| Kocsis Francisko: Éjszakák zenéje (3) |
|
A nyárfák
(Plopii)
Városi nyárfák, városszéli
nyárfák, vidéki nyárfák és
a világmindenség nyárfái a templom-
tornyokat fürkészik;
e térben amelyben két
személy számára a dolgok igazából sose
lesznek azonosak, a nyárfák susognak,
valamennyi nyárfa egy szólamban susog.
A kötéltáncos
(Dansatorul pe sârmă)
A kötéltáncos egy pillanatra megtorpan
imádkozik talán
mielőtt a mutatványba fogna
valódi szögesdróton.
tekintetével a közönség
a testmozgást és a mosolyt
követi;
de az arénában a két ebecske
csak a lábára sandít
elég egy félrelépés ami
egyetlen nézőnek sem tűnik fel
s ők odarontanak felnyalni a porból
a meleg vércseppeket
Utasok
(Călătorii)
mindenki magányosan utazik
útjainkon a gondolat előttünk jár
mint egy sötétben tapogatózó kéz;
semmi sem óv meg a szakadék képzetétől
sem a tülekedéstől,
a fáradtság akár egy beteg
lábra helyezett pióca;
bocsánat ha kezem fölsértette az ön
arcát –
a tömeg hallgatása már-már összeesküvés
pedig csak életünk maga
Cseke Gábor fordításai
{jcomments on} |
