Elmentem a könyvtárba meginni a nyereménykávémat. 

A kávé, tea, és az ilyen élmények elválaszthatatlan része az elkészítés és elfogyasztás rituális szertartása. A kávé, nem lenne –e nélkül önmaga, ez a varázslat része. Ha a  világosra pörkölt kávébabok,  jól lezárt tasakból és dobozból kerültek elő.. kezdhetünk reménykedni, a babok megőrizték nekünk ízvilágukat. Az én jó illatú kávém Jamaica Kék Hegyei között látott napvilágot..Jamaica Blue Mountain  Kilenc, kilenc és fél gramm kávéból készült el egy csésze kávé, nem számoltam meg hány bab, no majd legközelebb..  Az apró mérlegről, egyenesen a kézi darálóba kerültek a szemek, és pár pillanatig őrlődnek. Cukorral vagy cukor nélkül? Szándékosan még nem ittam cukor nélkül, akkor talán itt az ideje? Pedig az ajánlat vonzó, mert ha az őrölt kávé tetejére barna cukrot szórunk, az  kávéfőzéskor, a forróságtól karamellizálódva kerül a kávénkba..  Végül is egyszer élünk.. megkóstoljuk magában, mert még utána még mindig tehetünk bele cukrot. Elkészült, leültem. Több okból is.. de most már kettesben voltunk, a kávé és én. Megismerés és várakozás közötti, izgalmas pillanat:)  Az első pillanatban meglepődtem. Már teljesen hozzászoktam, hogy az tej nélküli kávé első dolga, hogy megpróbálja letépni az ízlelőbimbókat a nyelvemről majd gyomron szúr. A meglepődés után közvetlen jutott el az agyamig a kávé harmonikus, kiegyensúlyozott íze. Ó ez nem rockzene, hanem valódi szimfonikus zenekar..:)