Kedves látogatóink! 

 Örömmel tudatjuk, hogy ezen sorok írója túlélte az érettségi megpróbáltatásait! Önök mától egy (elméletileg) érett nő betűit látják:))

Ákos és Máté is sikeresen elballagott,juppijjájjé:) A vacsorára összejöttünk, a krumplipüré tökéletesen sómentes volt, de azt gondolom másra nem lehetett panasz.

A szomszédunk gondoskodott a műsorról.  Ő időnként kiereszti a gőzt, máskor pedig csak szimplán nem komplett. Időnként káromkodik, néha sátáni kacajjal felröhög. Régebben kukorékolt is, egyszer pedig jön a gyerkőcöm: „Anya, anya!” Persze, hogy a szomszéd is  „Anya, anya” utána egy darabig… Anyu észrevette, hogy ádámkosztümben flangál, nem láttam,amúgy is igyekszem nem figyelni rá. Ültettem a kerítés mellé két sor sövényt, nem azért hogy ne lásson át, inkább én nem nagyon szeretném látni őt. De olyan buggyant, hogy nem lehet rá haragudni..

A másik oldalon is érdekes emberek laknak. A feleség neve Indira ez elég érdekes ahhoz, hogy meg tudjam jegyezni, de alig hittem a fülemnek mikor kiderült, hogy a férj neve Vihar. Egy darabig füleltem, biztos az én készülékemben van a hiba. De nem, Indira és Vihar egy pár. Egyébként szimpatikusak. Van egy kisfiuk, vajon mi a neve? Milán. Ezen azért meglepődtem..

Rajtuk túl élnek az olaszok, a latin férfiakat általában másmilyennek képzeli az ember. Főleg ha nő.. Nos, ez az olasz igen nyeszlett. De, olyan lelkesen „Buon giorno!”-zik, hogy az ember elnézi neki, és lelkesen vissza Buon giorno!”-zik. :) {jcomments on}