1. A Park megközelítése

A Hyde Parkba örökké vágytam de még

soha se láttam be se tettem a lábam

kivártam hátha csoda

történik egyszer és amit elhallgattam százszor,

ezerszer az most hamvasan szabadon

kibukhat a számból ilyesmi

nem is történhet máshol csak a Park

védőszárnya alatt mely beborít akár egy sátor...

Mekkora úr a képzelet meg se moccansz

s elképzeled hogy máris az aranyozott cifra

kapu előtt ácsorogsz és élvezed hogy végig a rácsok

akár homlokodon a ráncok vagy fegyencruhán

a sávok pontosak, egyenletesek egy

csöppet sem félelmesek...

Belépek talpam alatt felsír a kő mint bárhol

a földön ha sétányhoz érek s várom hogy bennem

vídáman fölnyerítsen a jólnevelt igásló viháncos

kedve elszabaduljon a rétek bomlott ámokfutása megszálljon

a szabadság ittas szelleme legyek egy  kiebrudalt

szent földi mása...

Ág nem rezdül ég se zendül lelkemen

az égő stigma a Park éjjel-nappal nyitva

s hogyha kedvünk százzal nyargal

ki vigyáz a lovainkra?

A kaputól tova egy más világ másként

hajlik a fű és szabadon nyújtózik az ág

köpködni szabad de nem köpködni is vígan lehet

ha akarod kenyeret falsz ha nem hát

ürülékedet tömöd magadba vissza

mintha lelkedet mentenéd más meg

poshadt sörét böfögi fel

vagy saját vizeletét issza ha éppen szomjas

de koplalni sem tilos sőt büszke lehetsz

ha szemed napok óta úgy kopog mint zárt kapun

a kóválygó zarándokok...

Ha szembe jő anyád s miért ne? valagon rúghatod

vagy éppen elnézel felette hűvösen s ő veled ugyanígy

bánhat semmi sem feltűnő hol kisüt odafent

a nap hol viharos lesz az idő

vagy ködbe fúl a táj és elfedi azt

ki éppen macskát nyúz elevenen dúlt pofával

netán a szemem káprázik s vetít elém sokféle

förtelmes látomást mindig ugyanazt és mindig

valami mást...

Magam bolyongok Hyde parkja

hívogató mélye felé szép ez a magány akár

egy unatkozó istené kinek senki se fogja le

a kezét áldhat és sújthat szüntelen sok ilyen

hozzám hasonló kicsi isten nyüzsög a Parkban

szanaszét...

2010. május 21.