A boldogságunkat,értéktárgyainkon és kapcsolatainkon keresztül mérjük.Manapság inkább az első az igazabb,valahogy az anyagiak fontosabbak lettek,és ész nélkül habzsoljuk az életet,mint a kutya a vacsoráját.Nem élvezi,csak tömi be a szájába nyelés nélkül.

Miért vagyunk telhetetlenek,miért akarunk többet mindenből,ha nem is okoz örömet.

A válasz egyszerű: mert azt mondják,hogy ez jó nekünk.Ennyi.Ha úgy nevelnének,hogy állandóan azt sulykolják belénk,hogy konektorba pisilni jó,megtennénk.Bármennyire is értelmetlen lenne és fájdalmas,megtennénk,mert szeretjük elhinni azt amit a nálunk "feljebbvalók" állítanak.Szeretünk követni másokat.Zászlót,eszmét,divatot.Mindegy csak valami értelmet adjon a

mindennapoknak.Valami boldoggá tegyen minket.De nem vagyunk boldogok.Mi lenne ha új értelmet keresnénk.Mondjuk egyszerű dolgokat,mint például átélni a pillanatot,nem folyton a jövőn görcsölni.Megtanulni örülni annak amink van.Ez azért ilyen nehéz,mert a természetünk ellen van,mert így neveltek minket.Minket előállítónak és fogyasztónak neveltek.Ez nem természetes, ezért nem lehetünk boldogok,az állat is csak akkor boldog,ha a természetes közegében lehet,ha szabadon futhat,repülhet,úszhat.Ketrecben csak vegetál,és kielégíti a szükségleteinket élelem,vagy házikedvenc munkakörben.Ma mi is csak kiszolgálók vagyunk.De mi lehet az ember természetes személyisége,vágya?Tényleg csak kiszolgálóknak születtünk?Akkor viszont a szabadságról

álmodozók a gonoszok,mert mérgezik az emberek tudatát,akik sokkal boldogabbak lennének ha beletörődnének a sorsukba,mintha egy olyan elérhetetlen vágyálom után epekednének,mint a szabadság.Láttatok már szomorú hangyát?Ők elfogadják a sorsukat,nem

lázadnak,nem álmodoznak,együtt dolgoznak a bojért.Mindenkinek megvan a maga feladata,amit elvégez,így értékesnek érzi magát mert a boj jólétén dolgozhat.

Aha,szóval itt is vagyunk!A hangya tudja,hogy amit tesz azt a többi hangyáért teszi,akikkel egyenlő szinten oztoszkodnak a terheken,még a királynővel is.A dolgozó egész nap élelem után kutat,ás,a katona egész nap készenlétben van és ha kell feláldozza az életét a bolyért,a herék megtermékenyítik a királynőt és meghalnak,a királynő pedig egész nap petéket rak.

Mindenki kiveszi a részét és ez a lényeg,talán mi is boldogabban törődnénk bele sorsunkba,ha arra érdemes vezetőink lennének, és nem éreznénk kihasználva magunkat.Kellenek a vezetők,mert kellenek valakik akik átlátják és összefogják a rendszert,de a vezetőt nem úgy kell érteni,mint egy felsőbbrendű egyént,inkább,mint egy sofőrt,aki ha jól bánik az autójával akkor elérhetik a céljukat,ellenkező esetben a kocsi lerobban.Egyenlő tisztelet jár egy molnárnak és a királynak is.Mindkettő

szükséges munkakör.Csak időközben a kapzsiság és a gőg kiforgatta a dolgokat,mert aki átlátja a rendszert az könnyen manipulálhatja is a saját érdekeinek megfelelően.Így mi megalázónak tartjuk,hogy néhányan többnek tartják magukat,és az ő érdekeik kerülnek előtérbe a közérdekek helyett.Talán konokságból leszünk mi is telhetetlenek,mert ha más többet kap,akkor mi miért nem érdemlünk

többet?Ha más boldogabbnak tűnik a birtokolt javak miatt,akkor mi is boldogok leszünk és kész,még ha nem is.A mennyiség nem egyenlő a minőséggel.Gazdag emberek akiket a televízióban látsz vagy újságban sem boldogok,mi másért lennének drog és alkohol gondjaik?Hiába van felbecsülhetetlen vagyonuk,vagy annyi ételük,hogy kilószámra dobják ki a maradékot,nem boldogok,mert nem ez a

természetes lényük.Nem a harácsolás a lényeg,múló lények vagyunk,anyagi javaknak a távozáskor nem sok hasznát vesszük,talán csak a tudat, hogy hasznosan éltünk,tehet elégedetté.És miféle haszna van valakinek aki csak a salyát javát,vagy boldogságát keresi az életben?

Az a baj,hogy a vezetők,nemcsak a rendszert tették tönkre,de bennünket is.Mi is olyanok lettünk,mint ők,kapzsik és kicsinyesek,irigyek.Csak a salyát előrejutásunk foglalkoztat minket,más érdekei nem számítanak,hogyan is számíthatnának,hiszen verseny van,a talpraesettebb győz,

az ügyetlenebb elbukik,közösség csak papíron van,nincs teljes összefogás,az egész rendszer kis érdekcsoportokra bomlott,és sokan a rendszer irányításán fáradoznak,vezetők akarnak lenni.Írigységből,mert a vezetők fejébe szállt a hatalom a rendszer felett,és imádtatják magukat,ezt

az imádatot vágyjuk mi is,ezt az elismerést.Mert mindenki egyenlőnek születik.Csak nem mindegy,hogy hova.Mi is velük egy szinten akarunk lenni.Ezt csak ők tudnák megoldani,akik átlátják ezt az egészet,ők tehetnék rendbe a dolgokat,de akkor oda lenne a sok kiváltság és imádat,ezt nem

akarják elengedni,mert ők ebben látják a sikert,a létük éretelmét.Pedig nem ők a lényeg,nem is a mi,hanem az egész emberiség.Együtt.

Jó lenne ezt megélni,hogy egy zászló alatt egyesülnénk,közös jövőképpel,egyenlő megbecsüléssel,tisztességes értékrendszerrel,és tettekkel,amik nem az egyén vágyait elégítik ki,hanem egymásért vannak.Nem kellene kapzsiságnak lennie,ha a többség egyformán élhetne,és az átlagnál

jobban élők,nem dörgölnék a többség orra alá,hogy ők mennyivel jobban élnek.Talán megtanulnánk örülni annak ami megadatott,talán nem lennénk irigyek.

Valahol azt olvastam,hogy kétféle erő mozgatja a világot:a félelem és a szeretet.

Most félünk szeretni.De valyon szeretünk-e félni?

Ezért élünk most nagy szomorúságban,mert magányosak vagyunk mindannyian.Csak a feltétlen szeretet és összefogás oldhatja meg a gondjainkat,de vajon készen állunk-e változni?Vagy félünk lépni?Félünk,hogy kihasználnak,megbélyegeznek,átvernek,kinevetnek,lenéznek,kirekesztenek.Azok is

félelemből cselekednek akik ezt tennék velünk.A félelem rombol,a szeretet épít.A döntés mindig is a mienk volt.Most is az.

A félelem szomorúvá tesz.A boldogsághoz vezető út a szeretet ösvénye.