Füligszáj

Román és magyar vezető politikusok röhögnek, együtt, tete a tete, jól tálalt sajtófotókon: vajon minek örvendenek úgy, mint majom a farkának? Kivétel nélkül fülig a szájuk: ez vajon most a zsigeri vicsorgás előtti vagy utáni lazítás?

Pirítós

Nincs jobb a fokhagymás-olajos pirítósnál - véltem legénykoromban, s azt latolgattam: felnőttként megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy minden nap azt reggelizzek.

Elég gyorsan hátat fordítottam ennek a "luxusnak" - másfajta, kecsegtetőbb kísértések kedvéért. Sok-sok év eltelt, mióta utoljára ettem pirítóst.

Így hűlnek ki az ifjúkori hevülések?

Törpék

Törpe bácsi és Törpe néni örökké kézen fogva járnak az utcán. Mióta egymásra találtak, szünet nélkül mosolyognak. Emiatt mindig öröm velük találkozni. Ráadásul még fel is néznek az emberre...

Ezerkilencszázhatvannyolc

Negyvenöt évvel ezelőtt Csehszlovákia földjén már a prágai tavasz virágait taposták a bevonuló oroszok, kelet-németek, magyarok és lengyelek. Azóta Csehszlovákia megszűnt létezni, Csehország és Szlovákia elosztották egymással a nemzeti vagyont, de vajon hogy számoltak el a közös emlékekkel?

Rémület a redakcióban

Szerkesztő azt írja riportom sorsa iránt érdeklődő levelemre, hogy nem felejtkezett meg az írásról, viszont egy kicsit megrémült, mikor ki akarta nyomtatni, hogy elolvassa: ötvenvalahány oldalt jelzett ki neki a számítógép... Azóta nem hagy nyugodni: ma már ötven oldalt is akkora teher elolvasni?

Mindennapi paradicsom

A kiskertben minden nap megérik egy paradicsom. Nem több, de nem is kevesebb. Naponta testvériesen kettévágjuk az érett és leszedett paradicsomot, s várjuk a következő napot. Csak az a baj, hogy szeptember közepén valahogy megszakad a paradicsom-naptár.

Kihez beszéljen?

Írótársamat olvasom, de mintha nem hozzám beszélne. Értem a szavakat, értem a mondatot, de nem értem a kontextust. Hogy kerül a csizma az asztalra? Azt mondja, van mögöttes háttere is, de minek magyarázza? Azért, mondom, mert elvárom, hogy az író akkor is hozzám szóljon, ha látszólag a kutyájával beszél...

Fannik

Minden költőt egy-egy Fanni szerelme éltet mindhalálig. Vagy ha nem, akkor emiatt szenved s ír szenvedélyes hiány-verseket.

Mélypont

Mikor nincs - és az istennek sincs! - önálló gondolatom, akkor lóhalálában a fordításhoz menekülök. Szerencsére, a lefordítandó költőkből sikerül annyira feltöltődnöm, hogy pár hét után unottan - de hálásan - fordítok nekik hátat.

Mozi

Valamikor izgatott örömmel szívódtam fel egy-egy moziterem homályos mélyén. S mily kitartóan követtem a pergő filmtekercs csodáját! Csakhogy a mozik azóta bezártak, s velem együtt egyre fakul az emlék.

Dinnyevér

Beléhasítok a hersegő görögdinnyébe és egyből buzogni kezd a vére. Szürcsölöm, törölgetem a kezemről, de a nyomoktól nem tudok szabadulni. Így aztán Drakulaként szipolyozom a kései, lőrinccel vert gyümölcsöt.

Kapupénz

A nagy, loncsos fehér kutya ott ült elnyúlva a kifőzde ajtaja előtt, a lépcsőn. A befelé igyekvőket kelletlenül félrekotródva átengedte, majd visszafeküdt. A bentről kilépni szándékozóknak áthatóan a szemébe nézett és addig nem mozdult, amíg nem vetettek oda neki egy csontot, maradék húsdarabot. Amivel rögtön el is tűnt, hogy valahová elkaparja – a távozni akaró ezalatt nyugodtan távozhatott. Kis idő múlva a fehér kutya ismét elnyúlt a küszöbön: kapus lelke nem hagyta nyugodni.