| Cseke Gábor: Firkák (11) |
 |
| Írta: Cseke Gábor | |||
| 2013. október 29. kedd, 19:57 | |||
|
“Sátáni” versek?
Fiatal román költő keresett meg levélben azzal, hogy eddigi költészetét megtagadta, mert korábbi verseit úgy tűnik, maga a Sátán diktálta, de ennek immár vége… Arra kért, töröljem általam lefordított munkáit a Kölcsönsorok 2 című antológiából. Szomorú szívvel, de – természetesen – percek alatt megtettem, az örökké szolgálatkész és fürge Drótos Laci segítségével.. Ezek szerint egy kemény hangú, szókimondó, militáns román költővel kevesebb…De a költészet annyi veszteséget kihevert már!
Megy tovább...
Városom – többek szerint Erdély – legnagyobb könyvkiadójának alapítója, mindenese mondott búcsút váratlanul a világnak. Ez fölöttébb szomorú, mert bár könyvek azért ezután is fognak majd megjelenni, hiszen úgy mondják, hogy az élet megy tovább, s ez így is van rendjén. De – vajon tényleg ez az igazság? A „tovább” – még hagyján, de milyen nyomvonalon, milyen áron és meddig? Igazi esti kérdések ezek, melyek nem hoznak könnyű álmot...
Kém-macska
A minap valaki – viccből, persze – azt sütötte rá egy ártatlan, idegen ablakban meghúzódó fecskéről, hogy biztosan a titkosrendőrség zsoldjában áll…Rossz viccnek véltem akkor a megjegyzését, de mit olvasok másnap a helyi lapban? Nem kevesebbet, mint egy volt CIA-hivatalnok beismerését: valamikor a hatvanas-hetvenes években megpróbálkoztak kém-macskákat és kém-hollókat is munkába állítani. A cirmos bőre alá pl. lehallgató készüléket plántáltak, az antennát pedig a farkába rejtették. Annyit kellett csak tennie, hogy kövesse az emberi hangot. Ám a macska útközben meglátott egy egeret, utána vetette magát, s nagy buzgóságában kivasalta egy autó… Így bízzon meg a kémszervezet egy macskában!
Banik
Egy banisokat gyűjtögetnek, vödrökbe, Erdély-szerte. Szorgalmasan. Nagy-nagy összefogásként. Hogy megmutassák. Azoknak. Akik 1500 lej pénzbírságra ítéltek egy marosvásárhelyi hölgyet. Aki a piaci árusoknak kétnyelvű árcédulákat osztogatott. Magyarul és románul. Hagyma-Ceapa. Krumpli-Cartofi. És így tovább. Ez a rendőrségnek: uszítás. Erdély népe most egy banisokból kigyűjti a bírságot. Hadd essen le a hatóság álla a sok aprópénz számolása közben! Csakhogy bármennyi banit gyűjtsenek is össze, az a hatóság állának meg se kottyan. Majd rándít egyet a vállán és azt mondja: ugye, hogy igazam volt? Hiszen kifizettétek, még mit akartok?...
A völgy lélegzete
Hajnalodik. Jó ilyenkor beleszippantani a völgy éjjeli levegőjébe. A nyírfa elsárgult levelei megremegnek a rájuk telepedő zúzmarától. Kár, hogy a havasi levegővel együtt utat talál tüdőmbe az országút benzingőze és a vasút kátrányszaga. Meg valami dögletes bűz, a vízderítő állomás felől - jeléül annak, hogy élünk.
Kis és nagy
Kis József Attila, szülészeti és nőgyógyászati szakrendelő - olvasom a szél pofozta cégtáblán, és azon tűnődöm, hogy egy ilyen firmához akár a nagy József Attila is szíves örömest betársult – volna...
Teljesítmény
A város főterén három erős, kukra szökő vízsugár. Cirka két méteres ívben. Legalább. Három kamaszodó srác áll eléjük, mintha belőlük, nadrágjuk hasadékán törne elő a büszke ívelésű zuhatag, s egy negyedik maroktelefonjával fényképezi őket. Nagy a mulatság: a fotót látva senki se mondaná, hogy nem a fiúk kisdolgoznak ekkora hévvel. Egy óra múlva a fotó már a facebookon, mellette az áradó gratulációk: ez igen, ez teljesítmény!
Faház
A vastelepen csönd és nyugalom. Pókhálós, fűvel benőtt vasakon terjeszkedik a rozsda, fölöttük hirdetés kopott betűi: "Faházak eladók!"
Hol lakik a Vámos család?
Anyaországi község határán suhanunk át. A felvillanó helységneveket olvasva nem egyszer áll tréfára az ember kedve. Miként most is amikor ezt olvassa: VÁMOSCSALÁD. És már kész is a rigmus: "Messze ide Vámoscsalád,/ ott lakik a Vámos család."
|
