A két nap most gyorsan elszaladt

Csütörtökön Zsuzsival mentem, az ablak végig makacsul párásodott. Próbáltunk fűteni, rosszabb lett. Aztán hűteni, semmi változás, az ablak párás maradt. Aztán letekertem egy kicsit az ablakot, attól kicsit mintha javult volna.. Csak hát így nem volt túl jó idő az autóban. De kibírtuk! :))

Időben ott voltam, este pedig végre a szokásos helyen aludtam, kezdem egész jól megszokni. Mióta rájöttem, hogy van wifi, este kidumálom magam chaten, elindítok egy filmet, két perc és elalszok. Reggel szoknyát és harisnya-zoknit vettem föl. Nem szeretem a harisnyát, a mezténlábhoz hideg van, a sima zokni egy kissé gáz lenne.. A zokni- harisnya szerintem jó kis találmány, csak ha látszik akkor ronda, meg minden.. Hú, mit ragozzam még.. szóval felvettem.  Jó dolgom volt, autóval mentünk reggel suliba, viszont a jobb h.zokni lecsúszott a bokámig. Na, szép.. mindegy hosszú szoknyában nem látszik, ha alkalmam lesz, felhúzom. Ahogy kilépek a kocsiból, orkán erejű szél lengedezett,a szoknya hossza így kevésbé takart. Próbáltam én megzabolázni.. mentünk hárman tovább. Sürgősen helyet kerestem a diszkrét felhúzási művelethez. Van egy művész színház, sosincs ott senki, csak egy kávéautomata, ott jó lesz. „ Megyek iszok egy kávét, még nincs nyitva a büfé” mondtam Zsuzsinak és Ferinek. „ Megyünk mi is” Hurrá.. legalább bent a szél nem fújt. Jó kávé volt, csak épp a zoknim nem csúszott fel tőle. Aztán végre rátaláltam a megoldásra! Lift.  Zsuzsiék mindig gyalog mennek a lépcsőn. Végre alkalmas lett a helyzet, gyorsan felhúztam. Ebben a pillanatban, a h. zokni szép nagy lyuk kíséretében, úgy két ujjnyi sávban felszaladt. „ Hát, sokkal jobb nem lett. „ Állapítottam meg magamban,de  legalább fel van húzva..:)  

Szociálpszichológia volt az utolsó, nagyon érdekes dolog.  Mázlink volt, a Tanárunk felajánlotta, hogy elvisz minket Pestig. Ó, de jó! Így majd nem tart öt órát az út hazáig. Óra után kis csoportunk beült az autóba és elindult. Tartoztam Erzsikének egy kérdőívvel, így először azt töltöttem ki gyorsan. Elöl ültem,a kérdőív közben azon gondolkodtam érdemes –e szóba állnom egy pszichológussal? Egyáltalán van értelme megszólalni, vagy csak hallgassak bölcsen? A kérdőív vészesen fogyott.. Vajon aki ilyesmit tanult, az képes még beszélgetni csak úgy? De mi lesz, ha csak úgy mellékesen rájön, hogy buggyant vagyok? Mi lesz, ha elkezd analizálgatni? Miért nem mentem inkább busszal?? A kérdőív elfogyott.. Hát jó, majd csak lesz valahogy. Nagyon meglepő és bármilyen hihetetlen, de a pszichológus is ember, legalábbis teljesen úgy tűnt. Van családjuk, múltjuk, terveik, örömük, bánatuk, és még főznek is..{jcomments on}