Nem igazán szeretek várakozni, ha csak nincs nálam egy könyv vagy egy keresztrejtvény,mert úgy órákig elvagyok. De tétlenül üldögélni kissé idegesítő. Viszont nem tudtam mit csinálni ezért, csak néztem ki a kis buksim mögül és figyeltem az embereket. Jó párszor megesett már velem, hogy lekéstem a buszomat. Ilyenkor mindig iszom egy kávét (sok tejjel 2 cukorral) hogy teljen az idő. Leültem a középső kis asztalkához és ráérősen kortyolgatni kezdtem az italom. 

       Felfigyeltem már régebben is egy idősebb férfira,aki mint mindig most is a pult mellett  lévő asztalnál ült, még soha nem volt időm tüzetesebben végigmérni. 50-es évei közepén járhat ősz fehér vállig érő haja van,kicsit ápolatlannak néz ki a régies ruhákban. Az már megfigyeltem,hogy mindig egy műanyag pohár van előtte talán víz van benne és mindig ugyan az a kékes fekete borítójú könyv aminek a címét nem bírtam elolvasni. Egy ideig olvasgatott majd kortyolt a pohárból és elővett egy A4-es papírt és egy tollat.

      Nem akartam feltűnően bámulni pedig igencsak érdekelt,amit írt. Mire megittam a kávémat teleírta a lapot valószínűleg vers volt legalább is olyan forma. Még egy ideig gondolkodtam rajta ,hogy rákérdezek mit írt de inkább ejtettem az ötletem és komótosan a buszhoz indultam.