Egy szép napon amikor édesapám hazaért adott nekem egy bögrét. Rajongva gyűjtöm a bögréket egészen kicsi korom óta. Az évek során összegyűjtöttem külömböző színű és mintájú bögréket. Az új szerzemény sárga volt és szívalakú. Ő volt az első nem kör alakú bögrém. 

     Ekkor tályt kezdtem el dolgozni. Drága főnökasszonyom Piroska néni megkért , hogy vigyek be egy bögrét amiből inni tudok. Így került a munkahelyemre kedvenc szívalakú bögrém. 

     3 évig volt lelkes kísérőm munkás napjaimon. Sokat látott,megyszolgált bögre lett az évek sorá. Látta hogyan fejlődtem napról-napra : hogyan tanultam meg csokoládéval süteményt húzni,marcipánnal búrkolni,30 liter somlóit lefőzni,tortát tölteni. Italok és krémek sokaságát fogyasztottam el belőle.

     Nem is csoda,hogy hamar elhasználódott: sárgára festett porcelánján hajszálrepedések árúlkodtak,fülének széléből 2 kis darabka hiányzott. De még így ütötten kopottan is Ő volt a kedvencem.

     Miután felszabadultam már nem ittam és ettem belőle,szépen gondosan elmostam,eltöröltem és feltettem az emlékekkel teli polcra. 

Így járta meg drága bögrém az életútját és foglalta el méltó,dicső helyét.