I/4.

A tavasz reményt és örömöt hoz.

Sanyi bekopogtatott. Egy-két arasszal a kilincs fölött megjelent egy középtől két oldalra fésült, pomádézott hajjal borított szép férfifej. Tulok volt az, a besurranó. Napóleoni akarata, ambíciója és főleg termete kiválóan alkalmassá teszi hivatásának gyakorlására. Sokszor csalódott, de nem vált kiábrándult emberré. Harmonikus gyermekévei voltak: szülők nélkül nőtt fel, így szocializációját nem befolyásolták sem apai dörgedelmek, sem anyai kényeztetések és elvárások a jövőjével kapcsolatban. Egészséges gyerek, majd fiatalember, végül férfi lett. Semmiféle személyiségtorzító téves célképzet nem rontott rajta. Nem akart lenni például a díszszázad tagja, magasugró olimpikon, de még csak Humphrey Bogart sem. Sokat köszönhet a Disney-stúdiónak: a Hófehérke és a hét törpe bizonyította neki, hogy az alacsonyság nem akadály a nőknél. /Igaz, nem látta végig a filmet, nem tudta meg, hogy a leány egy daliás királyfi arájaként végezte, a törpéknek maradt a munka, a mosatlan meg a remény, amivel kitörölhetik… az ételmaradékot./ Művészlélek. Kürtöse volt egy ragtime bandnek, majd egy katonazenekarnak. Mielőtt belefúj hangszerébe, zsebébe teszi műfogsorát. /Emlékszik és mi is emlékszünk, hogy milyen galibát, már-már tragédiát okozott felelőtlen köpése Béla tükre előtt./ Egy díszszemlén a felsorakozott legénységnek páváskodó elöljáró leereszkedően megszólította: „Maga mit csinál a hadseregben, fiam?” „Tutulok!” – vágta rá az arasznyi katona. A többi már a becenévképzés mechanizmusa szerint történt. Tulok lett.

Egy alkalommal a századparancsnok otthon hagyta az iroda kulcsát. Nincs mit tenni, bármelyik pillanatban jöhet az ellenőrzés, be kell törni! Valaki észrevette, hogy az egyik ablak nyitva van. A százados rögtön parancsot adott Tuloknak, másszon be, nyissa ki a tartalék kulccsal az ajtót. Minden nehézség nélkül sikerült. „Akár ki is rabolhatott volna, katona!” – mosolygott a tiszt. Másnapra az iroda ki volt rabolva. Tulok a cellában így okoskodott: „Most ártatlanul ülök itt, tehát jog szerint tartozok a társadalomnak (ó, pokoli fertő!) ennyi meg ennyi bűnnel.” Az igazsághoz tartozik, ezért el kell mondani, hogy nem volt teljesen ártatlan! Ha nem igyekszik tökéletesen eleget tenni a parancsnak, ha nem végzi olyan jól a feladatot, a századosnak talán eszébe se jutott volna kirabolni saját irodáját, s rákenni az egészet Tulokra! Az ex-katonazenés szabadulása után busásan visszafizette a tartozását. Azóta hol neki, hol a társadalomnak van restanciája.

Kék szemek néztek föl Sanyira. Kérdeztek.

- Miért zavarsz ilyenkor? Nem elég a tavaszi fáradtság? Ráadásul még a kézelőmet sem találom ebben a rendetlenségben, ami itt azóta, hogy Szerafin – „Ó, Szerafin!”, echózott a bal szem – elment, elhagyott, rútul elbánt velem! Szerettem és most is szeretem, minden pillanatban az ő kecses cipellőjének koppanásait, az ő bársonyos ujjacskáinak édes kopogását várom, erre jössz te! Hát nem szörnyű?

A száj szűkszavúbb.

- Te vagy az? Mi szél hozott, hogy úgy mondjam?

Tulok kitárta az ajtót, beinvitálta, leültette, likőrt töltött neki, aprósüteménnyel kínálta, fröccsel, majd bánatával traktálta, az ajtóig kísérete, kézfogással búcsúztatta Sanyit. Néhány bizonytalan lépés után Sanyi visszafordult. Bekopogtatott. Újra a csalódott arc fogadta. A szemek most egy szót sem szóltak, de egy Sanyinál érzékenyebb ember a pillantásuktól már árkon-bokron túlfutott volna.

- Majdnem elfelejtettem – szólt Sanyi –, hogy miért jöttem!

- Szóval nem csak úgy jöttél! Már az előbb sem! Gondolhattam volna! Beszélj!

Sanyi beszélt. A föld fölött kb. egy hatvanra, a csóválódó koponyában lebegő agy egyre inkább úgy érezte, hogy itt valaki otromba tréfát űz vele. Pedig Sanyi komolyan beszélt. Küldetése volt. Valami Tersánszky Józsinál tartott – szívesen álldogált a könyvesbolt kirakata előtt, üvegében szemmel tarthatta az átellenben lévő ékszerboltot –, amikor Tulok hazudott egyet.

- Aha, értem! – Aztán őszintén: – Tudod, veled megyek!

A Szobában Kosztolányi fogadta. Tulok összeszorított szájjal, udvariasan biccentett a Tükörnek. Az nyolc Tulokszemmel és hét Tulokfüllel jelezte, hogy nem kér a bizalmaskodásból.

- Haragos – nyújtott kezet barátságosan Kosztolányi.

- Tulok – mondta lágy, fuvolázó hangon a jövevény.

Megszorították egymás kezét.

Készen volt a szerződés.