A szegény ember gőgje… :))

Egy gőgös szegény ember, szörnyű…  Jut eszembe utólag, mikor olyanokat mondok egy gazdag embernek, hogy soha nem barátkozom gazdag emberekkel, mert azt hiszik magukról, hogy mindent megtehetnek. Aztán ezzel az eggyel mégiscsak barátkoztam, és nagyon örülök, hogy valamelyest megismerhettem.

Az „alávetettek”. Én nem mondom, hogy nincs benne semmi, de akkor is.. lázadt a bennem a szegény ember gőgje.. „Esélyem sincs, sőt lehet szándékomban sem áll belépni a „hegemón térbe”.”  Még a végén rossz társaságba keverednék, tettem még hozzá a fejemben.

Volt, hogy kölcsönadtam egy barátomnak Pécsen, de elfelejtette visszaadni, így én nem nagyon ettem. De akkor sem kértem vissza..

„Egy szegény embernek, bizonyos szempontból pedig sokkal okosabbnak kell lennie, mert nem engedheti meg magának, hogy hülye legyen..” 

Szóval..:))