Nyugati ablak |
Írta: Cseke Gábor | |||
2010. december 10. péntek, 08:35 | |||
1.
Nyugatra nyíló ablakom kitárom kora hajnalon mégsem láthatom a napot ide csak visszfénye ragyog
De mert a föld forog velem végül a nap is megjelen' bágyadtan bölcsen mint aki tudja már nem lesz valaki
Naponta egy-egy tűzhalál búcsúcsóvája mélybe száll és soha semmit nem ígér de mint egy macska visszatér
2.
ahogy a nap még egyszer visszapillant a végső bukás előtt és vérbetolult arccal látja mi mindent mulasztott míg az ég ura volt utolsó kétségbeesett üzenetét küldi a világnak langyos esti fellobbanását a megváltó a megbocsátó szelíd mosolyt a magára ébredő derűt mely nem perzsel már nem kínoz nem tikkaszt csak sajdít mert játékos és tünékeny volt nincs önző és csalárd
megsimogatlak
mint aki minden sóvárgó mozdulattal visszaveszi önmagát
2008. február 7.
|