Kakasszó

Annyi év után, ma hajnalban ismét hallottam harsogni a kakasszót. Észre se vettem, mikor halt ki a város életéből a kora reggeli kukorék-hangverseny. Most, hogy elszólta magát egy levágásra ítélt kósza példány, egycsapásra feltűnt a - hiánya!

Szerencsemalac

A család abból élt, hogy apró, bárgyún vigyorgó, agyagból szobort szerencsemalacokat gyúrt, égetett, pingált ki s dobott piacra - ipari mennyiségben. Azelőtt kis, puttonyos mikulásokkal tette ugyanezt, majd következtek a szerencsepatkók. Mindig akadt valami, ami ideig-óráig felszínen tartotta egzisztenciájukat. Minden szép és jó, sóhajtoztak, csak az apró malac hátára ne kellene azt a kacifántos négylevelű lóherét ráfesteni!

Melegház

Sokszor nem azt a házat nevezzük melegnek, amelyben történetesen meleg van, hanem amelyben nem érezni a hideget. Nagyapámnak például a kripta is felér a kályhasuttal.

Országra szóló ugatás

Egy kóbor kutya a minap halálra mart mifelénk egy gyermeket, s most ismét ugat az egész ország közvéleménye. Mindenki egyetért abban, hogy ideje már tenni valamit, a kóbor állatok kérdése tűrhetetlen, aztán minden egy nagy, kollektív szájtépésbe fullad. Az a gyanúm, hogy a kérdés mindennél súlyosabb: addig-addig, hogy mi is kutyákká váltunk!

Elnyel az óceán

Megtörlöm az orromat: óceánillat árad a papírzsebkendőből. Atlantic fresh! Lehúzom a vécét, a felhabzó vízből az óceán szagú dezodor üzen: Ocean fresh! Óceán szaga van a frissen mosott ruhának, a toalettpapírnak, a kézmosó szappannak, a levegőfrissítő gyertyának. Ráadásul a Titanic tragédiájáról szóló könyvet olvasok...

Divatszalon

A formás melltartó kosara feszes, finoman végigsimítom: valóságos "hölgyek öröme"! (S egyúttal a férfiaké is... ) Hozzá ez a tangát mímelő bugyi - akár egy gondolatfoszlány, a tekinteten átsuhanó árnyék! Egyedül vagyok a délelőtti divatszalonban: az eső elől menekültem be a zsúfolt fogasok közé. Úgy tűnik, az öltözködni vágyó hölgyeket inkább a turkálók vonzzák. Az elárusítónő a pult mögött, háttal a kirakatnak, keresztrejtvényt fejt. "Kedvezőtlen konjunktúra, idegen szóval, hat betű..." Krízis - mondom, mi más?

Hideg-meleg

K. kettős könyveléssel készült a szerkesztőségi zárórára: rendszerint két cikket írt ugyanarról a témáról. Az egyikben a dolgok jó oldalát ecsetelte, a másikban a még meglévő hiányosságokat ostorozta. Így ha történetesen éppen dicséretre vagy ellenkezőleg, bírálatra volt nagyobb szükség, bármelyikkel készségesen szolgálhatott. Egyik szeme sírt, a másik nevetett.

Tartós homokvár

A találmányi hivatalba beállító férfi, aki építészmérnökként mutatkozott be, azt állította magáról, hogy sikeresen megépítette a tartós homokvárat. "Ne már! - fintorogtak az irodában ülők - hisz az lehetetlen!" "Ugyan, pofonegyszerű!" "No de mégis, hogyan köti meg a homokot?" "Hát cementtel!"

Hogy ez eddig senkinek nem jutott eszébe!

Minden egy kicsit más

Szentföldre zarándokló szerzetes írja meg, hogy Jerikóba érve elmagyarázták nekik: ez a Jerikó nem az a Jerikó, amelyről a szentírás szól. Az egy kicsit odébb van, romokban, a föld alatt. Vagy legalább is remélik... Meg aztán a Jordán völgye, ahol a Kánaánt emlegetik, távolról sem olyan bőséggel termő, tejjel-mézzel folyó, ahogy a fáma szól. A Szent sírig érve sikerült megtanulni a leckét: a világ olyan, mint a nagykönyvben, de azért minden egy kicsit más.

Zsenivárás

Neves grafológus állítja, hogy szakértőként képtelen lenne írásképe alapján beazonosítani egy zsenit. Egy szakember - magyarázza - csak addig a szintig kompetens, amit ő maga is elér. Ő pedig még igen távol áll attól, hogy lángész legyen... Majd, ha felbukkan egy zseni, az megállapíthatja valakiről, akár rólunk is, hogy az övével egy súlycsoportba tartozik-e. Mit tehetünk egyebet? Zsenivárásra berendezkedve, Madách közhelyét morzsolgatjuk magunkban: "bízva bízzál!"

Olvastad?

- Olvastad iksztől az ipszilont? - ér a váratlan kérdés. - Naná, hogy olvastam! (Pedig dehogy, csak már késő retirálni...) - És emlékszel arra a nagy jelenetre, amikor... - és meséli, meséli, lelkesen, mint aki képtelen szabadulni az olvasottak varázsától. Én megkönnyebbülten, hogy ezt a vizsgát megúsztam, kotródva el... Később én teszem fel másnak a kérdést, olvasta-e iksztől az ipszilont, majd a hallottak alapján nyeglén ecsetelem a nagy jelenetet, végül már hiszem is, hogy olvastam a könyvet.