Deczember 20 án Kedd.

Elmult a kedvem a bolondságtól, a tréfából való lett, szomorú valóság. E nap a legborzasztóbb nap az évben.
Prém ma felolvasta a bizonyítványom.

Nem mindenkinek olvasta fel. Nekem Steinmannak meg még 2 őnek. A hiányzókat írta be, s egyszerre azt mondja: Na igen Karinthy a kinek hittanból 1 ese van(!) Hm! De magyarból... pedig milyen eszes, milyen tehetséges fiu...Itt van! Ez mérgesít engem! MIndenik osztályba azt mondják: éles eszü, tehetséges, pompás gyerek s a bizonyítvány - rosz. Ha mondanák inkáb, ostoba tökfej, és adnának jó bizonyítványt mellé! De így! ---nos magyar és németből 3...De már erre felálltam! "Tanár ur! Én mindenki mondhatja úgy magyarból mint németből nagyszerűen feleltem..." De én nem bánom a magyar 2 esre javítom, de aztán...! Aztán nekem még kegyelemnek kell venni! Ez igazság? Ez gazság! Jól mondta hát Lali hogy kár volt megmondani mim volt mult évbe ő mindég azt ad! Prém rettentő ember! Sokkal jobban örültem én Tankónál 3 masnak, mint nála 2 esnek! Mondot hosszú viczczet hogy megnevettessen, mindenki nevetet, én uly álltam ott mindt egy kőbálvány, és akkor mondta hogy természetrajz :3, földrajz...az! rajz...az a szörnyű rond:3 és a többi is: 3. A karácsony előttem fucs! hej! csak tovább járhassak arra gondolok én most csak, az lenne szép ha februárban már ugy írnám 1899 Február 1-én szobrász inas vagyok! CSak ne ne...Jaj ne....

Késem most másodszor csináltatik.