A puska (Puşca)
Túlontúl buzgón tisztítom a puskát szuronyán a vércsatornát, amelyen, tudom, vér még sose csurgott,
sűrű olajjal kenegetem a szíját a puskatust viasszal átitatott orosz nemezzel subickolom
apróra ellenőrzöm az összes illeszkedést hogy minden tökéletes rendben legyen mikor meg kell húzni a ravaszt -
se magammal, se mással nem alkuszom, nincsen pardon, a puskának tökéletes állapotban kell lennie,
hogy működése a lehető leglátványosabb mozihatást érje el zsúfolt képzeletemben, melyben a leírások
azt szolgálják, hogy hűen és nyelvtani pontossággal leképezzék a kizárólag virtuális helyzeteket is
Anya (Mama)
Anya egyedül van, a gyönge esti szél az ereszre kúszik s a padláson motoz. A telefonba viszont mást mond nekem, hogy biztosan ismét meglazult két cserép és huzat van, tán némi maradék papiros vagy kukoricakóró zörögnek a gerendák között akár az emberi léptek; könnyed, lopakodó, lábujjhegyes léptek, szándékolt észrevétlen surranás;
nincsen ott senki, de nem tudja kiverni fejéből a képzelgést, hogy mégis csak van, mert túl nagy a csend miután elcsitul a szél, mintha rejtőzne ott valaki; és jobb, ha ember az, mintha bagoly;
ő hiszi, hogy a világok határai nincsenek is tőlünk annyira távol ahogy a szemünk láttatná velünk és talán épp a közelünkben van az a hely ahol meghúzódik, mintha fölemelnénk egy cserepet és rálátnánk a szomszéd kertjére a kerítésen túli világra amely nem látszik e moduláris rendszerben;
hogyan is mondhatnék neki ellent, amikor semmi bizonyítékom rá, hogy más a helyzet, mikor meghallom a telefonkagyló mélyén surranó szelet hatvan kilométeres távolságból;
azt mondom, helyükre igazítom a cserepeket, ha elmozdultak, eltüntetem a legutolsó pókhálót, a darázsfészkeket, de nem tudom elköltöztetni azt a határt akkor sem, ha a túlsó világba lépek át egy elcsúszott cserép nyitotta résen át ahol a padlásra tévedhetett egy madár, egy denevér talán vagy néhány almalevél a házra hajló fáról.
2011 október (Octombrie 2011)
Elfajzott álarcok kószálnak az utcán minden sarokról színjáték köszönt rám;
bűvölő dallam, mintha idegen nyelven szólnának s a szörnyű függöny szétlebben
két ember között, egyik él, mint a másik, a függöny mégis bazalthegyet játszik;
az egyik hallgat, a másik meghallgat, mokány eső csapódik a falnak;
szokatlan város, fura egy vidék, a színpadokról megszökött a nép,
utcákon csatangoló színészsereg szomorúan játssza ki-ki a szerepet;
két fél csupán, soha se egység, picinyke világ, akár egy hibajegyzék.
Teliholdas éjszaka (Seară cu lună plină)
Mintha csak vérbe fagyott harcmező fölé, a hold égre kúszik akár egy Ady Endre-versben, egy beszegett felhő véres árnyát hinti ránk az esteledés finom hamujával;
megdermedt hullámok taraján, furcsa repülő halak úsznak a mindent elnyelő légtengeren, mintha a királyalbatroszok ősei volnának;
régi feljegyzések a fák törzsére vésve, a szél olvassa őket halk mormogással s értelmüket a gyümölcsök magvai őrzik;
a fű ismeri a világ minden kiterjedését, félni csupán csak a sötét üregekből előtörő szörnyű kiáltásoktól fél, ahol még egyetlen őse se járt;
a városszél fényei a mezőre tévednek, lepkéket és bogarakat szédítenek magukba, majd szárnyaikat leperzselik akárha naiv kis angyaloknak kik először kapnak kimenőt.
Fordította Cseke Gábor
U. i. Ezennel pontot teszek a Kocsis-összeállításra. A költő válogatott verseinek kétnyelvű kötete, amelyből a verseket idéztük, elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban
|