II/2.

Térjünk vissza a vásárcsarnok másnap is élettől lüktető, zsibongó, pezsgő, a kofák kacajától vartyogó tavaszába! „Micsoda hatalmas, isteni színház, együtt az ételek és a virágok, minden, ami jó, szép a szájnak, a szemnek…” – skandálja magában a tavaszi kabát gallérját felhajtó, a kalapját mélyen, egészen a szeméig toló Karinthy Frigyes. „Költő a javából, ez a Desiré!” Nekilendülő agyát fülei akasztják meg: Bizi néni hangját közvetítik neki, aki elhozta a megígért újságcikket, és most – mint egy demagóg szónok a manipulációra mindig vevő tömegnek – egy káposztás hordón állva olvassa a háziasszonyok, cselédlányok, tolvajok, titkosrendőrök és céltalan bámészkodók gyülekezetének.

„A fekete rózsák háborúja, avagy a humbi-válság jelenlegi állása

Párisi tudósítónktól

A kis közép-afrikai országot, Humbiát immár egy évtizede belpolitikai válság gyötri! Az addig hagyományosan jó viszonyban álló két uralkodócsalád négyéves rotációját megsértve az akkori fővarázsló kijelentette, hogy ha törik, ha szakad, ő bizony nem adja át a hatalmat! /Aki egy kicsit is járatos a humbi államgépezet működésének rejtelmeiben, az tudja, milyen horderejű volt ez a döntés!/ Azóta Kondúr fővarázsló uralkodik, a trónörökös pedig kénytelen négyévenként emigrációba vonulni. Amikor a látszatválasztás hercehurcája véget ér, hazajöhet, s amíg Kondúr a ciklus szerinti uralkodását tölti, a herceg és hívei szabadon mozoghatnak, és nyugodtan szervezkedhetnek, a kutya sem foglalkozik velük! /Annál is inkább, mert Humbiában nincsenek kutyák!/

A fővarázsló a múlt kedden bejelentette, hogy politikai ellenfeleit többé nem ereszti be az országba. Döntését az újságírók előtt a jelenlegi gyakorlat költségességével indokolta, de itt, Párisban, mértékadó körök tudni vélik, hogy ennél többről lehet szó, mert a fővarázsló a döntéssel egyidejűleg ostromállapotot hirdetett, a herceg fejére pedig még az európai mérce szerint is magas összegű vérdíjat tűzött ki.”

A hallgatóságot az ügy kábé annyira érdekelte, mint a humbi átlagemberek többségét, de Bizi néni olyan hévvel ecsetelte szegény humbi emigránsok helyzetét és átkozta a fővarázslót embertelensége miatt, hogy a kofákat és a cselédlányokat teljesen, a háziasszonyokat és a tolvajokat részben a száműzöttek oldalára állította. A háziasszonyok és a tolvajok másik része, valamint a kupecek, árusok és a bámészkodók vagy közönnyel viseltettek, vagy nyíltan a humbik ellen foglaltak állást. Vagy mint ez a titkosrendőr itt, a primőr saláták mögött, nem nyilvánítottak véleményt.

Lassan, de céltudatosan vajúdtak a humbik.

Karinthy egy másik rendőrt figyelt. Senki sem hederített rá. „Megszokták már az emberek! Nem a nyílt fenyegetéstől kell félni!” Látta, ahogy a rendőr bekanyarodik a kapitányság utcájába. A szolgálattevőnek igazolta magát, s máris ott állt Báthori Bendegúz irodájában.

- Megbízható a forrás?

- Özvegy Kuun Ágostné, született Csizmadiafi Erzsébet.

- Ááá! Bizi mama! Akkor biztos az információ! Ő vajon honnan merített?

- Az újságból. Az újságokból.

Báthori Bendegúz Magyar Királyi Rendőrtanácsosról mindenki tudta, hogy soha életében trágár kifejezés el nem hagyta az ajkát, most mégis erre vetemedett.

- A fene essen bele mindahány külügyminisztériumba, ami csak létezik!

Egy intéssel elküldte a rendőrt, majd utasította a titkárt, hogy szerezzen egy földgömböt.

- Hozzon már egy nagyítót! Biztos, hogy friss ez a glóbusz?

Nagyítóval végigböngészte a két féltekét Grönlandtól a Tűzföldig, ill. a Ferencz József-földtől Fokföldig, de sehol sem találta a humbik földjét, de emiatt már ne az ő feje fájjon.

- Emiatt már ne a te fejed fájjon! – mondta Bartha Botond. – Arra van a külügy feje! Gratulálok, Bende öcsém! Azt a vénasszonyt figyeltesd, hátha megtudunk valami érdekeset! Én meg eztán elolvasom az újságokban a külpolitikai rovatot is! Nagyon fúrja az oldalamat a kíváncsiság!

Az újságok, főként a bulvárlapok mindent megtettek /jobbára Karinthy és Kosztolányi jóvoltából/, hogy a méltóságos úr oldala ne regenerálódjon. A névtelenül vagy álnéven jegyzett cikkeket átvették más lapok is. Kommentáltak, találgattak. Neves szakemberek késhegyre menő polémiákat folytattak a hasábokon. Különösen nagy jelentősége volt a „párisi tudósító” következő jelentésének, amely az ügy világpolitikai összefüggéseire világít rá. Egy viszonylag terjedelmes részlet, amit Bizi néni magyarázatok nélkül olvasott fel.