Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

Az Isteni kommunikátor E-mail
Írta: Kőrösi Sándor   
2012. május 21. hétfő, 12:13

Mindig visszafordulunk ehhez a kérdéshez: mi végre van az ember? Most kettő súlypontra tekintve szemléljük: az egyik, hogy a tudomány állása szerint létezik a „sötét anyag”, az univerzum 70% -át kitöltve. Ezen felül létezik a 30% anyagmennyiség, amelyet mi látható mérhető kozmosznak nevezünk. A sötét anyagról jómagam semmit nem tudok, így emberi tapasztalatokra hagyatkozom, a létező látható kozmoszt illetően. Odamegyek egy asztalhoz, és kopogtatom a falat, ami mellett eme asztal áll. Ekkor ugrik be, mi érzékelhető a látható univerzumból: hogy nem igazán mozgékony, az alap élmény ez (robosztussága ugyanezt takarja). Nem élettel teljes, a szó belülről ismert értelmében. Ez minden gyermeknek a legelső krízise, amin csak nagyon kifinomult szemléleteket átadva sikerül szülőknek is, átlendíteniük a csemetét. Azonban, ha ez így van, ha az univerzum számunkra látható, érzékelhető része az, mely kevésbé élet teljes, kevésbé mozgékony, épp ezért ilyen a hozzá való viszonyunk gyermekkorban, ismét feltehetjük a kérdést: hol ebben az ember helye? Mivel az ember egy átformált mozgékonyabbá tett anyagi valóságot is takar, meg is fordíthatjuk. Vajon, mit jelenthet ez, a mozdulatlanság számára? Mit üzen ez? Mit üzen a mozdulatlan, a mozgó, az élettel teljes számára? No, itt már kezdjük kapizsgálni. A két fogalmi pont jellegéből adódik a látvány: folyik itt egy egyirányú kommunikáció, eme kettő között. Az egyik folyton kérdez (a mozdulatlan) a másik folyton válaszol. Az is nyilvánvalóvá válik, hogy a kérdés, azért nem létezik, mert a válasz már akkor válasz a kérdésre, mikorra az kérdéssé válhatna. (evvel bőven lehetne játszadozni, melyik volt hamarabb, vagy egyszerre született a kettő, így prezentálva avilágot, a mostani lefolyása szerint). Ám a mozdulatlanság mást is takar: a válasz azért válasz, mert a kérdés, puszta hiánymivel mozdulatlansága által nem tud változáshoz jutni egy kérdés feltevéséhez), ezért nem tudja a kérdést feltenni. (természetesen mindez az élő kontra mozdulatlanság látványán keresztül tekinthető így).  

Mindebből mi jön ki? Nincs tiltva, hogy így szemléljük… a válasz az ember. Arra mindenképpen válasz, hogy mit kezdjen a mozdulatlan, mozdulatlanságával. Mivel a mozdulatlanság  magával nem tudja kezdeni (mert mozdulatlan), ezért kell neki egy tőle független, ami ezt vele megteszi. Tehát, a kérdést, felteszi helyette. Ez a cselekvő életet élő, létező ember. jellemezhetjük így is: a mozdulatlansággal az Isten játszik emberi alakban. Evvel megértve s egyben megmozdítva mozdulatlanságba omolt kiszolgáltatottságát átformálva magává a változássá. Itt megint játszhatunk egy sort azzal, hogy a kérdés úgy kérdés-e hogy a változások között, mögött rejlő válasz töredékei bukkannak-e elő, vagy a puszta változásokon átlátva átszüremlik, egy képpé összeállva.
(Természetesen ez is egy metszet pusztán, nem rakunk rá viaszpecsétet). A kommunikáció nem azon a szinten zajlik, ahol azt el tudnánk képzelni, hanem mozdulataink formáin át történik, amelyeiket általánosan mi nem fogunk fel mindennapjaink során. Ahogyan levegőt veszünk abban is benne van, vagy hangunk alkatában, vagy arcunk kifejezésében önmagától testet ölt
Kijelenthető, általbán az ember belül mozgékonyabb, mint a körülötte létező állapotok, amelyeket tekint. Belső mozgékonysága azonban nem az ő sajátja, ő csak prezentálja, megjeleníti.
Ami nem magának van, az mozgékony, vagyis élőbb. Minél jobban élőbb, annál jobban nem létezik. Átkötés, átmenet nincs. Itt a minél jobban létezést, az annál jobban mozdulatlanságnak tekintjük. Szellemi értelemben nevezhetjük ezt, a józan paraszti relativitás ellentettjének. Mivel, ott minden csak valamihez viszonyában tekinthető valaminek, itt azonban a létező viszonyrendszer teljesen egy irányú, egy ható és egy mozdulatlansága révén kitisztult formából áll.

Mit kezdjen evvel az ember? A megjelenítésen kívül? Nem csak a Faust egy látható megjelenítés, hanem egy jól elkészített babgulyás is, egy puszta pillantás is. Tegyük fel még egyszer a kérdést, immáron a fentiek tükrében: mit kezdjen evvel az ember? A boldog szemléléshez, a tragikumához, a könnyedségéhez, a kiességéhez, ahhoz hogy szerethet, felnőhet: ha felnőtt, ha megérett rá, ő maga szünteti be értelmetlensége okán a gyűlölködést, a háborúskodást, és valódi kérdések fele fordul, olyanok fele, aminek puszta játék a feltétele is. Az emberszámára is kezelhető őszinte érdeklődése révén Ismét evolúciós alappillére kerül, mivel játszik. Többé a kérdés nem kérdés, hanem válasz is egyben.  

És a finálé: A végén, kiderül: csak válasz létezik, kérdés nem.
 

 

új-iVisz

 

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 352 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs