| Képtelen szövegek (12) |
 |
| Írta: Cseke Gábor | |||
| 2012. július 06. péntek, 22:13 | |||
|
Képtelen szövegek / SÁRIG VIRÁG LÁMPÁI
Mondják, augusztusi Mária-napkor a somoskai emberek csokor virágokat visznek magukkal a templomba szentelni, amit előtte való napon szedtek erdőn-mezőn, merthogy mindegyik virág jó valamire.
Jó lenne ezért aztán minden virágot ismerni s mindenikről mondani valamit: egy-egy történetet, vagy azt, hogy mire jó, miféle bajra használják. Szükség esetén pedig csak veszik elő, mert kéznél van.
Jó lenne efféle mindentudónak lenni, akár egy temetőben is, ahol még a korhadó fa és a sok jó virágok árnyékában, természetközelben nyugszanak az ősök. Ahol a sárig virág vidám lámpája világít itt is, ott is, a sírok közt s megannyi asszonyi kézben.
Képtelen szövegek / A KERTI PADON
Ülnek a kerti padon esetlenül, roskatagon. Mintha letette volna őket valaki, egy pillanatra. Falusi asszony és férfi néznek zavarodottan, nagyon komolyan szemközt. Mintha tartanának mindenféle vallatástól.
Ha megkérdezném: nagyon elfáradtak-e, gyanítom, azt válaszolnák, hogy ugyan, dehogy.
Éppen csak egy csöppet megpihennek.
Aztán majd folytatják, ahol abbahagyták.
Erről szól a kezek beszédes kényszerpihenője...
Meg a gondra sarkalló környezet...
Az ideig-óráig levetett, megtagadott kankóspálca.
Kimondatlan, láthatatlan gondolataikon elúszik velük a nyikorgó kispad: életük kiszolgált nyughelye, mint egy közeledve is távolodó világ Noé-bárkája.
Épp csak egy csöppet megpihennek.
{jcomments on}
|
