Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Mű-vé-szett Fotó Fotóművészet

Cseke Gábor válogatása erdélyi fotósok képeiből
 



Dancs Artur: Ünnepi fények Brooklynben (fotó) E-mail
Írta: Dancs Artur   
2012. december 29. szombat, 09:32

Ebben a galériában a tegnapelőtt készített fotóim vannak a brooklyni Dyker Heights-ról. Kicsit lilára fagyott a kezem a gépen, de megérte...

 
Gyakran hivalkodó, gyakran giccses, de sok esetben meghitt és kellemes, stílusos díszítések is felbukkannak a képeken.
 
Összességében azonban a Dyker Heights a turistakönyvek egyik szíves ajánlata azoknak az ínyenc turistáknak, akik decemberben látogatnak New Yorkba, és többre is kíváncsiak, mint Manhattan megszokott nevezetességei.
 
Csinódról jelentjük... (fotó + szöveg) E-mail
Írta: Cseke Gábor   
2012. december 06. csütörtök, 07:42

Maroknyi család él Csinódon, fenn a székely havasokban, a világ zajától távol. Közöttük  Sepsiszéki Nagy Balázs néprajzos, családjával - feleségével és két gyerekkel: a most 11 éves Gergővel és a 8 éves Ilka-Uzonkával.

 
Nagy Balázs sepsiszentgyörgyi születésű, Magyarországon végzett egyetemet, 1995-2004 között bejárta a Székelyföld valamennyi települését, ennek nyomán írta meg négykötetes munkáját (Székelyföld falvai a huszadik század végén). 2011-ben költöztek Csinódra, egy 1050 méter tengerszint feletti magasságban álló kis házba (magasabban élnek, mint a Kékestető!), s terepjáróval vagy lóháton jár le a közeli városokba. Szerinte ez olyan különleges világ Székelyföldön belül is, amelyben valóban megvalósítható az, hogy a táj és az ember harmóniában éljen.
 
Most, december elején, karácsony közeledtével levelet fogalmazott a nagy nyilvánosság részére, amelyben a következőket adja a világ tudtára:
 
"Apaként örömmel írom, hogy megjelent  a gyermekeim első könyve. Gergő 11 és Ilka-Uzonka 8 évesen foghatják kezükbe saját alkotásukat. Ez a könyv egyedülálló a Kárpát-medencében. Egyedisége nemcsak abban áll, hogy egy kisiskolás testvérpár munkája, hanem abban is, hogy mindössze 25 példányban jelent meg. Anyagi lehetőségünk ennyit tett lehetővé. Remélem, lesznek olyanok, akik meg szeretnék ismerni, hogy egy mai székely gyerek világszemléletét. Előfizetéssel bárki hozzájárulhat ahhoz, hogy ez a könyvecske minél több magyar családhoz eljusson.
 
A Kecsketánc című könyv előfizetői ára 1 példány esetében 22 lej vagy 1500 forint. Akinek módjában áll, a tervezett erdélyi és magyarországi könyvbemutatók támogatójává is válhat. Vállalkozók esetében jelentősebb támogatás esetén a cégnek a kötet végén reklámfelületet biztosítunk. A jelzett árat akkor tudjuk biztosítani, ha a könyvet legkevesebb 500 példányban sikerül kinyomtatni. Természetesen 1 példány megrendelése is nagy segítség ahhoz, hogy a könyv az eddiginél nagyobb példányszámban jelenjen meg.
 
Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön személyesen tudom célba juttatni a megrendelt könyveket, távolabbi helyekre postai úton küldöm. Budapestre autóbusszal tudom elküldeni a húgomnak, akitől majd átvehető lesz. Ebben az évben a december 10-ig megrendelt és előre kifizetett köteteket lehet kinyomtatni és célba juttatni
Karácsonyra szép ajándék lehet a havasi életről szóló könyv!
 
Hálás szívvel: Sepsiszéki Nagy Balázs
Csinód
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd.
 
A levélhez csatolva néhány érdekes részletet is kaptunk, közlésre a jelzett könyvből, a szövegek végén pedig Nagy Balázs fotóival illusztráljuk, milyen is valójában az élet Csinódon.
 
 
Csinódi Nagy Gergő
 
Kecsketánc
 
Egy esztendő a havason
 
(Részletek a könyvből)
 
Az erdő kincsei
 
Gondolom, hogy már mindnyájan jártatok erdőben. Ki az alföldön, ki a dombvidéken, ki a havason. Én ezek közül mindegyik   erdőrészen   voltam,   de   legjobban   a   hegyvidéki, havasi erdők tetszettek. Én most a mi vadregényes, sejtelmes és titokzatos erdőinkről szeretnék mesélni. Nálunk az erdőkben mindig van valami csodálatos dolog. Télen a csillogó hótól ékesek a fák, tavasszal virágba borulva ragadtatják el az embereket, nyáron levéltől duzzadva pompáznak, a madarak énekelnek és finomabbnál finomabb havasi gyümölcsök érnek.  Ősszel  a legkáprázatosabb az erdő, amikor nézheted a  végtelenig  tartó   szivárványrengetegeket. Sokféle állat él itt, elkezdve a farkastól a medvéig. Az Úz-völgye az egyetlen hely Székelyföldön, ahol a legtöbb féle állat meghonosodott. Itt minden állatnak megvan a maga szerepe. A medvének is van lelke, ugyanúgy, mint a többi állatnak. Sőt még lehetséges, hogy több, mint a mogorva vadásznak, aki el akarja pusztítani őt. Milyen megható látvány és milyen nyugtató, amikor látod, hogy mennyi kincset teremtett ide a fennvaló, és hogy mindent úgy teremtett, hogy egymást segítse, védje vagy éppen táplálkozzon vele. Milyen lenne, ha az ember is tudna olyan nyugodtan, csendesen élni, mint egy szál fenyőfa!
Nyáron sokféle erdei gyümölcs terem az erdőkben vagy a mezőkön. Nagyon finom a fekete áfonya és az erdei szamóca, ami a gyerekek kedvenc csemegéje. Persze ezt a gyümölcsöt a kis med-vebocs is szereti. Nyáron a csordapásztor áfonya- és szamóca szedéssel tölti az idejét. Esténként mindig egy kis vederke áfonyát visz haza a családjának. Ezek a gyümölcsök nagyon egészségesek. Itt még a kis vackor és a vadcseresznye is megterem, és egy-egy védettebb helyen még alma is virít a fákon. Én nagyon szeretem az erdei gyümölcsöket és remélem, hogy minél többen megízlelhetitek a havas kincseit. Még a gombákat sem felejtem el, amelyeket oly nagy örömmel szedek. Nincsen finomabb a meleg gombapaprikásnál! A fák évről-évre nőnek és magjaikkal mindig viszik tovább az új életet. És jövőre, lám az ici-pici magból újabb növény kel majd ki.
 
A rejtélyes Úz-völgye
 
Réges-régen, úgy 1000 évvel ezelőtt ebben a völgyben telepedett le az úzok népe. Máig sem tudják, hogy honnan jöhettek és hogy milyen szándékkal. Sokféle nevű patak csordogál itt. Például a Bence-patak a legismertebb. Ez az a patak, ahol maga Úz Bence is élt. Sok titkot rejt a Veresvíz, a Baska-pataka és az Aklos bérc-pataka. Vannak ezen kívül sokféle elnevezésű hegyek és mezők. Rengeteg felfedező utat tettünk a családdal. A titokzatos, régi Saj-tető számtalan rovásjelt rejt. Az ősi Úz-folyó itt folyik lent a völgyben. Mellette óriási sziklák és vadregényes környezet. Nagyon szeretünk ott a családdal kirándulni és lubickoni az Úz égszíntiszta vízében. Az Úz melletti sziklákon sokféle vájatokat és sziklába vésett arcokat találtunk. Az 1000 éves határ úgy 25 km-re van Egerszéktől. Itt találhatók a magyar honvéd kaszárnyák is. Régen sok ember dolgozott itt a fűrésztelepeken és a völgyet meg Csinódot összekötő erdei kisvasútnál is. Nagyon gyönyörű és pompás hely ez az Úz-völgye. Olyan szép, hogy még leírni is alig lehet. Most elmesélek pár természeti csodát. Csodaszép csörgedező csermelyeket, forrásokat láthatunk itt a sziklák aljában. Nyugtató vízcsobogás közepette utazhatunk át a völgyön egészen a dormányi vízgyűjtő tóig. Mi ezt a tavat Úz-tengernek neveztük el, mert látványa pont olyan, mint a kéklő tenger. Csodás állatvilág bújkál itt. Szerencsére nem nagyon vadásznak errefelé. Ennek a völgynek örökké szép a látványa. Ha tél van, ha nyár, mindig teli van csodával. Remélem, minél több ember tekinthet rá erre a csodára. Hiszem, hogy pompája örökké ilyen szép és kellemes marad. Az én célom az, hogy minél több kiváncsi turista láthassa ezt a vadkeleti vidéket.
 
Szellő pónink felhozatala
 
2011. június 23-án indultunk el Gidófalváról az állatorvos bácsitól. Karcsi bácsi, az asztalos barátunk hozta fel az ő utánfutójával, mert nekünk még nincs. Közben a dokival ketten feltették a lovat a remorkára. A doki bácsi jó felületesen le is kötötte a lovat. Azután a keresztútnál találkoztunk. Utána elindultunk Csinód felé. Sok volt az útlezárás és emiatt a ló egyre türelmetlenebb lett. Aztán Tusnádon megálltunk borvizet inni és egyet fagyizni. A lónak vettünk kockacukrot és a jó viselkedéséért adtunk is belőle neki. Utána mentünk tovább és a pónival együtt néztük a csodálatos tájat. Amikor letértünk a csinódi rossz útra, alig mentünk 5 métert, a ló megunta az utazást és hirtelen kiugrott a remorkából. Fejest ugrott úgy, hogy majdnem kitörött a nyaka, de a két hátsó lába ott maradt a remorkán a felületes kötés miatt. A kötő odafogta a lábát a remorkához és a ló egyre csak ficánkolt, de nem volt késünk, hogy elvágjuk a kötelet. Ekkor egy Isten küldötte ember érkezett meg az autójával és már hozta is a kést, hogy vágjuk el a kötelet. Nagyon szívós volt a ló és a nagy pánik szerencsére elmúlt. Csak egy kis rándulást kapott és sebeket. Ha eltörött volna a lába, nem forrott volna be, mert a lónak olyanok a csontjai, hogy nem tudnak beforrni. A végén elbúcsúztunk Karcsi bácsitól és megköszöntük neki a fuvart, mert a lovat többé már nem lehetett feltenni az utánfutóra. Felfelé 13 km-t gyalogolt apa a lóval. Próbáltuk vödörből itatni, no meg vályuból is, de nem akart inni. A hosszú út is nagyon idegen volt neki. Ráadásul életében nem volt ilyen hosz-szú úton fájós lábbal. Néha húzatta magát, még néha elkelt a pálca is. A falu szélén egy esztena mellett is eljöttünk, de szerencsére a kutyák ránk se hederítettek. Végül 9 órára értünk fel Csinódba. A falusiak is örömmel nézték a kis Szellőcskénket. Ez azóta is feledhetetlen élményem.
 
Juci lovunk vásárlása
 
Január elején apukám egy csinódi embertől kibérelt egy lovat magának, hogy egyet lovagoljon. Nagyon szelíd és ügyes volt. Még én is felültem a hátára. Apa kilovagolt egészen Le-sődig és vissza. Nagyon tetszett nekünk ez a ló. Színe sötét pej, fekete a sörénye, izmos, szép fehér csillag van a homlokán. Apukám este megelégedve vitte vissza a lovat: Jucit. Két héttel később apuci az állatorvos barátunkat látogatta meg Gidófalván. Volt nála egy nagyon szép ló. A színe sárga és fehér szalag volt a fején. Kiderült, hogy eladó. Apukámnak elmondta, hogy nagyon szelíd, és mindenre be van tanítva. Persze ez a ló csak megőrzésre volt nála. Apa miután hazajött el is határoztuk, hogy megvesszük. Ki is találtuk, hogy mi lesz a neve. Sok ötlet után a lónak Liza lett a neve. Alig vártuk már, hogy megvehessük. Sajnos kiderült, hogy a tulajdonos a lovat közben eladta másnak. Ezen nem sokat búslakodtunk, hanem megkérdeztük, hogy Juci eladó-e? A gazda azt mondta, hogy eladja, ha megadjuk az árát. Eközben kitaláltuk, hogy eladjuk a kecskéket, mert úgyis sok szénát prédálnak és nyáron lerágják a gyümölcsfa csemetéket meg a málnát. Apa meghirdette az interneten és az újságokban, hogy eladjuk a kecskéket. Hamar került rájuk gazda. Szépen letereltük a kecskéket a központig és ott átadtuk őket. A vevőnek nagyon tetszettek. Ilka húgom nagyon nehezen tudott megválni tőlük, de amikor meghallotta, hogy lovat veszünk, már el is illant a bánata. Másnap estefelé, 2012. február 15-én mentünk el Juciért. Szépen felnyergelték, és amíg apa kifizette a lovat, mi addig a boltban melegedtünk. Késő este lett, amire hazaértünk. Szellő is nagyon örült neki. Szépen bekötöttük az istállóba és hagytuk, hogy megbarátkozzon az új hellyel. Apukám azt is elmondta, hogy csikója lesz júliusban, aminek nagyon örültünk. Juci hamar megbarátkozott velünk. Este azon töprengtünk, hogy milyen értékeink vannak. Hát egy ló nekünk nagyobb  kincs bármilyen autónál.
 
Az első szekerezés
 
Juci vásárlása után nem sok idővel eldöntöttük, hogy szekeret is veszünk. Apukám rengeteg szekeret megnézett, de egy sem volt megfelelő. Híre érkezett annak, hogy Szentmártonban van egy eladó szekér. Szerencsére éppen akkor mentünk le Csíkba, hogy megnézzünk egy színházi előadást. Leburrogtunk nagy nehezen az Aroval. Éppen akkor volt a hóolvadás. A hőmérőnk + 18 fokot mutatott. Szentmártonban egy kis keresgélés után megtaláltuk a megfelelő házszámot. Egy öregasszony már ott volt és várt minket. Bemutatkoztunk, hogy kik, s mik vagyunk, utána pedig megnéztük a szekeret. Nagyon elképedtünk a szekér állapotán. Poros volt és minden leszakdva, elkopva rajta. Nem sokat teketóriáztunk, hanem mentünk tovább. Hazatérve eldöntöttük, hogy egy csinódi embertől veszünk szekeret. Apukám leelőlegezte és rá két napra el is hozták. Mi levittük a kovácshoz, hogy alakítsa át a szekeret egyes ló után. Két nap alatt meglett az átalakítás és már szóltak is, hogy mehetünk a szekérért. Le is mentünk a kovácshoz. Felhámoltuk Jucit és apa úgy lóháton vitt le minket a kovácsig. A szekér szépen át volt alakítva. Nekem nagyon tetszett. Apukámék egy jót beszélgettek, miközben Juci türelmesen várt a kapuban. Miután apukám jól kibeszélte magát, kifizette, majd szépen megköszönte a munkát. Végre elhelyezkedhettünk a saját szekerünkön. Nagyon jó érzés volt. Juci úgy húzta a szekeret, hogy szakadt szét. A döcögős úton lassacskán és elégedetten érkeztünk haza. Ilkával megegyeztünk abban, hogy egy szekér tán többet ér, mint egy autó. Ez hamarosan be is bizonyosodott.
 
Képmagyarázatok:
1. A Kecsketánc borítója; 2. A szerzők: Gergő és Ilka; 3. Csinódi otthon a magasban; 4. Mesés a csinódi táj; 5. Hófúvás 2012 februárjában; 6. Van, mikor a terepjáró is elakad; 7. Gergő mint hóhányó; 8-9-10. Készül a csinódi házikenyér; 11. Kész az ebéd; 12. Lóháton; 13-14-15. Csinódi farsang, 2012; 17. A természet karácsonyfái; 18. Nagy Balázs és házőrzője.
 
 
Dancs Artur: Amikor Sandy New York fölött forgolódik (fotó) E-mail
Írta: Dancs Artur   
2012. december 01. szombat, 21:22

honvagy

Egy három méter magas homok-hordalék buckán felkúszva kapaszkodtam az egykor volt tengerparti sétány, a boardwalk pillérjére. A hurrikán által lecsupaszított betonkarok kísértetiesen sorakoznak a teljesen erodálódott tengerparton, a víz már a lábakig ér, a partot teljesen elmosta. Három évvel ezelőtt honvágyó képem készült itt. Egy padon ültem a sétányon, és a gigantikus telihold alatt az óceánt bámultam, miközben messzire küldtem a csapkodó hullámokon s a Kennedy által eregetett repülőgépeken a hazavágyó gondolataimat. A telihold most is hatalmas. Épp csak előbukkant a Far Rockaway lakóházai mögül. Télen onnan, nyáron meg az óceánból kel. Abból a három évvel ezelőtti éjszakából már semmi sem maradt, esetleg a honvágy, ami beépült a New York-i mindennapjaimba, és megtanulok lassan vele együtt élni. Mert már abban is biztos vagyok, akkor sem lennék soha többet maradéktalanul boldog, ha New Yorkot itthagynám bármelyik pontjáért is ennek a bolondul nagy világnak. És ebben a fagyos mosolyú holdfényben ott fürdik most az egész pusztítás. Romokká tett otthonok sorakoznak ott, ahol még nyáron irígykedve néztük, hogyan nézik a teraszukról grillezés közben a napnyugtát a tengeren, sőt az is megfordult a fejünkben, hogy egyszer majd itt kell lakást néznünk, mert annál csodásabb nincs is, mint szembenézni az óceánnal a nap és az év minden szakában. Homok, rengeteg homok. Az utcák sivatagra emlékeztetnek, a rendőrségi reflektorok holdbéli tájat képeznek a jelenből, süvítő minden és félelmetes. A tenger homokhegyeket emelt helyenként, azokból a házakból, építményekből kirabolt tárgyak állnak ki, vagy azok darabjai. Egyik ház előtt bakelit gramofon lemezeken Walt Disney mesék és kislemez egykori nagy slágerrel. Felvenném, de restellem. Még én is el vigyek innen?... Holott tudom, azokat a lemezeket már nem fogja a gazdájuk sem használni, még akkor sem, ha rájuk bukkan itt az irdatlan nagy hulladékrengetegben...

Két hete jártam itt először a vihart követően. Akkor Brooklyn felől szálltam buszra. Zsúfolásig tele volt a jármű, bevásárlásból hazatérő félszigetlakók. Utaznak haza a csillogó, ünnepre készülődő városból a sötétbe, a hideg, metsző széllel bélelt Rockawayre. Arra számítottam, magukba fordult, csendes embereket fogok látni csupán. A buszon azonban vidám csevegés folyt. Kipirult arcú emberek, egyszerű ruhákban, nagy bevásárló szatyrokkal mesélik egymásnak, kinek van, kinek nincs villanyárama és ki hol tart az újjáéledésben.

A busz lassan elhagyja a brooklyni külvárost és a nagybevásárlók pompás kirakatait és fényeit, és az épségben maradt öbölhídon át beereszkedik a szürkülő pokolba. Mert azt gondolom, ilyen lehet a pokol. Por és mindenféle gyanús hordalék kereng a szélben, és az óceánba hulló nap is vörösebb szőnyegen vonul nyugovóra, mint szokott. A nyáron még árnyas fákat, piknikasztalokat és parkolót, játszóteret felölelő Jacob Riis Park egy városi szemétdombra hasonlít most leginkább. Hegyekbe összehordott házmaradványok, romok, törmelékek, életek, otthonok dirib-darabjai, mind-mind sok nagy dombnyi szemét. Ha a nap ellenfényében nézem onnan, ahol nyáron naplementét igyekeztem fülöncsípni, amint az öbölhídon Brooklynba csusszan át, hegyvidéket vélek látni. De a szomorú domborzaton nem fenyő terem, hanem kiálló gerenda-darabok és kredencajtók, autókasztnik a kiszökellések.

A Rockaway Park még sötétségben, de az NYPD reflektorjainak fényében kezd életre kelni a letarolt környék. A romok tetején, a viharverte házakon látni, merre és milyen erővel sodort keresztül a szökőár, hol s mennyi iszapot hagyott. Sok utcára is a tengertől a sétány fémkorlátjainak darabjai éktelenkednek a nemrég még szépen gondozott gyepen az egyik ház udvarán. Egy kupacban mindenféle lom. A tetején egy nő áll, mosolyogva beszélget szomszédjával, aki egy kidőlt tölgyfa alól éppen kerti díszeit próbálja épségben előásni.

- Itt van mindenünk ebben a kupacban - mutat a lomhalmazra az asszony, és felkacag - De tudja, mit? Élünk! - vidáman integet nekem, aki az út szélen bámulom elképedve a látványt és a nem várt derűt.

Fényképezőgépembe jutott ebből is, abból is...

 
Ilyés Kinga: Csodálkozások (fotó) E-mail
Írta: Cseke Gábor   
2012. november 07. szerda, 09:14

A szerző diáklány, Nyíregyházán él, erdélyi gyökerekkel. Irigylésre méltóan fiatal még, de már mindenre kíváncsi. Ezért is viszi mindig, mindenhová magával a fényképezőgépet. Biztos, hogy még sok téma mellett elmegy, de már sokat észrevesz. Szeme jó, amolyan rácsodálkozó típus. És ez meglátszik a képein is. Groteszk vagy meghitt pillanatok éltetik képeit. Tudja, hogy előre csak a folyamatos munkával juthat. Képei rendszeresen jelennek meg a Káfé-főnix portálon. Helye van az Ivisz-en is! (Cseke Gábor)

Képaláírások: 1. A találkozás 2. Ajándékbolt 3. Búvárok 4. Én tégedet, te engemet 5. Ismerkedés a szoborral 6. Kiájultak 7. Kinyíltam 8. Kontraszt 9. Mindenféle lábak 10. Lillafüred 11. Viharfelhők

 
H. Szabó Sándor: Őszi őrjárat (fotó) E-mail
Írta: Cseke Gábor   
2012. november 06. kedd, 20:42

H. Szabó Sándor őszi tiszteletköreit végzi az ORFK légi járőrének kötelékén belül. Rendületlenül tovább gazdagítja légi tartózkodásának idejét, ugyanakkor művészi igényű dokumentációt szolgáltat mindarról, amit a levegőből látni.

Képsoraiban, amiket munkaadó cégével együtt térítésmentesen kínál fel a sajtónak, benne van az egész őszi Magyarország szépsége, gondja, poézise és kiapadhatatlan látnivalója.

Így láthatjuk a szárazság miatt megapadt Tisza fantasztikus rajzolatú homokpadjait (1-3. képek), az őszi színekben és elemekben bővelkedő szabolcsi határt (4-6. képek), az alföldi ködös határ borzongató panorámáit (7-9. képek), a Tisza és a Túr egyesülését Szatmárcseke közelében (10. kép), a Tisza kanyart és a Tisza-hídat (11-12. képek), illetve az alföldi tanyák szívszorító látványát, amelyre hamarosan rátelepszik a ködös-havas téli magány, s amelynek hangulatát ma is a legilletékesebbel, József Attilával illik felidézni:

Tanya, - körülötte körbe
fordul e táj. A tél körme
oldaláról egy keveset
repesztgeti még a meszet;
eljátszik.

Az ól ajtaja kitárva.
Lóg, nyikorog, szél babrálja.
Hátha betéved egy malac
s kukoricatábla szalad
csövestül!

Kis szobában kis parasztok.
Egy pipázik, de harasztot.
Ezeken nem segít ima.
Gondolkodva ülnek im a
sötétben.

(Holt vidék)

 
André Zsuzsa: Lélekvándorlás (fotó) E-mail
Írta: Cseke Gábor   
2012. november 02. péntek, 08:07

 

Fiatal, célratörő, merész nőiségében is visszafogott, artisztikus képíró ez a fiatal csíkszeredai hölgy, akitől pár éve csak gyűjtöm a jobbnál-jobb fotográfiákat. Fotós blogomban (Fotótanú) többször is szerepelt egy-egy képe kapcsán - egyesek, az itt is látható Éji akt, Intimitás és Torzó egyenesen a blog toplistáját vezetik -, s akkor is írtam róla, amikor megnyitotta a maga fotográfusi oldalát (Hétköznapi csodák). Kedvenc témáit tekintve a hangulati, spirituális megközelítés dominál legtöbb esetben. Kiválóan összpontosít a belső kompozícióra, képei összhangjára. Az ő világában nem lehet eltévedni: alapvető elemek, érzelmek határozzák meg, nem szükséges hozzá a lexikális tudás, elég a meg- és a beleérzés. Úgy érzem néha, ahogyan maga is hirdeti: egy-egy képével mintha lelektől lélekig vándorolna... (Cseke Gábor)
 
A fotók címei, balról jobbra és fenrtől lefelé:
1. Fagyott gyönyör; 2.  Villám; 3. Piros bogyó; 4.  Árnyékvilág; 5.  Egy csónakban; 6.  Gyöngyszemek; 7. Az együttes;  8. Brutalitás;  9.  Eső után; 10.  Őszi égbolt; 11. Ősz;  12.  Tél (1); 13.  Tél (2); 14.  Tél (3); 15. Társas magány;  16.  Elhagyatva; 17.  Kontraszt;  18. Éji akt;  19.  Torzó; 20. Intimitás; 21.  Lélekvándorlás.
 
Vénig László: Tárlaton (fotó) E-mail
Írta: Cseke Gábor   
2012. szeptember 23. vasárnap, 22:15

Nyolcvankét esztendős az idén a nagykárolyi Vénig László, Életének nagy részében a hagyományos fotózás és fotótechnika művelője, az erdélyi fotográfia nagy öregje. Két esztendővel ezelőtt Szatmárnémetiben rendezték meg jubileumi - születésnapi - kiállítását. Akkor sem maradt hűtlen válogatásában kedvenc műfajaihoz: a fotómontázshoz és a kollázshoz. Nem nagy kedvelője volt a színes technikának, amit csak lehetett, fekete-fehérben fejezett ki; úgy v iszont csodálatos precizitással, élethűséggel. És mégis, tele volt látomással. Azt mondják, ma is hallatlanul aktív alkotó, igen sok előkészített, friss kép várja a bemutatkozást, de erre csak akkor kerül sor, amikor teljesen elégedett vele. Az itt látható 18 felvétel az egykori Romániai Magyar Szó archívumából való és a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveinek termékei.

Cseke Gábor

A képek címezése balról jobbra és fenről lefelé:

1. Arc és álarc * 2. Ballagóban * 3. Dinnyeevő 4. Elhagyatva * 5. Boricások * 6. Egy kis mosoly * 7. Itatónál * 8. Kamasz * 9. Látomás * 10. Lopótökök * 11. Menekülés * 12. Nosztalgia * 13. Portré * 14. Tárlaton * 15. Tiltakozás * 16. Tisztás * 17. Vas-kapu * 18. Volt egyszer...

 
H. Szabó Sándor: Légből (le)kapott valóság (fotó) E-mail
Írta: Cseke Gábor   
2012. szeptember 21. péntek, 12:22

 

altA hatvani születésű H. Szabó Sándor (szülővárosától nyerte nevében a H. betűt) több mint húsz éven át volt az MTI fotográfusa és légifotósa - az egyedüli a magyarországi prérin.
 
Légifotós csak azután lett, hogy munkahelyéről, a Magyar Távirati Irodától kiküldték egy rendőrfőkapitányi fogadásra, készítsen pár eseményfotót. Ezt követően a társadalmi kapcsolatok osztályvezetője Dr. Csányi Klára rendőr alezredes asszony azt kérdezte tőle, tudna-e légifotókat készíteni a rendőrévkönyv számára, mire ő igen-nel válaszolt, bár teljesen idegen volt számára ez a terület.
 
Körülményes volt elkészíteni a kért felvételeket, 4-5 alkalommal hiába ment be a légirendészeti bázisra, nem jött össze a legifotózás, különböző okokra hivatkozva hazaküldték. Aztán végre sikerült: az Mi-2-es helikopter, Szász Lászlóval a pilótaülésben fölrepítette. Előzőleg leszerelték az ajtót, hogy ne zavarja a fotózást. A készülék, repülés közben, istenesen zörgött, nem volt valami bizalomgerjesztő. A pilóta szólt, menjen közelebb az ajtóhoz, aminek aztán meglett az eredménye: a Dohány utca táján elszállt a papucsa, a Deák-tér felett pedig a szemüvege is. Leszállást követően nagyon félt, mivel előzetesen felhívták a figyelmét, hogy a gépből semmi nem eshet ki, ha mégis megtörténik, akkor jelenteni kell, mint repeseményt. Az "eseményt" megúszta, s bár zokniba szállt ki a helikopterből, és úgy ment az autójához, de ez szerencsére nem tűnt fel senkinek
 
Két évtizeden át dolgozott azután együtt a légirendészekkel. Összeszokott csapat alakult ki, a rendőrségi pilóták is ráéreztek, mi kell ahhoz, hogy képek születhessenek. Úgy fordultak a géppel, hogy a lapátok ne lógjanak bele a felvételbe. Igazi gyors csapatmunka volt...
 
Helikopter Sanyinak - ezen a néven mutatkozott be e-mailban - az eltelt húsz évben voltak kemény helyzetei is, amelyek után úgy érezhette: mindannyiszor sikerült újjászületnie. Egyszer, amikor az MD 500 E helikopterrel Kiliti repteréről felszálltak, a Balaton fölött elment az olajuk. A pilóta, ugyancsak Szász László, előbb nem szólt semmit, később figyelmeztette utasait: mindhármuknak ki kell ugraniuk a gépből! Előbb a fotós ugrik, majd az operátor, végül a pilóta! Aki az utolsó pillanatban úgy vélte, mégis megpróbál leszállni Balatonfüreden. Alig értek földet, a hajtóműből hatalmas fehér füst tört elő. Helikopter Sanyi akkor idegességében egy egész csomag cigarettát elszívott...
 
Legkeményebb kalandja egy ferihegyi katasztrófa: a gép iszonyatos erővel bepörgött a levegőbe, a becsapódást követően a hajtómű süvített, majd a gép pattogott a rotoragy csonkon. Nagy csodának számított, hogy a helikopter nem robbant fel, a DHL munkatársai szabadították ki a túlélőket a roncsból.  
 
Sanyi majd minden, Magyarországon használatos helikopter típussal repült már. Szerinte minden helikopterből jó fotózni csak felszálljon, illetve leszálljon. De igazából azért mégis az MD 500 a csúcs: a gépbe remekül ellehet helyezkedni, ezáltal kivalló képeket lehet készíteni. Lényeges, hogy az MD 500 -nál a hajtóműhő hátra távozik, így nem keletkezik hőkép.
 
Ami a szakmai teljesítményét illeti, Helikopter Sanyi több mint 3000 repült órát összesített, amivel világviszonylatban ő az első légifotós. Második helyen egy japán légifotós áll, akinek 900 repült órája van. 
 
Nyár folyamán rendszerint a Balatonnál tartózkodik.Ennek ellenére, az elmúlt húsz évben csak kétszer fürödhetett a Balatonban.
 
2011-ben Helikopter Sanyit egyik napról a másikra sokadmagával elbocsátották az MTI-től. Leépítették: nem volt rá szükség. Az egyetlen magyar légifotósra. Aki a világon a legtöbbet volt már a levegőben!
 
Szerencsére, létezik az Országos Rendőrfőkapitányság, akik kollegiális barátságból addig is repültették. M unkát ajánlottak neki s ő elfogadta. Azóta az ORFK kötelékében repül hivatali megbizatása alapján is, ő készíti a légi járőrözést dokumentáló fotókat és videófelvételeket. Ugyanakkor rendszeresen ingyenes fotóválogatást küld a készített anyagból a médiának. Egy a kikötés: föl kell tüntetni, hogy a felvételek az ORFK megbízásából készültek. Mi is így teszünk, s máris előttünk állnak Helikopter Sanyi csodálatos (l)égi felvételei - földünkről, életünkről.
 
Cseke Gábor
 
(A Juventus rádióban nemrég érdekes beszélgetés hangzott el Helikopter Sanyival, ami itt meghallgatható)
 
A galéria képei, balról jobbra és fentről le:
1. A légikötelék, amellyel repülök * 2. Vörösiszap (világotjárt, díjazott felvétel) * 3. Golfpálya Örményesnél * 4. Díszletvár Vál határában * 5. Hulladéklerakó, Pusztazámor * 6. Motorosok Alsóörsön * 7. Fürdő Mezőkövesden * 8.  Aratás Ságváron * 9. Kékszalag Verseny a Balatonon  * 10. A Balaton Siófoknál * 11.  Balaton, déli partszakasz * 12. Gömbkilátó Bogláron * 13. Aszály a déli parton * 14. Vihar előtt Mátraalján * 15. A veszprémi börtön, ahol a rossz fiúkat tartják * 16. Halastó kánikulában * 17.  Őszi stég * 18.  Tihanyi öbölben * 19.  Ságvári pilótaemlékghely * 20.  Éjszakai repülés * 21-22.  A Béke angyala Siófoknál
 
Márton Ildikó: Hangulatok (fotó) E-mail
Írta: Cseke Gábor   
2012. szeptember 20. csütörtök, 20:47

A Csíkszeredában élő Márton Ildikó civilben műépítész, tervezőmérnök. A fotográfia életre szóló hobbija; ma már szenvedélye. Néhány év alatt oda fejlődött, hogy néhány közösségi tárlat után önálló kiállítással is szerepelt Budapesten, s interjút adott az MTV-nek. A finom megfigyelések, a lírai kompozíciók mestere, képein a színek, a fények, a történések és a sejtetések egyetlen kompozícióvá állnak össze, melyek bár olykor eszközteleneknek tűnnek, valójában a dolgok lényegéről beszélnek.

Cseke Gábor

Képeinek címezése, balról jobbra és fentről le a következő:

1. Kávészemek * 2. Csak egy kávé *  3. Vendégség * 4. Vidám flotta * 5. Szénacsinálás * 6. Almási barlang * 7. A stég * 8. Őszi búcsú * 9-10. Disznótor * 11. Ablak * 12. Minimál * 13. Tekintet * 14. Cím nélkül * 15. Élő lánc

 

 
Henning János: Játszótársak (fotó) E-mail
Írta: Cseke Gábor   
2012. szeptember 20. csütörtök, 19:55

A Sepsiszentgyörgyön élő Henning János régi motoros a fotó terén - még rendszerváltás előtti időkben is az erdélyi fotográfia érvényesítéséért küzdött városában. Ma is ott találhatjuk, ahol a vizuális és fotókultúrát szorgalmazzák. Maga is gyakori résztvevője a Hargita Megyei Kulturális Központ nemzetközi fotótáborainak. Az itt látható, csupa-élet és derűt árasztó képsor is a csíkmadarasi (XX.) fotótábor napjaiban készült, s igazából nem lehet tudni - az élettörténet az, ami "viszi" a riportot, vagy a művész szeme volt rendkívül éles és az akció legkezdetétől meglátta benne a várható végkifejletet, ami fölér egy jópofa mesével.

Cseke Gábor

 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 Következő > Utolsó >>

1. oldal / 7

új-iVisz

 

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 154 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs