Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Mű-vé-szett Fotó Fotóművészet

Cseke Gábor válogatása erdélyi fotósok képeiből
 



Székelyföldi fotótáborok: Lázárfalva, 2008 (fotó) E-mail
Írta: Cseke Gábor   
2011. november 19. szombat, 11:39

A Hargita Megyei Kulturális Központ (HMKK) 15. fotótáborát a Csíkszereda közeli Lázárfalván szervezte meg, az autentikus néptáncokat műhelyszerűen felpártoló András Alapítvány meghívására. Az alapítvány ugyanis rusztikus művészkolóniát épített ki a falu határában található borvízforrások közelében, ahol gyógyfürdő is működik. A Szent Anna-tó vonzáskörzetében található alcsíki tájegységen a meghívott fotográfusok mérleget is készítettek a táborok hasznáról. A konferenciateremnek használt tágas csűrben azt beszélték meg a vendéglátókkal, hogy a művészeket nem kívánják semmilyen megkötésekkel korlátozni, befolyásolni. Tiszteletben tartják a tábori munka műhely-jellegét, amely minden fotográfus személyes ügye - az egyetlen kötelezettség felmutatni egy közös kiállítás erejéig azt, amit a résztvevők a legidőszerűbb üzenetnek éreznek saját munkáikból.

Hagyományosan, a táborozó művészek - névsor szerint és a galériában látható páros képek sorrendjében: Ádám Gyula (Csíkszereda), Balázs Ödön (Székelyudvarhely) Bálint Zsigmond (Marosvásárhely) Danis János (Gödöllő)  Molnár Attila (Tekerőpatak), Szentes Zágon (Kolozsvár) Szigeti László (Budapest) Veres Nándor (Csíkszereda) - e sorok írójához is eljuttattak egy hangulatos galériát, amelyet most itt is bemutatunk

 

 
Ádám Gyula: A paradicsomban (fotó) E-mail
Írta: Cseke Gábor   
2011. október 29. szombat, 16:17

 

alt
 
November 10-én nyílik tárlata Ádám Gyula csíkszeredai fotóművésznek abban a rangos kiállítóhelyiségben, amely így ajánlja magát: "2005 októberében megnyitott fotógalériánk névadója a tragikusan fiatalon elhunyt fotótörténész, dr. Kolta Magdolna, a Magyar Fotográfiai Múzeum és a Magyar Fotográfusok Háza (Mai Manó Ház) alapítója, a magyar fotográfia elmúlt tizenöt évének egyik legfontosabb, megkerülhetetlen személyisége. A galéria vezetője Katkó Tamás fotóművész, művészeti tanácsadói a legfontosabb szakmai szervezetek képviselői: Haris László fotóművész, Kincses Károly fotótörténész és Korniss Péter fotóművész."
 
Ádám Gyula a megnyitó után pár héttel, november 28-án lesz ötven esztendős. Tárlata egyfajta összegzés is: régi és új munkák szűkösen mért elegye. Visszafogottságát ne úgy értelmezzük, mintha nem telne ki műhelyéből egyszerre több tárlatra való is, de az említett galéria szabályai előírják a mindenkire kötelező érvényű jelszót: keveset, de jót...
 
Az ötvenet elérve, mint minden alkotó ember, Ádám Gyula is így vagy úgy, felér a tetőre. Mondhatni, paradicsomi állapotok. Erejének még teljében, bőven van már mire visszapillantania, van mit számbavennie és nem egyszer újra felfedeznie, az élettapasztalat szűrőjén általengedve. A készítendő tárlat árnyékából üzeni a fotográfus: egyre többet gondol arra, hogy ideje lenne végre alaposabban benéznie a szőnyeg alá. Ahová nap nap után, hétről hétre, hónapról hónapra, évről évre mondjuk úgy, beseperte munkálkodása hozamát, s amikor éppen kellett, csak előhúzta onnan mindennapi csodáit, amiket viszont kézzel, számolatlanul mért mindenkinek, aki kérte, aki számított
 
Tehette, mert jutott is, maradt is - de mi? De mennyi
 
Erre a kérdésre még csak ezután fog válaszolni a fél évszázadot megélt szerző. Aki máris érzi a mulasztások pótlásának kényszerítő erejét. Valahányszor csak benyúl ama képletes szőnyeg alá, örökké megrendül attól, ami előkerül. Mintha nem ő halmozta volna fel az előkapart kincset! Mintha kész, immanens értéket kapott volna ajándékba az időtől. Pedig semmi nem jött létre önmagától ebben a műhelyben. Mindent megelőzött egy értelemben vett, természetes kíváncsiság, következetes megörökítési szándék, amikor igazából nem is a fotó körül forogtak a történések, hanem a rögzítés, a megőrzés milyensége, az élethűség kerültek előtérbe, meg az ihletett izgalommal párosuló várakozás, hogy rendszeresen és szerencsésen vissza-visszatérhessen oda, ahová akkoriban nem sokan merészkedtek - a minden úton-módon letagadott, ellenőrzött, megfeszített, félelemben tartott csángó élet valóságához. Az ünnepekhez és a mindennapokhoz. A természetes fényekhez és árnyékokhoz. Az életüket, maradék kultúrájukat óvó, gyanakodó, jobb sorsra érdemes moldvai magyarokhoz. Felebarátaihoz
 
Ha gondolatban figyelmesen végigpörgetjük Ádám Gyula nyilvánosság elé került, elismert munkáit - az Arcpoétika míves portré- és életkép-válogatását, a Székelyföldi vízikerekek nyomában sajátos ezermester-világát, az Ünneplőben képsorozaton megörökített székely tájegységek jellegzetes viseletét, az Ezer székely leány látványba oltott szokáskörét, a Hegyen-völgyön járogaték vala válogatott remekműveit - és a sok-sok lapközlést, internetes jelenlétet, közös tárlaton való jelentkezését, ugyanahhoz a felismeréshez juthatunk, amit a fotográfus így fogalmazott alulírott számára, amikor élete első ötven esztendejének értelméről kérdeztem: 
 
"Annak idején nem a fotó divathullámára ültem fel. Számomra a fotó nem vadászat és vetélkedés. Amikor nem megyek fotózni, valójában akkor is a fotó körül forog minden. Örvendek, hogy nem voltam részese semmiféle versenyfutásnak, s a képen kívül semmi más nem érdekelt. Nem vágyok sem teszem azt singaporei, sem fokföldi, barcelonai, vagy éppen párizsi babérokra. Annak örvendek, hogy olyan dokumentumok maradnak utánam, amiket nehéz lesz felülírni. Olyasmiket örökíthettem meg az elmúlt évtizedek során, amik ma már jobbára csak a képeimen láthatók."
 
A művész friss terméséből válogattuk az itt látható, A paradicsomban c. képsort.
 
Cseke Gábor
 
Feleki Károly: Kolozsvári levél március idusáról (fotó) E-mail
Írta: Cseke Gábor   
2011. március 15. kedd, 08:25

 

altA baloldali kép az 1990-es, kolozsvári Március 15-i emlékező ünnepségen készült, a galéria többi fotójával egyetemben.
 
Szerzőjük, Feleki Károly - jelenleg a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetem fotószakosprofesszora - közvetlenül a rendezvények után az alábbiakat írta a Romániai Magyar Szó szerkesztőségéhez küldött fényképekhez mellékelt levelében:
 
"Tibori Szabó Zoltán A tüzet nem hagytuk kialudni című cikkéből idézek, mely 1990. március 16-án jelent meg a kolozsvári Szabadság c. napilapban:
 
«A tegnapi ünnepségek kezdetét a Fellegvár egyik történelmi épületére elhelyezett Stefan Ludwig Roth emléktábla megkoszorúzása jelentette. Azt követően a Farkas utcai református templomban tartottak ünnepi istentiszteletet, majd a templom előtt Pillich László, Szabó Mátyás és Jakabffy Tamás mondtak beszédet. A késő délutáni órákban került sor a volt Biasini szállónál Petőfi Sándor, Nicolae Balcescu és Avram Iancu emléktábláinak megkoszorúzására. A koszorúzási ünnepségen Tibád Zoltán és Ioan Popa emlékeztek 1848 nagy forradalmáraira. Az ünnepi megemlékezések sorát az Állami Magyar Színházban bemutatott emlékműsor zárta, amelynek Jaj, a tüzet ne hagyjátok kialudni! címe valamennyiünkhöz szólt.».
 
Nem tudtam volna jobban összefoglalni a március 15-én Kolozsváron történteket. Csak annyit tennék hozzá, hogy Kolozsváron a megünneplés békés hangulatban zajlott le, mert rengeteg rendőrt és rendfenntartó személyt mozgósítottak a két utca: a Farkas és a Petőfi lezárására. Így is a Biasini szállóval átellenben, a diákbentlakásból a magyarul mondott szöveg alatt kétszer bekiáltották: «Vorbiti romaneste!». De egyéb kellemetlenség nem volt. A jelenlévők arckifejezéséből (gondolom) kiolvasható az az ünnepi reménykedés, ami eluralkodott a résztvevőkön. Nem küldöm képsoromat föltétlen közlésre. Ítéljétek meg ti, hogy a kialakult magyarellenes hangulatban lehet-e kokárdás képet közölni úgy, hogy ne ártsatok vele a képen szereplőknek. Azt viszont feltétlenül óhajtanám, hogy ne csak nálam, itthon létezzenek ezek a képek.
 
Kolozsvár, 1990. 03. 17."
 
*
A történetnek immár 21 éve. Azóta március 15-e szabad ünnep Erdélyben is. De az első megilletődöttséget sosem tudom elfeledni. Történelmi erejű fotók ezek...
 
Csomafáy Ferenc: Vasvirágok (fotó) E-mail
Írta: Cseke Gábor   
2011. október 20. csütörtök, 06:29

altEmlékszünk még Köllő Miklós-Herskó János szomorúan szép, poétikus filmjére, a Vasvirágra? Ha nem, mert ez is könnyen lehetséges, amennyiben valaki ötvenen alul jár, annak itt van egy hivatkozás, s ha már úgyis böngész, csak rákattan, s a jútubon máris pörgetheti magának a Gelléri Andor Endre novellái nyomán forgatott 90 perces filmet, mely 1958-ban készült, de ma sem veszített bájából...

A kolozsvári Csomafáy Ferenc nyug.  fotóriporter, kiváló portrékészítő és illusztrátor, aki az analóg fotózásba őszült bele és annak nagymestere, gazdag gyűjteményét hordta össze a kincses város történelmi-tárgyi valóságának is, begyűjtve  lépten-nyomon még fellelhető vasvirágait a kovácsművészetnek. Az egyre fogyatkozó "vasflóra" egyre inkább bevonul a képvilágba, ott őrzi az élet biztonságát s hirdeti a kemény szépségét letűnt időknek, megboldogult mestereknek...

(Fent: jelenet a filmből)

 
Székelyföldi fotótáborok: Csíkdánfalva, 2008 (fotó) E-mail
Írta: Cseke Gábor   
2011. szeptember 29. csütörtök, 15:05

 

2008 pünkösdje táján Felcsíkra szegődtek falusi életet fotografálni a HMKK táborozó kedvű tagjai. Amikor pünkösd végeztével megtértek onnan, egymással versenyezve dicsérték a kitűnő körülményeket, amivel az önkormányzat lepte meg őket. A szokatlanul népes mezőny arra volt , hogy anyaországi és erdélyi fotós iskolák tapasztalatai kicserélődjenek egymás között.
 
Igazából azonban, mint mindig mindenek előtt a fotózás dominált a közös dánfalvi tartózkodás idején. A kulturális központ gyűjteményét pörgetve nyugtázom a pünkösdi felvételek sokaságát, a MÁV nosztalgiavonatának érkezését a csíki állomásokra, a tavaszi világ gyermektársadaémát, a falut makacsul vállukon tartó öregeket, nemzedékek életmódbeli kontrasztjait, székely kapukat, templomi jeleneteket, a tárgyi világ sokféleségét, a dánfalvi kerámia művelőit, virágoskerteket s még mi mindent! De a tér s az olvasó türelme véges, csaknézem tovább a képeket, ide csak néhány fér, kóstolóba, a többi majd úgy is megtalálja a maga sajátos útját a szívek és tekintetek felé.
 
A táborban részt vettek (s a csillaggal jelöltek 2-2 képet is felajánlottak közlésre, ábécé sorrendben):
 
Ádám Gyula* (Csíkszereda
Balázs Ödön* (Székelyudvarhely
Bálint Zsigmond* (Marosvásárhely
Czire Alpár *(Székelykeresztúr
Henning János* (Sepsiszentgyörgy
Homoga József* (Salgótarján
Madaras László (Solt)  Mészáros László (Győr
Molnár Attila* (Tekerőpatak
Veres Nándor* (Csíkszereda) * 
Az utolsó három felvétel szerzői, sorrendben: Balázs Ödön, Molnár Attila, Homoga József
 
Székelyföldi fotótáborok: Pusztina, 2008 (fotó) E-mail
Írta: Cseke Gábor   
2011. július 25. hétfő, 15:38

 

alt2008 februárját írta a naptár, amikor gépkocsink elindult Csíkszeredából, a hegyeken túlra, a csángóföldi Pusztina irányába. A hét fotóst vendégül látó tábor zárónapjára igyekeztünk. Az elején simán szaladt a kocsi, fel a Gyimesi-hágón, majd le a túloldalon, a vasútvonal és a Tatros völgye mentén, egészen Moinesti városáig, amely ugyanolyan jellegtelen szellemváros, mint bármely kőolaj-kitermelésben érdekelt „testvére" a Prahova völgyéből. A lerobbant régebbi és újabb panelek egész sora után hamarosan letértünk a Bakóba tartó műútról, végül már sűrű, vendégmarasztaló sártól fémesen csillogó földúton evickéltünk tovább, kopár dombok között a célállomásra. Amikor megpillantottuk a település határát hirdető Pustiana falutáblát, szó szerint is az Isten háta mögött érezhettük magunkat.
 
Nincsen ebben semmi panasz, az ember olyan úton jár. ami éppen alája terül. A tényszerűséghez azért nem árt ragaszkodni, hadd tudja meg mindenki, hogy e közéletileg élvonalúnak számító csángó nagyközséget nem dédelgeti agyon az önkormányzati gondoskodás. A közösségi ház, a Pusztinai Magyar Ház is anyaországi támogatásból épült, s úgy tervezték, ne ríjon ki dísztelen környezetéből, hivalkodással ne hívja ki az istenek haragját. A ház vendégszobáiban ütötte fel tanyáját a tábor. (A művészek és a pusztinaiak közötti hidat pedig — no meg a mindennapi betevő falatot - a fáradhatatlan Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke biztosította.)
 
Szívesen végignéztük volna a falu jellegzetes helyszíneit, de mert többszörösen s alaposabban is megtették azt helyettünk a több napos ottlétre berendezkedett fotósok, elálltunk e szándékunktól, egy rövid kávé után mindjárt le is ültünk a fotósokkal a számítógépek elé  (kettő is volt belőlük, tele a napról napra gyülekező terméssel - hét ember komoly szakmai munkáját hirdetve!). Az idő repült, éppen csak kóstolgattunk, turkálgattunk, történeteket, kalandokat és a helyiek kiszólását hallgattuk. Jó érzés volt - így virtuálisan is — a képek révén bejárni az olykor tömött, ködös  homályba burkolózó, öregeket s unokákat megtartó, bizonytalan sorsú, mégis meleg szívű falut. 
 
A táborban részt vettek, s 3-3 fotóval szerepelnek az ivisz "tárlatán", az alábbi sorrendben:
Ádám Gyula (Csíkszereda) 
Bálint Zsigmond (Marosvásárhely) 
Czire Alpár (Székelykeresztúr) 
Erdély B. Előd (Székelyudvarhely) 
Molnár Attila (Tekerőpatak) 
Veres Nándor (Csíkszereda) 
Vitos Hajnal (Csíkszereda)
 
Ady András: Ezer székely leány napja, 2011 (fotó) E-mail
Írta: Cseke Gábor   
2011. július 03. vasárnap, 16:36

 

altAz első székely népviseletes találkozó 1931-ben volt, Csíksomlyón, Domokos Pál Péter kezdeményezésére. Korabeli megállapítások szerint oly mérvű volt az erdélyi/székelyföldi hagyományromlás, hogy radikális eszközökkel rá kellett ébreszteni a fiatalságot: ne vesse meg ősi értékeit, viseletét, művészetét.
 
Gyakorlati célul azt tűzték ki, hogy lehetőleg évről évre gyűljön össze ezer olyan székely leány, akire rá lehet bízni a hagyománymentést
 
Az 1941-ig kihagyásokkal, mesterségesen támasztott akadályokkal néztek szembe a székelyföldi szervezők - nem hiányzott közülük a ferences rend és a szürke nővérek rendje sem -, de igyekeztek tartani a folytonosságot. A valódi folytatásra, a kezdeményezés új tartalommal való feltöltésére 1990 után vállalkoztak a csíkszeredaiak. A nagyszabású, valamennyi székelyföldi település fiatalságát megcélzó találkozóra minden július első szombatján kerül sor. Ilyenkor a Csíkszereda fő terén  találkozó, székely viseletbe öltözött, leginkább lovon vagy lovas szekereken érkező csoportok énekelve-táncolva vonulnak fel a csíksomlyói Nyeregbe (a hagyományos pünkösdi búcsú színhelyére), ahol a szabadtéri színpadon bemutatják sajátos népdalaikat, táncaikat, viseletüket s igazi vásári hangulatban hatalmas körtáncban egyesítik szándékaikat.
 
Végül "csiportképet" készítenek, amelyről aztán le lehet olvasni, hogy együtt volt-e az ezer székely ruhába öltözött lány a szóban forgó rendezvényen. Jó pár éve ez a szám jóval meghaladja az ezret...
 
Az eseményt mindig rengetegen fotózzák, az ideit különösen, hiszen nyolcvan év telt el az első találkozó megszervezése óta. Pár nappal az esemény előtt Csíkszeredában bemutatták azt a dokumentumfilmet (Régi idők ezer leánya – Ezer Székely Leány Napja 1931–1940 között, Daczó Katalin, Daczó Dénes, Szabó Ádám és T. Bányai Péter alkotása), mely felkutatott sajtó-, fotódokumentumok, személyi emlékek alapján rekonstruálta a kezdeteket, az 1000 székely leány gondolatának alakulását. A filmben megszólaltak azok az egykori leányok, akik részt vettek a kommunizmus előtt mindössze öt kiadást megért rendezvény valamelyikén. Ők beszélnek ünnepről, viseletről és viseletelhagyásról. Szakemberek vélekednek továbbá a népviselet változásairól, szerepéről.
 
Ady András szubjektív megközelítésű fotóriportja az idei esemény néhány hangulatos pillanatát idézi.
 
Székelyföldi fotótáborok: Gyergyóremete, 2007 (fotó) E-mail
Írta: Cseke Gábor   
2011. június 13. hétfő, 14:43

 

altA székelyföldi táborszervezés "bősége" 2007-ben Gyergyóremetén ért véget, s nagyon úgy nézett ki, hogy a Gyergyó-medence települései egymással vetélkedve látták sorjában vendégül a válogatott csapatot.
 
Akinek a magja mindig ugyanaz volt, de összetétele mégis mindig más.
 
Az ősz beköszöntével egybeeső fotós portyán a termésüket betakarító remeteiek dolgos szorgalmukat mutatták - tisztuló, pasztelles, kimosott színeket, októberi hangulatokat, a fő termény - a krumpli - behordásának gondját.
 
Itt történt meg - egészen kivételesen -, hogy a táborzáró találkozóra a fotósok képeikkel megtöltötték a helyi lap különkiadását, amely ízléses fotólapként látott napvilágot, Ádám Gyula és Szentes Zágon szerkesztésében.
 
A tábor anyagából még az év búcsúztatása előtt fotóalbum is megjelent, amely ma már könyvritkaságnak számít.
 
A táborban részt vettek és a válogatásban névsor szerint 2-2- képpel szerepelnek:
 
Ádám Gyula (Csíkszereda) 
Balázs László (Gyergyóremete) 
Balázs Ödön (Székelyudvarhely) 
Bálint Zsigmond (Marosvásárhely) 
Czire Alpár (Székelykeresztúr) 
Danis János (Gödöllő) 
Hátszegi Csaba (Csíkszereda) 
Kunkovács László (Budapest) 
Molnár Attila (Tekerőpatak) 
Sándor László (Gyergyószentmiklós) 
Szabó Attila (Csíkszereda) 
Szentes Zágon (Kolozsvár) 
Vitos Hajnal (Csíkszereda)
 
Székelyföldi fotótáborok: Kászonaltíz, 2007 (fotó) E-mail
Írta: Cseke Gábor   
2011. június 06. hétfő, 06:38

altA 2007-es esztendő csuda termékeny volt a székelyföldi fotótáborok dolgában. Buzgott a falvak vendéglátó kedve, hívták ide is, oda is a fotósokat, akik hol nagyobb, hol kisebb, mozgékony csapattal megérkeztek.

Szeptemberre járt az idő, beállt a szomorúságos, esős időszak, ami nem igazán kedvezett az elmélyült terepmunkának. De sebaj, a beltéri fotózást sem vetették meg a vendégművészek, s az időjárási konjunktúrát arra használták fel, hogy feltérképezzék, milyen archiv családi képanyagok hevernek a háztartásokban ismeretlenül, lassú pusztulásra itélve, pedig hát meg lehetne még menteni azokat, mindannyiunk okulására...

Kászonaltizben amúgy is indult már helyi mozgalom e téren, csak fel kellett szitani némileg a parazsat. A táborban jelen lévő fotóművészek ezúttal a gyors, pontos munkát helyezték előtérbe, azzal a szándékkal, hogy ide még visszatérnek, de most nem hagyhatják ki a gyors látlelet felvételét.

A kalandból nem készült album, viszont a kászoni képanyag nem egy darabja alkotójának már nem egy elismerést hozott különféle nemzetközi megmérettetéseken.

A tábor életében részt vettek (névsor szerint, 3-3 képpel - a 2 képpel szereplő Danis János kivételével):

Ádám Gyula (Csikszereda), Bálint Zsigmond (Marosvásárhely), Danis János (Gödöllő), Magyari Hunor (Székelyudvarhely), Molnár Attila (Tekerőpatak), Salat Kincső (Kolozsvár), Vitos Hajnal (Csikszereda).

 
Székelyföldi fotótáborok: Gyergyószentmiklós, 2007 (fotó) E-mail
Írta: Cseke Gábor   
2011. június 01. szerda, 06:50

altImmár a tizedik felkerekedés volt a székelyföldi fotósok részéről a 2007-es gyergyószentmiklósi kiruccanás, s mert a város vezetősége is érdekelt volt a táborozás sikerében, csinos panzió sietett a fotográfusok segitségére, mely a Muskátli névre hallgatott. A vendégek amúgy egész nap a várost és a környéket kóborolták, ki-ki a maga útvonalán, s volt, akit az éjszakai élet látványosságai is vonzottak utcán, állomáson, lokálokban egyaránt. Esténként aztán, a vendéglő szeparéjában, ebéddel egybekötött vacsoránál megtárgyalták a napi élményeket, megmutogatták a friss termést.

Egyikük nem sajnálta az időt és videóra vette a táborozás kulcspillanatait. Azt a találkozót is, például, amelyen a tábornyitás alkalmával a város főépitésze szenvedélyes előadáson vázolta a gyergyói örmény városka keletkezéstörténetét, kettős elkötelezettségét a hagyományok és a modernizáció felé egyaránt. Jól jött ez a kis eligazitás a 12 fotográfusnak, akik attól kezdve egészen más szemmel tekintettek a Gyergyói medence ölelésében fekvő és a Békási szoroshoz közel eső településre.

A tábor utolsó napjaira estek éppen a Gyergyószentmiklósi városnapok. Igy a hétköznapok mellett az ünnepekre is esett a figyelemből. A tábor anyagából szerkesztett igen sikeres albumba sok minden bekerült, mostani válogatásunk inkább csak izelitő a fotósok sajátos városképéből. 

A tábor résztvevői voltak (nevük mellett a térkép utáni galériában szereplő felvételeik sorszáma):

Ádám Gyula (Csíkszereda) 2, 5

Balázs Ödön (Székelyudvarhely) 14, 21

Barabás Zsolt (Sepsiszentgyörgy) 1, 6

Bálint Zsigmond (Marosvásárhely) 3, 9

Bimbó Zoltán (Eger) 7, 15

Czire Alpár (Székelykeresztúr)  8, 17

Erdély Bálint Előd (Székelyudvarhely) 13, 18

Fekete Zsolt (Kolozsvár) 19, 22

Henning János (Sepsiszentgyörgy) 11, 16

Molnár Attila (Tekerőpatak) 12, 23

Szentes Zágon (Kolozsvár) 4, 10

Vitos Hajnal (Csíkszereda) 20, 24

 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 Következő > Utolsó >>

2. oldal / 7

új-iVisz

 

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 366 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs