fokozatok vagyunk menny s pokol között

csillagok virágoznak tereidben
fakadó végtelenek suhannak feléd
életre feszül a halál –
megszületsz

ifjúság – a legmesszebbre lopózkodás a halál elől

kettősséged: szenvedsz a gyönyörben – gyönyörködsz a szenvedésben

élet s halál mezsgyéjén bolyongsz – sóvárogsz, el, öntudatlanul

életem álomtalan lét? Létem élettelen álmom?

Istenarc – piramisarc, túl a legfölső ponton

hogyan csúszhatunk át ott, hol eltűnik a rés?

kútember – önmagába merítkezik

valaki keres engem? valaki! Megtalállak?

érintsd meg bennem a jóságot
szögezz a szépség feszületére
szerelemmel árassz Magadba

a Te mélylő ragyogásodba fúlva
bűneim mögül magpillantottam – önmagam

fényre hullt sötétség
sötétre hullt álom
álomban nyílt rés –
édes halálom

Isten dajkál haláltalan kézben

2000. szeptember