Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

Ioan Es. Pop erdélyi származású, jelenleg Bukarestben élő költő, újságíró


Sok versét fordítottam le évekkel ezelőtt. Akik olvasták, egyhangúan azt mondták: nagyszerű versek, ritka jó költészet Ioan Es. Pop
verseiből fogok időnként egy-egy adagot felkínálni az iviszen. Akinek kell, vigye!

Gyalogos



 



gyalogmuri/petrecere de pietoni 6.
Írta: Cseke Gábor   
2011. január 06. csütörtök, 21:41

 

a korrektor / corectorul

 

          A korrektorság mint szakma, a letűnők egyike, ahogy az a maguk idején a vízhordó, a kalapos, a foltozóvarga, a cipőpucoló, a kéziszedő és még isten tudja, miféle foglalkozással történt.

          Alkonyodott éppen, kedves barátom, amikor bekövetkezett a katasztrófa, pedig hát életemben örökké csak a hibát lestem és javítottam is szívvel-lélekkel. Számtalan pompás korrekciót hajtottam végre, valósággal a javítás rabjává váltam, ahogy telt az idő, leskelődni kezdtem a buszon újságot olvasó emberek válla fölött, és amin ők átsiklottak, igen, éppenséggel azt, amit nem vettek észre, én magam egycsapásra helyrebillentettem a sántító kifejezést, a gyatra mondatot, s ha kellett - márpedig kellett -, az egész gondolatsort, az egész újságot, a könyvet, a könyveket, végső soron az egész világot és az egész világegyetemet, mert őrajta, mármint a kijavított betűn fordul meg minden, meghalsz, mert őkelme, a korrektor figyelmetlenül bánt életed betűivel, egyeseket fölcserélt, másokat meg nem vett észre, néhányat meg is kettőzött; hogy-hogy nem voltam résen a kellő pillanatban, hogy javítsak, hogy gyógyítsak, hogy teljesen átírjak?

 

 
gyalogmuri/petrecere de pietoni 7.
Írta: Cseke Gábor   
2011. január 14. péntek, 16:46

 

 

Befutott ember vagyok / 'S un om de ajuns

 

          Ha azt mondanám, jól megy nekem így, magamban, hát hazudnék.

          Ha azt mondanám, hogy másvalaki bőrében jobb sorsom lenne, hazudnék. Az étkek közül csak a bort szeretem. Ha elszalasztom a pillanatot, az egész napomat eltékozlom. Ha rosszul érzem magam, akkor nagyon is jól vagyok. Jóbarátom egy tetű, San Joséból, akivel nagy tettekre vagyunk hivatottak, süket-béna nyelven értekezünk, azonos elvekhez ragaszkodunk, közös a hitünk, a reményünk, a szerelmünk. Akárcsak jómagam, a lábain viseli a kesztyűt, parlamenti beszédeket mond, börtönök mindenható főnöke.

 

 
gyalogmuri/petrecere de pietoni 8.
Írta: gyalogos   
2011. január 24. hétfő, 11:24

 

Daganat a falban / Umflătura din perete

 

Kezdetben a manzárdszobámat a külvilággal összekötő előszoba baloldali falán egy dudort – pontosabban  egy csöppnyi egyenetlenséget – lehetett észlelni, amitől megrepedezett a festék és beázott a vakolat; jó ideig senki se vett róla tudomást, mert az előszobát füsthomály borította, mintha egy posztódarabbal valaki letörölte volna a dolgok körvonalait, félig-meddig visszavetve azokat a teremtés előtti képlékenység állapotába.

Amikor megmutattam neki, házigazdám meg volt győződve róla, hogy a falban megrepedt egy vezeték, mire szerelőt hívott, aki csak egy kis, gömbölyű és nedves üregre bukkant, amit aztán megtöltött vakolattal, majd elegyengette, végül elköszönt.

- János bá, látta ma a falat? - kérdeztem a háziúrtól két hét elteltével.

- Mi van már megint, hékám? - szólt vissza János bá, s amikor meglátta, hogy a faldudor visszanőtt, hirtelen szitkozódni kezdett az ablakon kidobott pénz okán.

 
gyalogmuri/petrecere de pietoni 9.
Írta: Cseke Gábor   
2011. február 05. szombat, 20:34

 

Egy hajnali utazás /O călătorie în zori

 

Mind gyakrabban ébredek hajnali háromkor, kába csöndben és moccanatlanságban, és az a váratlan érzés tör rám, hogy a világnak nyoma veszett. Próbálom felismerni a helyiségben lévő tárgyakat: az eltűnés az, amit konstatálok, kevésbé a jelenlétet. A világnak éppen a tartásossága veszett oda.

A villanykapcsolóhoz pattanok, felkattintom. Úgy tűnik, a dolgok a helyükön, viszont mások, mint nappal: füstölgő valószerűtlenség, a nemlét lejt kékes táncot fölöttük, süvítő szél tombol odaátról. Súlyukat vesztik. Egyetlen tárgy sem eléggé tömött, nem elég kézzelfogható, hogy ne lássam, miként pislákol benne az üresség; a padlótól, ahová lépek a székig, amelyre támaszkodom és a falig, amit azzal az érzéssel tapogatok végig, hogy a kezem elsüllyed benne és keresztül hatol rajta: akárha a vak tenyerével pásztáznám a papírt, kísérelném meg ujjaim közé csippenteni a betűket, majd szétszórni őket a világban, mintha selyemhernyók lennének.

 

 
gyalogmuri/petrecere de pietoni 10.
Írta: Cseke Gábor   
2011. február 17. csütörtök, 07:42

 

foltonfolt szentség / sacrul şi peticul

 

mi történik az emberrel ha meghal?

szerintem fogja a podgyászát és lelépik.

nincs ebben semmi metafizika.

előtte alaposan felkészülünk, mert aki meghal,

tudja jól, hogy nincs apelláta.

az egészben rejlik tán némi varázslat is,

de megesküszöm rá, hogy azért hal meg

mert mindegyre mondták neki hogy meg kell halnia.

nincs ebben semmi metafizika.

 

 
<< Első < Előző 1 2 Következő > Utolsó >>

2. oldal / 2

új-iVisz

 

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 482 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs