Tóth István

Tóth István erdélyi költő élete utolsó percéig (1923-2001) szenvedélyesen ragaszkodott a természethez, somostetői otthonához, amely oly közel engedte őt ahhoz a világhoz, mely munkásságának végső szakaszában Lírai enciklopédia c. trilógiáját életre hívta.

Besztiárium (5)

2011. szeptember 12. hétfő, 15:19

Juhok

(Oves)

Arra vágytam mint kisgyerek,

hogy kapjak furulyát,

és szelíd juhaim között

ballagjak mint juhász.

Most itt állok a legelőn,

őrzöm szép nyájamat,

mely sodor önmaga előtt

- nagy emlékáradat.

Fotó: Ilyés András-Zsolt

Katicabogár

(Coccinella septempunctata)

Oly kicsi, hogy

szinte már nem is állat.

Ezért hívják

csak katicabogárnak.

(Pedig — ha nem

számítjuk a macskánkat

szobánkban az

egyetlen háziállat.)

Ha idebent

a lámpa felragyog,

kisütni látja

a nyári Napot.

Kis pontszemén át

úgy elönti lényét,

mint mikor kívül

teljes nyári fény ég.

S oly izzva száll

a lámpa üvegére,

mintha a roppant

tűzgolyóhoz érne.

S bár leég róla

— ha még volt teher —

üszkös szárnnyal

a padlón elhever.

De tárt szárnya

kis repülővé hűlve,

mintha az életen is

túlrepülne,

a kinti, dermedt tájra,

mely vár veszteg:

kihűlt szénként

a Napra emlékeztet.

Bár repülési csúcsot

nem döntött meg —

művelt-e már valaki

vakmerőbbet?

Bővebben... Hozzászólás Találatok: 3131

Besztiárium (6)

2011. szeptember 15. csütörtök, 14:35

Kuvik

(Athene noctua)

Mit kuvikolsz a téli éjben,

hol ősz óta nincs egy egér sem?

Lidérc vagy-e, boszorkány táplál?

Vagy üzented, hogy ideszálltál?

Lelőtt madár

Szárnyán égbe tört

minden. S most egy seréttől

hull alá a föld.

Lepke

(Papilio)

Zsibbadtam a térben, mint távoli pont,

és ritmussá oldott a mély horizont.

S mit bábként álmodtam kék éjeken át,

kinyílott az égbolt, akár a virág.

Most szívom a fényt, az egek mosolyát,

sóhajtnak utánam aranypocsolyák.

Felcsillan előttem vízcseppnyi időm,

dús nektárért szárnyalok égbetörőn.

Nem a kelyhek, de a lég tüze csábít,

rétek, hol szárnyam örökre virágzik.

— Ha hervadtan lángol a foszforos tönk,

és tisztások izznak, hol füvet elönt

a hold roppant udvara, mely odafent

oly mozdulatlan, mint fákon a csend...

S a dombok alján, ha elsápad a rét,

és virágok zokognak messzi zenét,

az úttalan erdőn és dombokon át

víg gyermekhad üldöz, akár a csodát.

De szűzi kéztől is óvom a szárnyam:

álommá válok a gyermeki lázban.

Pusztai P/G grafikája

Bővebben... Hozzászólás Találatok: 3181

Besztiárium (7)

2011. szeptember 20. kedd, 07:49

Légy a havon

(Stomoxys calcitrans)

A táj körben fehér.

Csak egy fekete légy fekszik hanyatt.

Minden felől csak hópelyhekhez ér.

De fekete marad.

Libák

(Anseres)

Juliska, sápadt kisleány,

a papnál volt cseléd.

Megfojtotta a vizenyő

mind a két tüdejét.

Libát is őrzött. Kerestem

mint hazatért diák.

Gondolatomban hattyúkká

változtak a libák.

A madártömő

Bejegyezték madártömőnek,

kezéről rigók gömbölyödnek.

S üröm hull örömébe:

nem tud rigókat élve

kitömni, - bár kedveli őket.

Besztiárium (8)

2011. szeptember 28. szerda, 07:50

Méh

(Apis)

A harmat elenyészett,

mint könnyű pillanat.

Szikkadt és sűrű mézet

ígér a déli nap.

Hol nagy elhagyatásban

álltak a bús mezők:

a réten sok-sok társam

kísér ma délelőtt.

Nem volt egy árva lélek

a széles ég alatt,

s most zengő messzeségek

kísérik utamat.

A termő búzaföldön

és völgyek zárt ölén

hosszasan elidőzöm,

akár a nyári fény.

Majd dombok felé kerget

sok meztelen kehely,

és minden meddő percet

magasban töltök el.

Az utam mindenünnen

egy cél felé vezet:

egy gondtól részegülten

visznek a mély terek.

Mindegyik szárnycsapással

teljesebb lesz a lép.

Alkotva éltem átal

rövid nyaram felét.

Ha víz tükréhez érek,

szemlélem önmagam:

Hallgat a múlt. S zenélget,

ami még hátra van.

Bár vége lesz nyaramnak,

és nem lesz mézszüret,

a tél nem árt azoknak,

kik mézet gyűjtenek.

Ha minden alszik mélyen

a rétek éjjelén,

egy sejt aranycseppjében

kigyúl a nyári fény.

A havas holt mezőknek

mély álmát elverem,

lelkemben virág nőhet,

ha mézét ízlelem.

Sejtjeim hatszögéből

tüzel a nyári múlt,

mely jövendővé szépül,

ha csenddé finomult.

— A harmat elenyészett,

mint könnyű pillanat.

Szikkadt és sűrű mézet

ígér a déli nap.

A mérhetetlen tájon

a rétek lángolók:

sűrített mézzé párlom

a gyönyörű valót.

(Fotó Imreh Albert)

Muslica

(Drosophila)

Felhoztam a pincéből

egy pohárnyi pirosbort.

A tavaly nyári alkony

az asztalon piroslott.

Szagok, cseszlék köröztek

holt nyarakból kirajzón:

egy muslica szárnyával

mozdult az univerzum.

Bővebben... Hozzászólás Találatok: 3146

Besztiárium (9)

2011. október 20. csütörtök, 07:12

Nyugalmazott oroszlán

(Leo emeritus)

Volt zsákmányai csontját rágva,

beleásít a pusztaságba:

"Mi él, mind bizonyíték,

hogy élve, bizosten, még

senkit sem küldtem másvilágra."

Ökörnyálak

(Aranea)

Az ökörnyálak alálengnek,

mint finom hüllőcsápjai az ősznek.

Penésszel szövik be a csendet.

Sápadt virágok magvakba rejtőznek.

Pacsirta I.

(Alauda arvensis)

Túl a lángoló felhők szintjén

már nem látszik, de dala átszól:

"Csak úgy szállhatsz magasba, mint én -

hogyha a dalodtól nem látszol."

Páva

(Pavo cristatus)

A páva díszes, de bármilyen cifra,

csak addig szép, míg a száját kinyitja.

Mert akkor ő a legrusnyább s a legszebb:

a plusz egy mellé tesz egy minusz egyet.

Bővebben... Hozzászólás Találatok: 2815

<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 Következő > Utolsó >>

7. oldal / 7

» SzivességBank «

Legfrissebb

Chanson d'automne

Legnézettebb

Üze-net

Sziamagyarország!

Ingyen vidd! Vidd ingyen!

Közös ivisz-regények

3 szavas mese

Ki van itt?

Bejelentkezett tagok

Köszönet