Már három hete próbálok lakatot tenni a számra, vagy legalább fékezni a nyelvem, hogy ne beszéljek túl sokat (túl sokat=egyfolytában :) )az egyetemi élményeimről:)) Igyekeztem csak a közeli rokonaimat és barátaimat boldogítani a beszámolóimmal. És most…

Hol kezdjem? Bemutatkozom:) : Timi vagyok a családomból, ez van..:) Volt egy barátom , aki azt mondta rólam „Aki a szembejövőségétől lesz azzá, ami” Nekem ez a mondat kedves…

Mindenki meg szokta kérdezni, miért kezdtem el tanulni? Az úgy volt, hogy Panni lányom ovis lett. Olyan üres lett minden. Tizennyolc évig mindig volt, aki itt csicsergett mellettem egész nap, a fiúk már nem voltak kicsik és tudtam, hogy Panni is hamar nagylány lesz. Majd nem lesz rám szükségük mindig olyan intenzíven, és Apa mióta az édesapja meghalt, sok időt tölt az anyukájánál. Csinálnom kéne valamit… A gimnázium is eszembe jutott, de túl nagy falatnak tartottam, cukrásznak, kertésznek nem vettek fel, mert főállású anyaként nem vehettem igénybe olyan óraszámot. Ekkor nem gondolkoztam, hanem beiratkoztam a gimnáziumba. Nagyon fura volt, féltem mindentől. Attól, hogy elveszek valamit a gyerekeimtől, időt, törődést, figyelmet. Hosszú idő óta először tettem valamit magamnak. A Húgomat , Apát és a gyerkőcöket megkértem tartsák titokban, hogy szép csendben abbahagyhassam ha úgy alakul. Ehhez képest a könyvtáros már következő héten gratulált az elhatározásomhoz:) . Ekkor döbbentem rá, a gyerekeim büszkék rám. Ahelyett,vagy amellett hogy bármit elvettem volna magamnak, adhattam. Ez jó érzés:)  A gimnáziumi évekről.. annyit, hogy bármikor újra kezdeném, és akár vizsgáznék is, ami nálam nagy szó. Persze már az elején tudtam, hogy még majd kell valami szakma is. Eredetileg tanítani szerettem volna, de egy tárgyat sem szeretek annyira, hogy azt tanítsam. Megfigyelve a felnőtt és gyermek diákokat, nagy részüket nem érdekelné, és utálnék vizsgáztatni is. A kertészmérnökin kémia, fizika, borismeret.. nanemár. Miért éppen szociológus.. Ákos azt kérdezte:” és ha majd végzel, szocialista leszel?” :) Itt azt tanuljuk, hogy a szociológia megoldást keres a társadalom problémáira. Én csak szeretném megmutatni azt , amit nem látnak, vagy nem akarnak látni. De ez még.. hú de messze lenne. Egyébként is, mikor Indira, a szomszédunk, átjött közvéleményt kutatni, az első mondata az volt: „ Minden szociológus buggyant, egy sem a földön jár”. Nem tudta:))