Tánczos G. Károly: Kocsmai miniatűrök 145/C (A félfelvonásos harmadik harmada, szóval vége) |
Írta: Tánczos G. Károly |
2014. december 01. hétfő, 22:44 |
F Egyenes beszéd! Biztos ott lesz a Marlon Brando, a Gerard Philipe, a James Dean, Depardieu, Delon. Netán Brinkmann doktor… N Hogy ott lesznek-e, azt nem tudhatom. A meghívókat elküldtem. Nem is ez a gond. Hely van. Dögivel. F Akkor mi a baj, kedves? N Ne mondjon ilyet egy özvegynek! F Tud még valami újat? N Mire céloz? Látom a szemén, hogy céloz valamire. F Utoljára katona koromban céloztam. N Öreg hiba! F Mondja már, mi baja velem? Felfújja magát, mint egy pulyka! N Pávián! F Palotapincsi! N Pókmajom! F Papagáj! N Pézsmatulok! F Pettyes vízicsibe! N Patkány! F Milyen patkány? N Mint a többi. F Komolyan gondolja? N Mit? F Hogy patkány. N Azt mondtam volna? Sérti? F Ó, egy csöppet sem! Csak azon töprengek, hová dugjam el pikkelyes farkamat. N Szégyelli? Pedig jól áll! F Ebből elég! Mondja már meg, mi a baja velem! N Nem szeretem az olyan férfiakat, akik megerőszakolják unokahúgukat, még ha nincs is! F Látja ezeket a sebhelyeket, ezt a tetoválást? A börtönben szereztem. N Mutassa! De szép! És milyen megható! Egy nyílvesszővel átlőtt szív, benne egy monogram, lehulló vércseppek. Kinek a monogramja? F Az enyém. N Ez a beszéd! Esteledik. F Ilyenkor, vasárnap, az emberek kimennek a korzóra, a tópartra… N Az előbb még kedd volt, vagy szerda. F Múlik az idő, asszonyom. Maholnap itt a tavasz. Visszajönnek a fecskék… N A gólyák… F A verebek. N Lesz itt ricsaj a születésnapomon! F Nem holnap van a születésnapja? N Dehogynem! Az idén holnap, de jövőre tavaszra esik. F Hát akkor boldog születésnapot, asszonyom! Egy puszit se kapok? N Hajolt már maga kút fölé, nézett már patakba? F Ne is folytassa. Brando. Marlon Brando. És ha, mondjuk, becsuknám a szemét arra az időre? N Minek, hisz így is csak foltokat látok! F Akkor mire vár? N Kérdezni azt tud! Nem bánom, egye fene! F Mint a mesében: a királylány megcsókolja a békát. N Maradjunk a realitásnál: két varangy megpuszilta egymást. F Téved, asszonyom! Ön… N És a tükör? A megboldogult neje? F Régen volt. Ön megszépült, asszonyom! N Igazán? Vajon mit szólna Marlon Brando, ha most látna? F Vell, vell! N Ez meg mit jelent? F Olyasmit, hogy „Et már döfi!”, hogy „Éppen ilyennek képzeltem!” N Hagyja abba! Miért akarja nekem bemocskolni Marlont? F Brando. N Mit mond? F Brando. Marlon a keresztneve. N Honnan tudja? Ott volt a keresztelőjén? F Amerikában úgy szokás. N Nekem így is jó! Maga akkor is rosszindulatú! F Most éppen miért? N Nem képzelhetett ilyennek! Annál sokkal, de sokkal jobb ízlése van, ha nem tudná! Úriember! F Idefigyeljen, maga Marlon Brando után sápítozó ostoba… N Orángután. F Tessék? N Mondom, orángután. Természetesen nőstény. Sose fogjuk megérteni egymást. F Elszomorít. N Szomorú. Én igazán nem akartam. Bocsásson meg, ha tud! F Miért ne tudnék? Ha én… N Vigyázzon! F Ha én egyszer… N Nem mindenki tud megbocsátani csak úgy, ukmukfukk. F Értse már meg! N Mit? F Én meg tudok bocsátani! N Az unokahúgának is? F Az istenit magának! Tisztáztuk, hogy… N Látja, nehéz. Nagyon nehéz. F Micsoda? N …………… F Asszonyom! N Nagyon ragaszkodik ehhez? F Hölgyem, az egekre kérem, figyeljen rám! Én meg-bo-csá-tok ma-gá-nak! N Nemes. És mit, ha szabad érdeklődnöm? F Hát… például Marlon Brandot. N Mi köze van magának őhozzá? F Elfelejti, hogy tudok angolul? N Meg négerül. F Úgy van. N Akkor mondja nekem azt úgy: a tikkadt nyári napsugárözönben úszó arany búzamező közepén hervadó kankalin! F Ezt speciel nem tudom. N Kár. Pedig… már-már… azt hiszem… szóval… meg tudtam volna bocsátani. F Ez biztos? N Hazudtam én valaha is magának? F Hol rontottam el? N A verebeknél. Nem kellett volna. F A kurva életbe! N Ne keseredjen el! Még minden jóra fordulhat. Vagy rosszra. Hány óra? F Húsz negyvenkilenc. N Mennyi? F Délelőtt huszonhárom negyven. N Mondja még egyszer! F Hat hetvenkettő. N Mondja! F Negyed huszonöt. N Bátran! F Megállt az órám. N Olvassa le a Napról! F Lement. N Akkor a Holdról! F Fél három… háromnegyed hét… harminckét óra nullahat. N Hány óra, uram? F Vízszintes tizenkettő, vízszintes tizenkettő! N Folytassa! F Tízmillió-hatvanháromezer-négyszázhuszonhat és fél óra, asszonyom!
Mondják, mondják, de hiába: a függöny jelzi, hogy VÉGE.
|