Kávéillat

Pergelt magocskából ered, s fölerősödik, mikor azt megőrlik. majd utána nemsokára leforrázzák. Az illat megbújik a zaccban, s évtizedekig őrzi az ütött-kopott kávéőrlő fiókja.

Esők gépfegyvere

A tó felszinét a hirtelen lezúduló nyári eső gépfegyvertüze pásztázza. Július végi kivégzés, nincsenek áldozatok.

Vad természet

Előttem a Huron-tó déli panorámája. Egy önfeledt lépés a vad természetben - és iszonyú csattanással verem a fejem egy ártatlanul alacsonyan nőtt, vastag faágba. A szokásos csillageső után már lüktet a fejem búbján a sajgó duzzanat. Óvatosan megtapogatom, s egyetlen ép gondolatom: ezt is túléltem. (De csak a következő ütközésig!)

Madárlabirintus

Miután alaposan szemügyre vett, egy verestollú kardinális madár leszállt pár méterre tőlem, a gyepre, majd három tétova lépést tett felém. Megállt. Jobbra fordult, újabb három lépés. Visszanézett. Hirtelen hátra arc, öt tipegő lépés. Rikácsolva felém kiáltott. Fürgén oldalazva eliramodott, tán meggondolta magát? Előre újabb három lépéssel, két szökelléssel megtoldva. Gombszeme gyanakvó. De kiváncsian csillog. Mozdulatlan maradok - bűvölöm talán? Sosem tudom meg: egyre csak szűkitette körülöttem a kört, járta a nyom nélküli madárlabirintust, majd egy pillanat és surranva elrepült egy távoli pózna felé.

Bolyongás

Idegen városba vetődve, magányos sétáról megtérőben elvétem a vendéglátóhoz vezető utat. Az utca nevét elfelejtettem, a számra valahogy visszaemlékszem. De a szám csak egy szám marad - és közben nekiveszetten firgek-forgok, eligazitó utcasarkokat, ismerősnek tűnő jelzéseket keresve. Néha már-már úgy érzem, jó helyen járok, de valahogy mindig elmarad a bizonyosság. Makacsul kisértő éjszakai álmaimban azóta is egyet bolyongok...

Fűzfák

Ahány élet, annyi fűzfa... Erre gondolt, amikor szerettei tiszteletére, kertje mélyén, a csupa agyagos földbe leszúrta a hajlékony vesszőket. Ágas-bogas, sudárderekú, susogó lombú, titokzatos árnyékboltozatot termett a családi szeretet.

Hóviharban

Nézem és nem hiszek a szememnek: ki látott ilyen hirtelen felkerekedő hóvihart! Ráadásul az éjszakai utcán. Hogy mit is keresek ott, nem tudom, viszont akkora pelyhekkel, olyan sűrűn lepi be látómezőmet, hogy egy lépésre se látok. Jobb karommal széles ablaktörlő mozdulatokat végzek, félreseperném a havat, mindhiába. Autók jönnek szembe, villódzó fényük elvakit s mindegyre beléfúl a viharba...Reggel tűzforrón ébredek: 39,5 C a lázam.

Sakk-matt

A játszóház gyepén óriási sakktábla óriási figurákkal. Az egyik játékos, cingár fiúcska, két parasztja közt gubbaszt egy fekete négyzeten. Ellenfele, már kamaszodó fiú, bástyájára tett lábbal vigyorog. Onnan veszi számba győzedelmesen a megmaradt figurákat - bizony, ez sakk-matt!

Bizonytalan

Kezem egyre bizonytalanabbul követi papirra szánt betűimet. Olykor buzgón neki-nekilendül, de hamar elbotlik, makacskodva megremeg, mintha ellenére lenne ez az untig megtett kóricálás. Morózus vénemberként szivesebben ülne odahaza, a kályhasutban.

Csipkés paraván

Az ágyat paraván fedi el a zsúfolt, minden tudós szempontot mellőző holmik elegyével megrakott nappalitól. A paraván bonyolult, arab csipkemintákon át szűri meg a helyiség antik levegőjű bazárját. Olykor villogó szempárok tűnnek föl mindkét oldalán: a kiváncsiság ördöge az ágy és a nappali térfelén egyaránt lesben áll.