Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Írás Szépirodalom Tóth István

Tóth István erdélyi költő élete utolsó percéig (1923-2001) szenvedélyesen ragaszkodott a természethez, somostetői otthonához, amely oly közel engedte őt ahhoz a világhoz, mely munkásságának végső szakaszában Lírai enciklopédia c. trilógiáját életre hívta.



Herbárium (25): Zab
2011. augusztus 20. szombat, 10:13

 

altZAB
 
(Avena sativa)
 
A nyár színei sárgára hagyultak
Széjjelhullnak elhamvadó egek
Amint sápadt kalászod felzizeg
fél jelenedben megterem a múltad:
 
vörösesbarnán izzó búzamag
parazsában éled csak át egészen
a dús nyarat, mely nem a tiéd mégsem
hozzád tévedt és kihűlt sugarak
 
mint hamis lótuszevőt, úgy rászedtek
A nyár egy magvadban sem született meg 
az önmaga pirosló hőfokán.
 
Te csak annyiban tartozol a nyárhoz
hogy felzizegsz mint utolsó kalászos
S mintha mégis az elsőt hallanám.
 
Tóth István és az ő Besztiáriuma
2011. augusztus 26. péntek, 07:44

 

Miután az ivisz olvasói magukénak tudhatnak egy verses-képes herbáriumot, most ugyanattól a szerzőtől származó Besztiárium (Állattani enciklopédia versekben) válogatott darabjaival ismerkedhetnek. Mielőtt belevágnánk, néhány szót a 2000-ben napvilágot látott kötetről, keletkezésének körülményeiről.
 
Amikor a nagyváradi Literator Könyvkiadó megjelentette a versfüzetet, a marosvásárhelyi Népújságban Szekér Endre értő méltatása is napvilágot látott, amelyet célszerű bőven idézni.
 
altA Besztiárium – lírai állattan, melyben a költő folytatja Herbárium című kötetét, költői növénytanát. Lírai enciklopédiát ír, a Lapidáriummal, a Szoláriummal együtt: a természet élő- és élettelen világának sajátos összefoglalását, egyszerre "tudományos" és "költői" összegzését akarja megalkotni. Ezt a különös, egyéni vállalkozást "megmagyarázhatjuk" félig- meddig Tóth István alkotói egyéniségéből. Benne él mindig a klasszika- filológus, a hajdani latin költészetet magyarul megszólaltató műfordító, a régi és modern költőtársak (német, francia stb.) tolmácsolója, az irodalomtörténész (aki élőszóban tanárként és kötetekben összefoglalva, leírva, kutatóként, alkotóként). De ez a "felsorolás" nem fejezi ki igazán alkotói egyéniségét: ő a természeti-környező világot középpontba állítja; az emberi közösséget és a rettentő nagyvilágot ismerő, felmérő, abban sokszor csalódó költő, aki hajdan, Csokonaiként, a csörtető, pénzéhes, elembertelenedő világtól szívesen elfordul, a "magányosságba" menekül. Tágasabb ez a nagyvilág, emberibb ez a magányosság a természetben, fákkal, növényekkel, hozzánk csendesedő állataival, "vadjaival". Kezes ez az állat, csodás illattal köszönti a virág, átkarolja őt egy-egy faág. Tóth István költői világa, lírai "természetrajza" csak félig vezethető vissza az Aiszóposz-Phaedrus-féle görög- latin állatmesékhez. Ők és követôi (pl. La Fontaine, Krilov stb.) az állatvilágban olyan "emberi" történeteket ábrázoltak, melyek mindnyájunknak, emberi halandóknak tanulsággal, bölcsességgel, útmutatással szolgáltak. Ebből a "tanulságból", "emberi bölcsességből" megőriz valamit a költő, de lefaragja belőle a történetet, a csattanót, a jellemzést. És sokkal inkább közeledik a lírához, a maga egyéni mondanivalójához – természeti "környezetben"...  Ez a lírai állattan sokféleképpen szól hozzánk. Gyakori a négysoros vers – máskor is –, követve akarva- akaratlan Áprily Lajos, Horváth Imre és mások példáját. A verseknek legtöbbször egy nagybetűs magyar címe van: a név, önmagában. Alatta olvasható a tudományos állattannak megfelelően a latin név zárójelben...Utána jellemzi, bemutatja, rövid helyzetképet ad, sorsáról ad számot, majd legtöbbször önmagával kapcsolatos a befejező pár sor...
 
Tóth István természetesen nem követi mindig a szeretett négysoros versformáját. Hosszabb arcképet rajzol kedvelt Dió kutyájáról, rövid verssoraival rögzíti az ébredő madarak felejthetetlen pillanatait. Szereti őket, alig tudja versét abbahagyni... De a Besztiáriumot is "pótkötettel" folytatja, angolból, franciából, görögből, latinból stb. fordított versekkel egészíti ki munkáját. Nem felejti el Odüsszeusz régi kutyáját, Argoszt, Homérosz eposzából: "Ám ahogy megszimatolta Odüsszeusz közeli létét:/ Farkát csóválgatta, fülét mind egyre konyítva;…" A költő szívesen idézi Szamosközy István, Zsámboky János sorait a régebbi időkből, de leggyakrabban francia kortársait szólaltatja meg lírai állattanában...
 
Tóth István természetközelsége, életszeretete, emberi bölcsessége, a kis- és nagyvilágot egyszerre látó és megörökítő szemlélete feltétlenül eredeti, értékes, figyelemre méltó fejezete napjaink magyar irodalmának. Ő mindig a változó és változatlan világ őre akar lenni, a szépre odafigyelni, megállítani mai Faustként a tovaröppenő pillanatot versben, lírai enciklopédiájában.
 
Szekér Endre értékelése után jöjjön hát a válogatás, amihez a lehetőségek függvényében igyekszünk képi illusztrációt is illeszteni. Kezdetben egy székelyudvarhelyi természetfotós, dr. Szabó József lesz segítségünkre, őszi tócsába fagyott madarával...
 
alt
 
Bogár
(Insectum)
 
Nagy, sápadt gomba lett a Nap,
nőni kezdenek a mohák.
Penészkiverte ég alatt
egy bogár megy az úton át.
 
 
Cinke
(Parus major)
 
Dalolsz a kertemben, hős cinkém,
Bár kint minden csonttá fagyott.
Biztosan jobb munkás vagy, mint én,
Aki még bent is hallgatok.
 
 
Csikók
(Pullus Equinus)
 
A déli itatás alatt
szikrát vetett a hó.
Felettem szinte átrepült
a két szilaj csikó.
Az erdőig vadul futott,
a fák között megállt.
Csámborgott restelkedve, és
a kötőfékre várt.
 
Besztiárium (2)
2011. augusztus 28. vasárnap, 16:49

 

alt CSÁP
 
(Antenna)
 
Oly módosult
végtag, amely
kis antennának
megfelel.
 
Ízeltlábún
fordul elő
gyakran le-
vágva is kinő.
 
Hogy láthassuk
e végtagot
mely viselőjénél
nagyobb —,
 
tudnunk kell, hogy
úgy tűnik el, 
hogyha valaki
ráfigyel.
 
Híg elemekből
gyűjt szagot
domborzat-
negatívumot.
 
Nem látott
dolgokat szagol
Szagtalan szaglász
valahol.
 
Színe a vízzel
elvegyül
Észrevesz
észrevétlenül.
 
Zavaros víz
aljára nyúl
Tapintgat
tapintatlanul.
 
Maga is oly
vizet zavar
akár a ravasz
tintahal.
 
S beindul
mint futószalag
száll felé
amin csak matat.
 
Bekebelez
minden szagot
kitapintott
domborzatot;
 
kihalászott
jóízeket
mindent, mit
szimatja bevett.
 
Sőt azt is, 
aminek szagát
sohasem
érezi a csáp:
 
sok érmét, mely
szagot nem ád
De arról mit
tehet a csáp?! 
 
1986
 
Besztiárium (3)
2011. szeptember 01. csütörtök, 07:16

 

FECSKE
(Hirundo rustica)
 
Ó, ha úgy tudnék ragaszkodni hozzád
mint ez a kimúlt fecske
mely szállt tízezer kilométerekre
s tavaszok visszahozták.
 
Istállónk, épp rozzant istállónk képét
icsiny fejébe zárva
vitte a messzi-messzi Afrikába
s most visszahozta végképp.
 
Parányi ravatalán — a tenyeremben
fekszik. S újból őserdők
óceánok habján, hánytorgó felhők
felett száll rezzenetlen.
 
Ezer kilométernyi kék mélységbe
tűnik legalább tízszer
Repül, mint egy gazdátlan, titkos nyílfej... 
— Mi hozta vissza végre?
 
Hogy a több-száz-nyelvű földrész egén át
egyetlen szót sem értve
célba találtitthoni sárfészkébe
jobban mint a rakéták;
 
hogy e mindössze tíz centis kis törzset
távok fel nem tartották
nála milliószor nagyobb távolság
sem feledtetett véle, Görbed.
 
alt
 
 
 
 
 
 
GYÜLEKEZŐ FECSKÉK
 
Gyűlnek a fecskék csapatokban
mielőtt messzi útra mennek
Kicsicsergik magukat hosszan
s nekivágnak a végtelennek.
 
Ha valamelyk elmaradozva
késik a csapattól leváltan
lehull, mint kenyérről a morzsa
s elkallódik az őszi sárban.
 
Hogy érkezzem a hűlő őszig
eszméim új nyarakba szállnak
s ha nálam egy-egy elidőzik
nem leli már útját a nyárnak.
 
Szálljatok tőlem egyre messzebb
eszmerajok, életre szántak
Maradjatok ( — mást mit tehettek?) 
beteg fiaim, béna szárnyak.
 
 
Fotó: Márton Ildikó / Lassú búcsú
 
Besztiárium (4)
2011. szeptember 05. hétfő, 14:57

A hollófiók                                                        

(Pullulus corvinus
 
Régesrég kaptam Jánostól
egy szép hollófiat.
Bezártam. Elbúsult szegény
a rabsága miatt.
Aztán dobáltam felfelé
hogy szállni gyenge lett.
De mint a feldobott kabát
lankadtan leesett.
(Fotó: Macalik Ernő)
alt
 
Holtági halak
 
Napos egekbe tört
a friss hajnali pára
s levonzza most a föld
álmatlan szomjúsága.
 
A domb mögé lapul
a szél, az erdők lelke
és mozdulatlanul
ráül a levelekre.
 
A lomb közt áttekint
a csillagok bozótja
Nagy békességet int
s az álmokat feloldja.
 
A nyárfa még remeg
ha levelére fény hull. 
Majd könnyen szendereg
és mély álomba némul.
 
Holt állatként pihen
a fás part omladéka
A szomorú vizen
mint hamvadó rakéta,
 
átszáll egy nagy bogár
mely épp aludni készül
s a lombos, langy homályt
választja menedékül.
 
Még nem voltak a fák
amikor erre tévedt
szabad tereken át
a víz s a szűzi élet.
 
Csupán a telihold
ragyogta be a földet
s az ezüstös folyók
egy tengerbe ömöltek.
 
A tiszta víz helyén
mely egyszer itt is áradt
a meder közepén
miazmás gödrök állnak.
 
Itt nem nőnek füvek, 
és kék csombor se nyílik; 
s a torz kétéltűek
lassan benépesítik.
 
Dús békanyál felett
tespednek éjjel-nappal,
még halak küzdenek
a lenti bús salakkal.
 
S a holt vizek alatt, 
mint percnyi lidércfények, 
meg-megcsillámlanak
bús lakói a mélynek.
 
A parti bokrokat
elnyomta rég az álom. 
Egy fényes gondolat
virraszt a lomha tájon.
 
A fák nem sejthetik, 
bár ők az égig érnek, 
csupán kik holtukig
bús lakói a mélynek.
 
Őbennük tündököl
a fuldokló halakban, 
végtelen víztükör
cseppfolyós fényalakban,
 
mely szeplőtlen eget
és örökös nyarat hoz; 
tág tengerbe vezet
az összes bölcs halakhoz,
 
hol nem él senki más, 
csak eszes vízi lények, 
és minden mozdulás
gyémántos csenddé érhet.
 
Így ült a gondolat
agyukon, mint az égbolt. 
Lángolt a messzi hab, 
s dühösen buborékolt.
 
De egyszer odafent
a békák felbrekegtek, 
darabra tört a csend, 
s a fűzfák megremegtek.
 
Válaszként pocsolyás
szag száll a bús szelekben, 
s megáll a fény-folyás
vak tócsákká meredten.
 
Széthullt a kék elem... 
Haldoklanak a részek. 
— Az élet végtelen, 
s akarja az egészet.
 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 Következő > Utolsó >>

6. oldal / 7

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 1163 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs