UFO

1.

UFO szállt le éjszaka a szemközti óvoda udvarára. Egészen biztos, ha kell, meg is esküszöm rá, mert a saját szememmel láttam. Hangja nem volt, fényei leoltva. Beleborzongtam a látványba... Lesiettem, valami kézzelfogható bizonyítékért. Kár, hogy mire a közelbe értem, már olajra lépett. Hát... ezek az UFO-k már ilyenek...

2.

Sejtettem, hogy nem fognak hinni nekem. Alig vetettem papírra első észleletemet, már jöttek a csúfondáros kérdések: miért pont az óvoda udvarára szállt le az az UFO? És hol volt ilyenkor az óvó néni? És készítettem-e fotót? Nem, nem készítettem. Éjjel, töksötétben nem szoktam fotózni. (Még...) Az óvónéni biztosan a paplan alatt alukált, odahaza. (Nem ellenőriztem!) Az óvodában csak az egerek cincogtak (feltételezés). Az UFO (gondolom) azért szállt le oda, ahová, mert ott talált megfelelő leszállóhelyet. Értve vagyok? De az is lehet, hogy az udvaron lévő hinták és mászókák keltették föl a kíváncsiságát... Mit tudom én? Hát olyan fontos ez? Ott voltak és kész. Ha nem egyéb, még lesz dolgunk egymással!

3.

Ezek nemcsak léteznek, jönnek-mennek, de olvasnak, sőt, írnak is, te! Ki hitte volna? Reggel a párnám mellett cédula várt, szerencsére rovásírással (innen látszik, mennyire univerzális!). Gyorsan kinyitottam a számítógépet, előkapartam egy rovásírás-ábécét, s valahogy megfejtettem (siettemben elfelejtettem, hogy a rovásírás jobbról balra olvasandó, így először hiába fáradtam) az üzenetet.

Szóval, nem tapsikolnak annak, ahogyan egyesek írnak róluk. Egyáltalán: ők nem is zöldek! És nem emberkék! Micsoda otrombaság! Majd megmutatják, milyen színűek, csak jöjjön el az ideje! Úgy beszélünk róluk, mint valami fogyatékosokról (jut eszembe: ma van a fogyatékosok világnapja – ezért szívták volna fel a vizet?). Szándékaik békések, de azért nem lehet velük felmosni a padlót… És így tovább.

Mondhatom, rettegésben élek. Lesem, hogy mikor jönnek újra. Már a szélzúgás is idegesít…

4.

Ma éjszaka - úgy 4 óra lehetett (igazi szellemek órája, brrr!) - aztán eljött. Egyedül volt. Arra ébredtem, hogy ül, velem szemben, a fotelben. És rám néz. De úgy, mintha két reflektort eresztett volna a pofámba. Így aztán én nem láttam semmit. Hunyorogtam. Ő mindent láthatott. Hang nem hangzott el, de az agyamban hirtelen megjelentek az ő gondolatai - nem szavakban, nem képekben: ideákban! (Ugye, értik, mit akarok mondani?) Gondoltam, ez valamiféle kihallgatás akar lenni...

Az első kérdés az volt: hiszek-e az ufókban?

- Ez hit kérdése? - próbáltam eltakarni a szemem, úgy vakított a tekintete.

Pillanatok alatt leszámolt elém egymillió eurót. Értik? Egy milliót!

Most se hiszek? - kérdezte. Fogdostam, tapogattam a bankóhalmokat. Biztosan bólogattam is.

Reggelre, persze, a pénz nem volt sehol. Ennyit a hitről.

5.

Sehol semmi. Szélcsend. (Vihar előtti?!) Kiszámíthatatlanok... Igazából mit akarhatnának tőlem? Csóró kis célpont lehetek a világmindenségben. Vagy mégsem?

Beszereztem valami könyveket. Róluk. Két kötet. Most azt bújom. A világ leghíresebb ufo-dossziéi. Nem semmi, amit ebben leírnak! Itt olvasom, hogy a témában már kisebb könyvtárra valót összeírtak. De én azt mondom: elsősorban a szemednek higgyél! Légy felkészülve bármire, és semmin ne csodálkozz (már ha meg tudod állni...) Mellékelek egy kis (fényképes) helyszínrajzot az óvoda udvarról. Úgy látom, fontos a helyszín. Minden esetnél pontosan leírják: hánykor, milyen időjárási viszonyok közt, hol. És hogy ki. Ahány ember, annyi eset... Egy amerikai pasas még kenyeret is kapott tőlük. Űrkenyeret! S megette. És kutya baja se lett! Kutatók is megvizsgálták a kekszhez hasonlító kenyeret: lisztből, cukorból, zsiradékokból állt. Írja a könyv...

6.

Este, úgy éjfél után megroppant az idő, s neki havazni. Na, gondoltam, ezek a más világiak is ülhetnek a kályhasutban. Legalább is én nem mászkálnék egy hóviharban… Rosszul számítottam. Négy körül beállítottak. (Menetrendjük volna?) Most már ketten. Ugyanolyan reflektorszeműek. Duplán elvakítottak.

Felém sugárzott gondolataik mind-mind az étel és az evés körül forogtak. Éhesek voltak.

Barna korpás kenyeret vágtam föl s piros hagymát, szalonnát. Úgy megették, mint a semmit. Repeta. Azt is begyúrták. (Atyavilág, hogy fér mindez beléjük?!!) Rendre kirámoltam eléjük a hűtőszekrényt: vajat, sóstúrót, sonkát, halat, ikrát, zakuszkát. Még, még… Következett a kamra: méz, savanyúuborka, hordós káposzta. Mazsola. Banán. A kompótok. Füge. A lekvárok. Bor. Háromféle. Zsutty, eltűnt, mint a búvópatak. Megitták az agyagfalvi pálinkát is, egy cseppet nem hagytak, az átkozottak! Még, még… Ilyen pusztítást életemben nem láttam. Még csak nem is böfögtek! Majd egyszer csak eltűntek.

És hogy nem álmodtam mindezt, a reggeli tanúság rá a kavargó hóvihar és az üres kamra. Mehetek bevásárolni…

7.

Megérkezett Xavér, a szolgálatos európai orkán, javában rázta a szakállát. Rázhatta: mi idebent a televízió esti híradóját néztük, az egér pedig bennünket. Hogy miként került a harmadik emeletre, hófúvás idején, ráadásul a divány alá, azt nem tudom, de esküdni mernék, hogy kapcsolatban áll a korábbi UFO-jelenségekkel.

Először a feleségem nem is hitte, amikor szóltam neki, hogy egér van a divány alatt. - Biztosan jól beszívtál, mondta, s most rémeket látsz... De mert az egér nem a félős fajtából való volt, többször is megmutatta magát. Így a feleségem is elhitte: nem festettem az ördögöt a falra.

Mindjárt kereste is hozzá a racionális magyarázatot. Én viszont: nyilván, álcázott ufonautával van dolgunk! (Bár, ha jól meggondolom, az űrlények egyik nagy szakértője, a költőnek-írónak-matematikusnak sem utolsó Mandics György, aki összeállította a Földönkívüli lények enciklopédiáját, amiben több ezer UFO-észlelést dolgoz fel s mintegy kétszáz típusú űrlényt különít el, valamennyit emberszabásúként határozza meg. Egér s egyáltalán állatformát nem emleget.)

Mivel a vendég az est folyamán, olyan titokzatosan, ahogy megjelent, el is tűnt, levettük a napirendről. És bár feleségem később megtalálta a konyhai szellőző rés átrágott műanyagrácsát, ami azt jelenti, hogy látogatónk a házfal üregeiből juthatott a lakásba, én most is azt hiszem, hogy égi jövevény járt nálunk, és folytatása következik.

8.

Aggódtam. Mit akarhatnak még tőlem a földön kívüliek? Kamrámat kiürítették. Éjszakáimat megzavarták. Biztonságomat megrendítették. Olyan lettem, mint akit éjjel-nappal figyelnek. Mint akinek nincs egyetlen nyugodt pillanata sem. Mit tegyek? Bujdokoljak el hazulról? De hiszen a föld feneke alól is előkerítenek, ha szükségük van rám! De vajon tényleg én kellek nekik, vagy valami miatt engem szúrtak ki kísérleti egérnek?

Ez az - hát az egér! Meg kell tudnom az igazságot!

Mikor az éji látogató ismét tiszteletét tette (most egyedül volt), nekiszegeztem a kérdést: hányféle alakot tud ölteni?

Meglepődött: hogy-hogy hányat? Amennyit csak akar, természetesen! Jó, de egérként is képes megjelenni? Hát hogyne! - s már ott is ült velem szemben a nyoma vesztett cincogó. (Vagy legalább is, nagyon hasonlított rá...)

De ez semmi - szólt hetykén -, a demonstráció éppen csak elkezdődött! És egymás után, sorra változott át a szemem előtt egérből macskává, macskából kutyává, kutyából oroszlánná, oroszlánból vasutassá, vasutasból hajléktalanná, hajléktalanból szerzetessé, szerzetesből katonatisztté, katonatisztből álarcos bankrablóvá, majd lett egyre gyorsabb tempóban piaci virágárus, adóellenőr, sintér, vőlegény és titkosrendőr, sorsjegyárus, rezes orrú kocsmatöltelék, zsákhordó, kutyasétáltató, temetőőr, erőgépkezelő, a szomszéd az utolsó emeletről, reklámcédula-kihordó, gyorspostás - és még mi minden! S még nem is említettem a nemek közötti fürge, már-már észrevétlen átjárását! Minél jobban pörgött-forgott előttem, annál biztosabb voltam benne, hogy egy szörnyű megfelelési láz játszik velem, amelynek ki tudja, mikor lesz vége, s vége lesz-e egyáltalán, de nekem kell igazából a lábamat az ajtóba tennem, s megálljt parancsolnom az életemet gúzsba kötni próbáló hatalomnak.

Ahogy ezt így végiggondoltam, hát látom: máris egyedül vagyok a szobában, párnámra világít a hold és minden a régi körülöttem: a néma könyvespolc, a fotelek, az esti rendetlenség és a levetett ruha... Jobb, ha most megpróbálok virrasztani - és felütöttem az ágyam fejénél található, becsukott könyvet.

Reggel úgy ébredtem, görcsösen szorongatva a könyv fedőlapjait. Rajta az égővörös betűk: A világ leghíresebb ufó-dossziéi.