Tapasztaltátok már magatokon az irigységet?
Nagyon sokan vagyunk irigyek másokra,olyanokra,akik
saját értékrendunk szerint sokkal többre vitték mint
mi magunk.A legborzasztóbb,hogy,ezek az emberek
legtöbbször saját családtagjaink.És igyekeznek
minden erejukkel gátat vetni "emelkedésunknek",csak
hogy ott tarthassanak minket az ő "szintjukön".A
kérdésem az lenne,hogy a nagy többség (bárki rajtam
kivul) szerint rossz-e hidegnek lenni azokhoz
akikhez a vér fűz.(nekem nem sokat jelent ez a
véresdi,de bárkivel kivel beszéltem igen,szóval
elfogadom,hogy fontos dolog),mert általában az ő
véleményuk előrébb valónak számit.Azzal,hogy
egyenlően próbálok fogalmazni,senki családját nem
akarom minősiteni,valószinuleg a kedves olvasó
családja nem viselkedik igy a saját vérukkel.Én ezt
ismerem.Ezt a viselkedést.A családom nem egyszerű,de
szeretem és tisztelem őket,sok mindenre
megtanitottak,mégha akaratukon kivul is.Anyám
megtanitott a kitartásra.A végsőkig,ha kell.Nagyon
sokáig egyedul nevelt,az iskolát is velem fejezte
be,szó szerint,mert emlékszem,ott voltam az
iskolában a vizsgáinál.Az apám megtanitott a
huségre,és a magunkért való kiállás fontosságára.Ő
soha nem volt huseges anyámhoz,aki szomorúságában
majdnem megölte magát,még gyerekkoromban,szerencsére
nem sikerult.Apám mindig hagyta,hogy mások
irányitsák a sorsát,biztosan nem gyávaságból,mert
nem az,meglehetett rá az oka,tán áldozatnak
látta,amit tesz,de csak rosszat tett magának.És
nekunk.Ő még mindig az álmaiban él.Nem a
juelenben.Nem látja a valóságot,vagy nem akarja.A
nagymamám nevelt fel engem.Szeretem őt.Ő olyan
ember,aki nem rest mindent beáldozni a családért.A
baj az,hogy a család az ő meglátása szerint ő
maga.Bármit amit tesz "szivesságként" azt később
behajtja majd érzelmi vagy bármely más úton történő
zsarolás útján.Nagy játékos.Szeret manipulálni.Nem
rossz akaratból,hanem mert azt hiszi tudja mi a jó
nekunk.De nem tudhatja.Senki sem láthat át
mindent,ahhoz egy emberöltő kevés.Ezt ő nem érti
meg.Nagyapám olyan ember,aki csendesen tűr,és
tényleg mindenre hajlandó a családjáért.Még a mai
nap is dolgozik 74 évesen és leadja a pénzt otthon.Engem ők formáltak.Egyikuk sem tökéletes,ahogyan én
sem,de általuk jobb lettem.Akár negativ akár pozitiv
példaként,de segitettek.És én is segitek majd a
gyermekeimen.Nem szabad féltékenységből erősebbnek
mutatni magunkat mint a gyermekunk.Mutassuk meg a
gyengeségunket is,mert abból tanulhatnak majd.A
gyengeségeinkből többet tanulhatnak,mint
"erősségeinkből".Mert az erősségeink már bennuk vannak,de a gyengeségeinkről nem akarnak tudni,nem igaz?Sokan ezek közul az emberek közul irigyen viselkednek,de nem baj,mert értem.Nem akarnak balfácánként megjelolve lenni.Ez érthető.Senki sem szeretné egész életét kudarcként kiértékelni.Főleg mert senkié sem az.Még a negativ példa is példa.Éljunk úgy,ahogy szeretnénk,és engedjuk a gyermeknek,hogy lássa.Ő nem hulye,tudni fogja,mi a helyes.

Szóval mindezek mellett vagy ellenére jó-e hogy elhidegulök tőluk.Ez a kérdés.Nem könnyitették meg a dolgomat,de erőssé tettek.De valahogy a bizalmam nem az övék.Mert félek,hogy az én felemelkedésem az ő kudarcukat jelentené.Azt ők nem tudom hogyan viselnék.Rosszul valószinűleg.Ne legyetek ilyenek.Szeressetek egymast.Es legyetek erosek.

Tanuljatok mindenki más hibáiból és erősségeiből is.Lehet elcsépelten hangzik,de igaz.Figyeljetek.Tág szemekkel.Legyetek jobbak.Jobbak,mint mi.