Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

Kőrösi Sándor (Sanyi)





 



Lónéni és lóbácsi második felvonás E-mail
Írta: Kőrösi Sándor   
2015. december 04. péntek, 15:46

Kavicson koppanó hegyében,

Nesztelen angolna,

hullámok

zenében,

Farkasba koccintott tőr hegyében,

 

 

harmaton szökkenő tücskök hevében

omló párák kóválygó erdejében.

 

 

álmodó

 

Emléknyi párából sejlő

kócsagok hevében.

 

 

messzeségben,

 

áttetsző zörejek impozáns kegyében

 

cülüpökön, éjji dílben

hullámzó mezében

kószáló

hullámzó zenében

 
Ló néni és ló bácsi E-mail
Írta: Kőrösi Sándor   
2015. december 04. péntek, 10:05

 

 
Különös lét-érzés E-mail
Írta: Kőrösi Sándor   
2012. június 11. hétfő, 09:55

Ingadozó mocsári liliom csacsog,
Romlás áramlik, morgás vágyódik
Porkoláb, lágyan nyafog.

Rendként ürülő természet,
versekben csücsülő mélyrészeg,
A te részed vagyok.
 

 
Az Isteni kommunikátor E-mail
Írta: Kőrösi Sándor   
2012. május 21. hétfő, 12:13

Mindig visszafordulunk ehhez a kérdéshez: mi végre van az ember? Most kettő súlypontra tekintve szemléljük: az egyik, hogy a tudomány állása szerint létezik a „sötét anyag”, az univerzum 70% -át kitöltve. Ezen felül létezik a 30% anyagmennyiség, amelyet mi látható mérhető kozmosznak nevezünk. A sötét anyagról jómagam semmit nem tudok, így emberi tapasztalatokra hagyatkozom, a létező látható kozmoszt illetően. Odamegyek egy asztalhoz, és kopogtatom a falat, ami mellett eme asztal áll. Ekkor ugrik be, mi érzékelhető a látható univerzumból: hogy nem igazán mozgékony, az alap élmény ez (robosztussága ugyanezt takarja). Nem élettel teljes, a szó belülről ismert értelmében. Ez minden gyermeknek a legelső krízise, amin csak nagyon kifinomult szemléleteket átadva sikerül szülőknek is, átlendíteniük a csemetét. Azonban, ha ez így van, ha az univerzum számunkra látható, érzékelhető része az, mely kevésbé élet teljes, kevésbé mozgékony, épp ezért ilyen a hozzá való viszonyunk gyermekkorban, ismét feltehetjük a kérdést: hol ebben az ember helye? Mivel az ember egy átformált mozgékonyabbá tett anyagi valóságot is takar, meg is fordíthatjuk. Vajon, mit jelenthet ez, a mozdulatlanság számára? Mit üzen ez? Mit üzen a mozdulatlan, a mozgó, az élettel teljes számára? No, itt már kezdjük kapizsgálni. A két fogalmi pont jellegéből adódik a látvány: folyik itt egy egyirányú kommunikáció, eme kettő között. Az egyik folyton kérdez (a mozdulatlan) a másik folyton válaszol. Az is nyilvánvalóvá válik, hogy a kérdés, azért nem létezik, mert a válasz már akkor válasz a kérdésre, mikorra az kérdéssé válhatna. (evvel bőven lehetne játszadozni, melyik volt hamarabb, vagy egyszerre született a kettő, így prezentálva avilágot, a mostani lefolyása szerint). Ám a mozdulatlanság mást is takar: a válasz azért válasz, mert a kérdés, puszta hiánymivel mozdulatlansága által nem tud változáshoz jutni egy kérdés feltevéséhez), ezért nem tudja a kérdést feltenni. (természetesen mindez az élő kontra mozdulatlanság látványán keresztül tekinthető így).  

Mindebből mi jön ki? Nincs tiltva, hogy így szemléljük… a válasz az ember. Arra mindenképpen válasz, hogy mit kezdjen a mozdulatlan, mozdulatlanságával. Mivel a mozdulatlanság  magával nem tudja kezdeni (mert mozdulatlan), ezért kell neki egy tőle független, ami ezt vele megteszi. Tehát, a kérdést, felteszi helyette. Ez a cselekvő életet élő, létező ember. jellemezhetjük így is: a mozdulatlansággal az Isten játszik emberi alakban. Evvel megértve s egyben megmozdítva mozdulatlanságba omolt kiszolgáltatottságát átformálva magává a változássá. Itt megint játszhatunk egy sort azzal, hogy a kérdés úgy kérdés-e hogy a változások között, mögött rejlő válasz töredékei bukkannak-e elő, vagy a puszta változásokon átlátva átszüremlik, egy képpé összeállva.
(Természetesen ez is egy metszet pusztán, nem rakunk rá viaszpecsétet). A kommunikáció nem azon a szinten zajlik, ahol azt el tudnánk képzelni, hanem mozdulataink formáin át történik, amelyeiket általánosan mi nem fogunk fel mindennapjaink során. Ahogyan levegőt veszünk abban is benne van, vagy hangunk alkatában, vagy arcunk kifejezésében önmagától testet ölt
Kijelenthető, általbán az ember belül mozgékonyabb, mint a körülötte létező állapotok, amelyeket tekint. Belső mozgékonysága azonban nem az ő sajátja, ő csak prezentálja, megjeleníti.
Ami nem magának van, az mozgékony, vagyis élőbb. Minél jobban élőbb, annál jobban nem létezik. Átkötés, átmenet nincs. Itt a minél jobban létezést, az annál jobban mozdulatlanságnak tekintjük. Szellemi értelemben nevezhetjük ezt, a józan paraszti relativitás ellentettjének. Mivel, ott minden csak valamihez viszonyában tekinthető valaminek, itt azonban a létező viszonyrendszer teljesen egy irányú, egy ható és egy mozdulatlansága révén kitisztult formából áll.

Mit kezdjen evvel az ember? A megjelenítésen kívül? Nem csak a Faust egy látható megjelenítés, hanem egy jól elkészített babgulyás is, egy puszta pillantás is. Tegyük fel még egyszer a kérdést, immáron a fentiek tükrében: mit kezdjen evvel az ember? A boldog szemléléshez, a tragikumához, a könnyedségéhez, a kiességéhez, ahhoz hogy szerethet, felnőhet: ha felnőtt, ha megérett rá, ő maga szünteti be értelmetlensége okán a gyűlölködést, a háborúskodást, és valódi kérdések fele fordul, olyanok fele, aminek puszta játék a feltétele is. Az emberszámára is kezelhető őszinte érdeklődése révén Ismét evolúciós alappillére kerül, mivel játszik. Többé a kérdés nem kérdés, hanem válasz is egyben.  

És a finálé: A végén, kiderül: csak válasz létezik, kérdés nem.
 

 
Senkik és valakik E-mail
Írta: Kőrösi Sándor   
2011. június 30. csütörtök, 13:32

Általánosan a senkik, bölcsebbek, okosabbak, tisztában látnak mint azok, akik valakik. A valakik mögött illetve előtt mindig van egy viselkedés centrum, amire mutatva mondják magukról ők, hogy valakik. Mert félnek felvállalni magukban azt, amit látnak. (sokszor fel sem ismerik, hogy erről van szó). A senkik jókedvűen saját maguk felvállalásával letudva a dolgot, nem igénylik, hogy külön arculatot építsenek, így a senkik, messze nagyobbak, mint a valakik. A senkik tudata, mivelhogy a senki, az aki egyébiránt nem létezik, tudatának határai nem állnak meg testének fizikai határainál. Mivel az átjárásban nem akadályozza az arculatba foglyul ejtett tekintet. Az arculatban élők, nagyon szenvednek is ettől, egy része zenész lesz, író lesz, lelkének jóra pillantásának függvénye, hogy nagy író, költő, zenész, tudós, vagy rablógyilkos lesz belőle. A Senkik a világot nem háborúban akarják megváltoztatni, hanem egy mosollyal, egy jó szóval, egy tettel a környezetükben. Ettől érzik magukat boldogabbnak. Az arcból figyelők közül a legelvetemültebbek, állandóan másokat akarnak megváltoztatni, míg ezt egy igazi senki, sohase fontolja meg, meg se fordul a fejében. (ellentétben az arcok egy részével).A valaki - az arc - attól szenved, hogy létezik, ez az emberbe akadt Isteni energia kínjának érzete, az emberben magában, érezvén a fogság súlyát, fullasztó frusztráltságát az élő energiának, amit maga az élő energia, az élet, érez. (Az edény a lélek így képes az élet, a jó ellen fordulni, ha nem szereti az életet. Ha maga a lélek kevéssé jó, ennek dühe az, mellyel saját élete és evvel együtt mások élete fele tekint a kín miatt, amit átél. Az ilyenek azt is gyűlölik, ha látják, hogy másnak jó. Mert tudják, hogy nekik nem lesz jobb, mert ők maguk nem engedik el a bennük lakó jót (néha nem is látsz bennük semmit). Ráadásul látják saját elvetemültségüket, aminek alapján, tisztába kerülnek avval is, hogy nem is lesz jobb nekik. Ez csak fokozza dühüket, agressziójukat, a magukban kiölt jó láttán, annak hiányában még több gyűlöletet vesznek figyelembe, és másokra törnek azért, hogy ezt a jót másokból is kiirtsák. De miért üzlet ez nekik?
Azt mindenki ismeri ezer Holywoodi történetből, hogy milyen sikerrel teszik ezt. Ezért bájos az egész: A hasztalan és teljesen értelmetlen harc végett. A vesztes kínkacaja, nyihogása, tág szemű vihogása, saját pusztulásának kálváriája felett. Legszívesebben egy kézzel, egy mindent felejtő kézzel kirántanám örökké fortyogó teljesen értelmetlen förgetegéből, ki a kies térre, de látva-látván sem tehetem, ha ő magában nincs jó amin keresztül a jó kezet nyújthat.

 
Jack Daniel E-mail
Írta: Kőrösi Sándor   
2011. május 12. csütörtök, 07:42

Nos barátaim! az élet sosem közönséges, sosem az van belőle (ami, ahogy, amikor) Hanem:
tekeredik egy megmondhatatlan svédcsavar az éterben, Ám attól függetlenül, hogy mit gondolsz, egyébként sosem véleményt mondasz, hanem formálod, a megmondhatatlant, egy ennek ellenére átlátott környezetben, melyben egy célt tűzöl ki magad elé mindig: (ez az irányvonal egészen meglepő sokaságnál tisztán leledzik) Hogy mindig jó történjék. A belül egészséges embereknek, aki a felszínükön hullámoznak, sosem lesz bajuk, (mert a hullám alatt már, egymáson csúsznak a megszámlált, bár végtelen mennyiségű molekulák) Ez, az univerzum alapvető szövetnékét illetően tökéletesen ugyanígy van, tekintettel a nem ismert részére is. Honnan az emberben a nevetés? Nemcsak puszta morális nekifeszülés az éterben, (belső rendünk valóságot el, de nem ismerő nekibuzdulása, és ennek viszont reakciója, melynek kerete a morál), hanem az egész játszi könnyedsége, és szabadsága felett elmúlhatatlanul létező öröm. Ezt üzenik a hullám alatt egymáson átgördülő molekulák. EZ, az óceán szimbolizmusa, ez a víz üzenete.
 

 
Az űr vidék E-mail
Írta: Kőrösi Sándor   
2011. április 14. csütörtök, 08:19

Régen kiskoromban gyönyörködtem a csillagokban, oda menekültem a mereven közelítő fekete trottyos óriás vektorbicikli elől. Később, 20 évvel később már rájöttem: csak, ha legyőzöm a vektor biciklit, akkor van akármi, valami. Nem hogy csillagok, hanem egyáltalán valami. Azóta a csillagok szépségében néha, esténként hazafele sétálva elszemlélődöm, de nem vágyom ki.
 
Felhívom szíves figyelmeteket, a Vektorbiciklit szinte teljesen bárány-vakul tekerjük, és aki ért hozzá, 3 madzagot átkötve, 500 millió madzagot köt át. (Hogy a madzagot milyen szándékkal kötik át, az mind időtállóságát, mind minőségét tekintve meglátszik.

No de miért nyúlnak rossz kézzel is a vektorbiciklihez? Saját rozsszándékúságuk ellenére is a jót szolgálják… az a cél, azért köti át, hogy, mi magunk észrevegyük, az átköthetőséget… De, ha egy rendszer hibásan is működtethető, torzan is, ettől miért magyarázza valami úgy nekünk azt, hogy azzá is teszi? Mert valami másra mutat evvel, nem a rendszer a magyarázat, hanem a magyarázó: csak puszta jel. A cél a valóságos rendszerfüggetlenség úgy, hogy közben dolgozni (játszani) tudj az adottal.
  
Nekünk magyaráz arról, hogy mennyire magasan kell megülni a lovat, ilyen rendszeren felül emelkedve, azt játékszerünkké téve, épp az illető rendszertől való függetlenségünk által... No, itt van az eb elásva, de mi kiástuk : )

 
kalapácsos fanfan E-mail
Írta: Kőrösi Sándor   
2011. március 25. péntek, 11:16

Rendként ürülő természet, versekben csücsülő mély részeg a te részed vagyok.

 
Szofi a kutyafilozófus, második felvonás E-mail
Írta: Kőrösi Sándor   
2011. február 04. péntek, 07:41

Szofi a legtermészetesebb kényelmével nyúlt el a földön, szeme a kutyasors elégedett békéjével tekintett befelé. Voltaképpen merengett, a nélkül a teher nélkül, hogy valamire gondolnia kellene. A puszta jólét terült el benne.  Elmesélem nektek, egyszer ugyanígy pihent nyolc hónapos korában, de nehéz napok értek véget ebben a pihenésben akkor, amikor térdemre fektette fejét és elaludt.

Történt egy nap, hogy kiugrott a kerítésen és belement a vakvilágba. Apja egy utcahős, hasky-szemű, roppant értelmes fickó. Ezért a neve is Fickó. Az ő vére vitte ki ezt a kiskutyát az utcára, a szagok közé, a hangok közé, amik azt ígérték, hogy több lesz, majd mindent meglát.

Valami olyat látott a világból, talán a felé rúgó idegenektől, esetleg más valakitől, aki aranyossága miatt becsalogatta, majd fogva tartotta, ami miatt, ma már, egy nagyon komoly dolgot tud, amit nagy filozófusok is parlagon hagynak: Rájött, hogy a világ nem kint, hanem bent van, ma már nem gondolkodik azon, hogy elmenjen-e. Azt hinnénk, a gondolkodás az ember privilégiuma, de ennél nagyobb tévedést talán elsütni se lehet.

 

 
Szofi, a kutyafilozófus E-mail
Írta: Kőrösi Sándor   
2011. január 23. vasárnap, 18:23

Szofi egy nagyon aranyos, kutya, akibe a német juhász véren kívül egy kis vadkácsa vér is jutott, de nagyon mélyen gondolkozik a világról.(A képen a hátsó.) Néha, amikor mancsaira rakja fejét és úgy nézi, milyen is a világ, vagy inkább talán az élet, mosolyog az arca, mély, barna szemeiben szeretet honol.

 

 
Dinnyés-zabkása E-mail
Írta: Kőrösi Sándor   
2011. január 19. szerda, 13:44

Fülembe hörög a hajnal,
Kapálódzó arccal,
tépem a kenyeret.

Nézem a heteket,
Vassal gyúrott legyeket
Forral a kócos lehelet.

 
Nézek, nézek... E-mail
Írta: Kőrösi Sándor   
2011. január 16. vasárnap, 11:06

Dobbantott a fekete szörnyeteg
megállt, bajuszáról pattantott
egy kis cicát és lihegett

Majd a cicára nézett, és remegett,
betonba temetett lábán remegett,

Mozdulni nem tudott bár lehetett,
nyávogott a múltnak:
és nevetett! Egy kútnak nevetett!

(S a cica elesett, és ahogyan elesett,
a lelke meg kiesett)

 
Cimbora E-mail
Írta: Kőrösi Sándor   
2011. január 13. csütörtök, 13:06

Fekete hörcsög szörcsög,
illatokat dobál,
pamparákban ülő kisördöggé
dünnyög görcsöd,
mint a barna opál
 

 
Ember gép E-mail
Írta: Kőrösi Sándor   
2011. január 10. hétfő, 18:34

Föl tekintek az égre, üres.
Szemem kékje vár az éjre,
Tán élve alszom.

Térdre hatom fejemet,
Bakancsom megevett
Egy rőf izzadságot.

 
Ember az Isten tükrében - Egyáltalán E-mail
Írta: Kőrösi Sándor   
2011. január 08. szombat, 14:48

Egy szó, melyben ha ránézünk sem irány, sem idő nem található, hanem a teljes szemléletből eredő eleve rendezettség, minthogy hiányokat a lelkem vakságában nem tapasztalok, ezért jól is lakom azokkal a látásokkal, amiket így kaphatok ajándékba.


Nincs tér nincs idő, de már létezik az ettől más, mert különben nincs egyáltalán, amihez képest van valamiminthogy ami valami, az már nyilvánvalóan van, így mértéke is van (A valami, ugyanígy, mint a van puszta mérték is tud lenni, ha így pillantunk ). Ami néz, sem ez, sem, az sem amaz, hanem mindentől egyéb, mivel enélkül sehogyan sem lehet valami. Ez az, amit egyáltalánnak nevezek, ez a létből megpillanthatóami igaz hogy van (bár a nézés azért nem mindenképp csak egyáltalán, hanem az az egyáltalán átnéz a valamin, ami csak attól valami hogy nézik).

 
A régmúlt jövője E-mail
Írta: Kőrösi Sándor   
2011. január 08. szombat, 12:42

Artikulált történelem visít az étterem ajtaja előtt.
Kirítt a tömegből a fekete lovag, Tépett hajjal,
súlyos arccal lökdöste a tudat hajnalát,
Simogat, hogy ölhessen. Tűző napfény a
szemében, hármat lép a surranó vágy,
Bíbor kék égen, csendesen hömpölyög a régmúlt.
Eltört éji fény mutatja, Sámson hajnalát.

 
Ember az Isten tükrében - Az én egy kék zebra, de lehet, hogy cserépkályha? E-mail
Írta: Kőrösi Sándor   
2011. január 08. szombat, 12:39

Létezik-e kint és bent, ha egyszer a mindenség mindene mindenhol ő maga. (másnéven, minden megszemélyesül bennünk) Azonosságunkat bármiben megélhetjük kint és bent egységében. De, akkor mi a valami? Egyáltalán mit jelent? A legkisebb valami is egyértelműen az egésznek valami, így az egészben részként tekintettre hatást gyakorol, tehát számára, viszonyában létezik.

 
Ember az Isten tükrében - Az öntudat kialakulásának hiányára vetett pillantás E-mail
Írta: Kőrösi Sándor   
2011. január 04. kedd, 19:35

Tizen éves koromban megpróbáltam elképzelni, mi az-az én, de sohasem sikerült, mindig cserbenhagyódtam, és mint „fogalmam sincs mi-ez”-t félre kellett dobnom. Tehát szemléletem nem rendelkezett az önreflexióval. Tiszta volt elmém a kijelentésről, hogy ez, itt.

 
1 mondat E-mail
Írta: Pamparam   
2011. január 01. szombat, 15:26

csöpög a varjak nyála a szélben,
cölöpökön, éji délben járnak táncot
a pislákoló bogárfináncok

 
Rontást akarok! E-mail
Írta: Kőrösi Sándor   
2011. január 01. szombat, 13:51

Óriás huligán
taposs belém,
mert én vagyok a véső,
Mely, ha késő,
leront helyedről!
(Goromba tépés harap pocokba!)

 
Csacsogó E-mail
Írta: Kőrösi Sándor   
2010. december 30. csütörtök, 15:41

Komposzt ül a halántékon,
Felocsúdok, talán épp pont mára.
Ide vezényelt a madár az égen,
Vagy, nem is :
Égetett szenet bégetett
A kazánfűtő.
Szénné lettem,
Mint egy levél kivonat ...
Életre kelt atom huzakodik,
hadakozik az éteren!
Térden csókolt föld vonaglik,
a kék egen! 

 
Hómunkások E-mail
Írta: Kőrösi Sándor   
2010. december 30. csütörtök, 15:18

ingatózó tél a fákon,
A hó esik, mégse fázom,
Csoda idő! - Azt kiáltom,

Gyerünk gyorsan hólapátom,
Vegyük most fel a kabátom,
Jót dolgozunk, biz' én látom.

 
Az élet és halál fatalizmusa E-mail
Írta: Pamparam   
2010. december 13. hétfő, 13:17

Az élet és halál fatalizmusa

 
Ember az Isten tükrében - A gyermek transzcendenciája E-mail
Írta: Pamparam   
2010. december 05. vasárnap, 20:00

A gyermek transzcendenciája

 

 
Ember az Isten tükrében - Az igazi érzékenység a szimbólumok valóságának értése E-mail
Írta: Pamparam   
2010. december 05. vasárnap, 18:30

Egy ellökött gyermek fájdalmában senki sem osztozhat, hacsak nem a szeretet erejével. Mennyi ellökött és elfáradt gyermek sír, és senki sem emeli fel őket? Dehogynem! A szeretet felemeli.

 
Ember az Isten tükrében - Oda nézz! E-mail
Írta: Kőrösi Sándor   
2010. december 02. csütörtök, 23:04

Oda nézz!

 

1. Mi történik, ha egy gyermek szomorú? Hamar túllép rajta, mert mindig azt teszi, ami neki jó. És te?


2. Van a gyermeknek személyisége? Nincs.  Neked van?

 

 
Pipacshősök - Buksi apostol cigit kér E-mail
Írta: Pamparam   
2010. december 01. szerda, 13:34

A pultnál támaszkodok, odajön hozzám Buksi, és a következőt mondja:  "Füstyki Jetyszki?

 

 
Ember az Isten tükrében - Teremtés E-mail
Írta: Pamparam   
2010. november 28. vasárnap, 00:00

Teremtés

 

 
Tágszájú grízzly beszédei 2 E-mail
Írta: Pamparam   
2010. november 27. szombat, 15:18

Így az elmebazár bájosabb, mint a medve, mikor arrcán táncol a harag:
megeszlek papástol mamástol - szól a virradat  és már toccsan is szájában a bájos nyálas nyelv,
amint ráborul agyára a pici-maci: hogy este, a kis szőrös maciteste, abszolutt mindent befaljon.

 
Pipacshősök - Buksi apostol E-mail
2010. november 20. szombat, 10:10

Buksival, a későbbi apostollal először az Admirálban, egy sárga homoktenger közepén fekvő kocsmában találkoztam.

 

 
Ember az Isten tükrében - Közeledés a gyermekhez E-mail
Írta: Kőrösi Sándor   
2010. november 12. péntek, 13:19

Közeledés a gyermekhez

 
Ember az Isten tükrében - Van szavam? E-mail
Írta: Pamparam   
2010. november 07. vasárnap, 13:27

Van szavam?
 

 
Este E-mail
Írta: Pamparam   
2010. november 07. vasárnap, 09:47

Néha unom a létet.
Semmi végzet,
Édes szájú képzet
Nem horkol.

 

 
Ember az Isten tükrében - Valóságot a gyermeknek! E-mail
Írta: Pamparam   
2010. október 26. kedd, 20:33

Valóságot a gyermeknek!

 

 
Ember az Isten tükrében - Víz E-mail
Írta: Pamparam   
2010. október 26. kedd, 20:31

Víz

 

 
Ember az Isten tükrében - Zuhanás E-mail

Zuhanás

 


új-iVisz

 

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 1927 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs