Az ember hazajött a mezőről, s míg főtt a puliszka, végigböngészte az újságot, lám, mit csinál­nak a miniszterek, merre, hol tört ki megint valami apró háború. Átugorja a hosszú cikkeket, főként az apróhirdetéseket figyeli, mert már rég kellene néki egy kicsi vízszivattyú. Ha azzal kezdődik az első mondat, hogy megbízható személyt keresünk, vagy jókarban lévő írógép eladó, vagy mély fájdalommal tudatjuk, akkor csak annyit mond az asszonynak, ez sem az... Így olvasta sokáig az újságot, annyit is tudott a felesége a világról, a politikáról, idő­járásról, hogy ez sem az, ami az urának kellene. A mai napig. Mert ma este az ember így szólt asszonyához:

- Hallod-é te, mit ír az újság... megvették a Holdat!

- Miféle Holdat?

- Hát ami fent van.

- Amelyik világít?

- Azt.

- Ki vette meg te, s kitől?

- Valami ügyvéd vette meg az államtól, olcsón, még rég.

- Hát a mi tudtunk nélkül hogy lehetett?

- Ki volt téve az újságba, hogy meg akarja venni, s nem volt senkinek kifogása.

- Én azt az újságot nem olvastam, én az én részemet nem adom. Nekem a Hold kell, az este is elvették a villanyt, milyen jól világított a ludaknak, a tyúkoknak, el is ültek szépen. Ki tudja, mit csinál véle az az ügyvéd, ha megvette...

Csak nézte feleségét az ember, fordított egy lapot, s azt mondta halkan, ez sem az...