Márciusban megismerkedtem egy nagyon kedves pécsi asszonnyal...

Sok mindenről beszéltünk, a hetvenes években a Tőserdő mellett lakott, és mint ahogy anyukám is, a Barneválnál dolgozott. Ma Pécsett él, kért, hogy menjek el egyszer hozzá. Majd egyszer.. Ma is, amikor vizsga előtt összefutottam vele a buszon, az volt az első kérdése, hogy mikor megyek már hozzá. Mit csinálok most.. Ő a piacon volt, muskátlit vett az ablakba. Tegnap pedig citromfüvet és mentát..  Előttem mással beszélt, egy bajuszos bácsival, de ahogy odaértem, velem kezdett foglalkozni. Mikor az én megállóm következett, elköszöntem tőlük, és ők folytatták a beszélgetést..  Nem szép dolog hallgatózni, de hát ott álltam..:)  A néni cigányul beszélt a bácsi magyarul válaszolt. Valakiről pletykáztak éppen. Egyszer csak a nénim azt mondta, magyarul:

-          Az a kalász tartja magasan a fejét, amelyik üres!

Aztán leszálltam, de tetszett a mondás, és megmaradt a fejemben az üresfejű kalász..

{jcomments on}