Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Írás Szépirodalom Tánczos G. Károly Pötyi, a vízigalamb Tánczos G. Károly: Pötyi, a vízigalamb 8.
Tánczos G. Károly: Pötyi, a vízigalamb 8. E-mail
2012. augusztus 09. csütörtök, 11:52

 

A tíz nap alatt Ábris szorgalmasan dolgozott. Viola néni nem kevés kívánsága mellett teljesítette Gergő parancsait is. Őszintén megkedvelte a kisfiút, aki bár folyton egzecíroztatta, imádta „jabszolgáját”. A tíz nap elteltével Misurda elköszönt és elutazott. A tizenharmadik nap délelőtt visszajött. Ármi bácsi a szétnyitható alacsony széken (a „lesőlócán”) ülve gyönyörködött a megunhatatlan látványban, galambjaiban. Ábris szótlanul leült mellé a földre. Érezte, hogy az öreg oda-odapislant, de nem mert Ármi bácsira nézni, megszólalni. Nézte a röpködő galambokat. Valamennyi a felesége alakját, arcát vette fel, ezért a kék égen vánszorgó egyetlen felhőre bámult, de amikor az is a feleségévé változott, könnyes szemmel felnyögött. Ármi bácsi megkegyelmezett neki.

- Mondjad hát, fiam!

- Ameddig maguknál voltam, az asszony visszament Jázminhoz. Úgy érzem, mintha csak tenyészbikának kellettem volna. – Elmesélte történetüket. – Amikor hazamentem, Andor résnyire nyitotta ki a kaput, és vigyorogva azt mondta, hogy elnéztem a házszámot, mert én a szomszédban lakok. Átmentem és láttam, hogy odahurcolták a holmimat. Aznap este, meg másnap is kurvára berúgtam. Öngyilkos is akartam lenni, de nem ment. Idejöttem, mert maguk, asziszem, az egyetlen barátaim, ha szabad így mondanom.

Gergő viharzott be a kapun, Ábris nyakába csimpaszkodott.

- Tudtam, hogy visszajössz, tudtam! A gyejekeidet nem hoztad? Becsaptál! Felülök a hátadja. Gyí, lovacskám!

Viola néni is szívébe fogadta Ábrist. Kárpótolta neki a fiukat, aki feleségével (Gergő édesanyjával) a messzi Arábiában olajat kutat. Letette a két szatyrot és mosolyogva figyelte a bolondozást. Látta Ábris szemét nevetni, de látta a sírás nyomait, a tekintetben megbúvó szenvedést, szégyenérzetet, szomorúságot is. Integetett a férfinak. Ármi bácsi felállt, asszonya mellé lépett, és elmondta a históriát. – A szívtelen szuka! – háborodott fel Viola néni, s nyomban áttért a gyakorlati kérdésekre.

- Pár napig elfekhet a kisszobai priccsen, aztán meg majd lesz valahogy.

- Tódornak jó nagy lakása van, elfér benne, ahogy azok a nők is.

- Miféle nők!

- Izé… szóval. Nem úgy gondoltam, hogy igazi nők, hanem…

Hogy Ármi bácsi a mai napig emelt fővel járhat, és nyílt tekintettel nézhet Tódor szemébe, annak köszönhető, hogy egy fék csikorgása megakadályozta árulkodóvá válását. Kiszaladtak a kapu felé.

A citromsárga BMW-ből egy vörös hajú, rövid szoknyás fiatal nő kitámogatta Pöthihumba király fiacskáját. A herceget Ármi bácsi és Ábris segített lefektetni z udvar gyepére.

- Istenem, mi van vele? Napszúrást kapott: - ijedezett Viola néni.

- Tökrészeg! Merre van a WC?

- Jöjjön, kedveském, megmutatom.

Ármi bácsi megjegyezte Misurdának.

- Jókora lehet lehet ennek a néger gyereknek, ha ilyen jó nők közt válogathat!

Gergő a tévében már látott néger embereket, de ehhez az elevenhez nem mert hozzáérni, ezért Imire (maradjunk ennél a névnél mi is) mutatva kérdezte:

- Mijért nem az ágyban fekszik a bácsi?

- Mert nehéz?

- Ha én fekete lennék, én is nehéz lennék:

Nagyapja barackot nyomott a fejére és bement a kisházba. Kisvártatva egy pálinkás butykossal jött vissza. Lecsavarta a kupakot és az üveget Imi orra alá nyomta. Az ifjú herceg magához tért. Felnyögött.

 Ó, az öereg galambozó! De jó, hogy itt vagy, én éppen keresni sajátmagát! Hogy ityeg az izé… a fityeg?

- Megvónék! És te mi járatban vagyol itt?

Imi zavarodottnak tűnt.

- Miért nem kaptam a választ kérdésemre? Magának kellett volna azt mondanod, hogy öregesen ityeg a fityegőd!

Ármi bácsi hunyorgott. Komoly hangon kérdezte.

- Valami baj van, fiam? Miért jöttél éppen ma ide?

A herceg lesütötte a szemét.

- A galambomért. Pötyiért.

Ármi bácsi elsápadt. Egész testében reszketni kezdett. Zihált.

- Papó! Papó!

- Hallgass! – rivallt rekedt hangon az unokájára. – Eredj az öreganyádba! Mit beszélek? Menj szépen a nagymamához! Te meg – fordult a széttárt karokkal hanyatt fekvő herceghez –, mondjad el még egyszer!

A fekete királyi sarj nem mondta el. Semmit nem mondott. A tűző napon álomba zuhanva nyitott szájjal hortyogott. Ármi bácsi tanácstalanul nézett Misurdára. Azt is látta, hogy Gergő Viola néni ölébe ugrik. mond valamit, mire az asszony öklét feléje rázva beviszi a kisfiút a házba.

- Évikém – szólt a visszajövő lányhoz –, nem tudja, mi baja van a királyi barátom fiának?

- Először is Tündi vagyok, ha nem tudná! Másodszor meg, ha Imiről kérdezett, nem mondhatok semmit, mert ha mondhatnék is, nem mondanék, mert a maga barátja egy undok dög, mert amikor Iminek elfogyott az összes pénze és egy galambot tett fel a kártyára és elvesztette, akkor telefonálni akart az apjának, de a telefon nem kapcsolt, ezért levélben kért pénzt az apjától és az az undok dög nem küldött neki még csak választ se, a határidő pedig holnap letelik és Zordon Kárpáttal (ez biztosan nem az igazi neve) nem érdemes ujjat húzni, főleg egy négernek nem. Szóval akinek ilyen barátja van, annak én nem mondok semmit! Egyébként miért hívott Évikének?

Ármi bácsi maga elé nézve, elfúló hangon hörögte:

- Az a koszos nigger elkártyázta Pötyit! Az én Pötyimet!

 

új-iVisz

 

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 327 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs