Kóválygások a Hyde Parkban (2) |
Írta: Cseke Gábor | |||
2010. december 12. vasárnap, 18:42 | |||
2. A sípszó
kacskaringós hosszú sétány tekerőzik alám némán
bolyonganék egyet rajta végül leülnék egy padra
ahol enyhet adó árnyék hűvösében arra várnék
hogy az idő rám nevessen a világot megszeressem
amilyennek éppen látom s nem színezi kóbor álom
ahány ember szíve dobban annyi vágy lapul titokban
a mifélénk fura alkat egyről beszél s másról hallgat
ha dicsér magára érti ha megszól a lelked sérti
aki egyszer bírja marja foglalt a park minden padja
és bolyongva és kerengve ülepemhez helyet lesve
kedvem illan mint a harmat itt se lelhetek nyugalmat
a fél világ terpeszkedik másik fele pöffeszkedik
valahol a tűző napon kerül csak hely egy zöld padon
fő a fejem mint a katlan lelkem vigasztalhatatlan
mért hogy szabad ami nem kell s mi kellene nem érem fel
kell-e egyáltalán ülnöm? jobb az angolgyepre dűlnöm
fű alattam ég fölöttem az örömtől bepörögtem
és lebegtem és lobogtam ne vágyj többre e pagonyban
amit lehet annyi szabad így alakítsd minden szavad
valahol vad sípszó harsan milyen csősz járkál a parkban?
s mért is korhol miért fújja kire mutat tiltó ujja?
szívem lapul remél hallgat mint ki nem ismer tilalmat
s míg lelkemben gyűl a harag fekszem mint egy holt fadarab 2010. május 31.
|