Azoknak, akik még nem részesültek abban a kegyelemben, hogy

                                             olvasták Rejtő Jenő (P. Howard) regényeit, jelen esetben

                                             Az elátkozott part és A három testőr Afrikában címűeket

„Ha sok lesz a maligán, hazavisztek taligán!”– („Mily bölcs és mélyenszántó gondolat.” /Csülök/) – jósolja meg Oszlánczi Sándor (Oszi, Sanyó, Sanyika), aki… Amióta ismerjük egymást, bajban vagyok akár az Athos-Porthos-Aramis, akár a Csülök-Senki Alfonz-Tuskó Hopkins triász és a címbéli hármas párhuzamba állításával. Nemes Lajos (Lala) nehézgépkezelő a termete miatt lehetne Porthos vagy Senki Alfonz (ha az Tuskó Hopkinsszá hízna), esze szerint Athos vagy Senki Alfonz, érzelmi világa Aramisé, illetve Csülöké. A már említett Fekete András (Bandika, Sötét Bandi, Gumis), az erdész végzettsége ellenére jelenleg egy gumijavító cég alkalmazottjának. Alacsonysága az öreg Dumas Aramisát juttatja eszembe, és Rejtő Tuskó Hopkinsát (bár ő nem tömzsi), tekintete a dühös Athosé s a szerelmes Csülöké, az italhoz való vonzalma Porthosé, no meg a három Rejtő-hősé. Ugyanígy variálgathatnék a mi Sanyink tulajdonságaival is, de az már nagyon rejtős lenne. Még nagyobb a baj, amikor D’Artagnant keresek, aki Rejtőnél Török Szultán („Boulanger úr”, „Dörrög Zultán”, ,„A törrökk”, „Nedudddgi” stb.). Összetalálkozásunk idején – akár egy időben is – többen töltötték be a funkciót, rövid ideig – „vén” létemre – én is voltam ő.

A véletlen rendeltetése, vagy sorsunk labirintushoz hasonló működése folytán már csak múlt időben beszélhetek róluk. Szétszéledtek, akiknek egykor a gyakorlata volt az „Egy mindenkiért, és mindenki egyért.”