek éjjelén, 
egy sejt aranycseppjében
kigyúl a nyári fény.
 
A havas holt mezőknek
mély álmát elverem, 
lelkemben virág nőhet, 
ha mézét ízlelem.
 
Sejtjeim hatszögéből
tüzel a nyári múlt, 
mely jövendővé szépül, 
ha csenddé finomult.
 
— A harmat elenyészett, 
mint könnyű pillanat. 
Szikkadt és sűrű mézet
ígér a déli nap.
 
A mérhetetlen tájon
a rétek lángolók: 
sűrített mézzé párlom
a gyönyörű valót.
 
(Fotó Imreh Albert)
 
Muslica
(Drosophila)
 
Felhoztam a pincéből
                                   egy pohárnyi pirosbort.
A tavaly nyári alkony
                                   az asztalon piroslott.
Szagok, cseszlék köröztek
                                   holt nyarakból kirajzón:
egy muslica szárnyával
                                   mozdult az univerzum.
 
Besztiárium (9)
2011. október 20. csütörtök, 07:12

 

Nyugalmazott oroszlán
(Leo emeritus)
 
Volt zsákmányai csontját rágva,
beleásít a pusztaságba:
"Mi él, mind bizonyíték,
hogy élve, bizosten, még
senkit sem küldtem másvilágra."
 
altÖkörnyálak
(Aranea)
 
Az ökörnyálak alálengnek,
mint finom hüllőcsápjai az ősznek.
Penésszel szövik be a csendet.
Sápadt virágok magvakba rejtőznek.
 
Pacsirta I.
(Alauda arvensis)
 
Túl a lángoló felhők szintjén
már nem látszik, de dala átszól:
"Csak úgy szállhatsz magasba, mint én -
hogyha a dalodtól nem látszol."
 
Páva
(Pavo cristatus)
 
A páva díszes, de bármilyen cifra,
csak addig szép, míg a száját kinyitja
Mert akkor ő a legrusnyább s a legszebb:
a plusz egy mellé tesz egy minusz egyet.
 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 Következő > Utolsó >>

7. oldal / 7

új-iVisz

 

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 1801 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs