TIZENEGY ÉJSZAKA MESÉI (Zsuzsika Könyve) A TIZEDIK ÉJSZAKÁN |
Írta: Tánczos G. Károly |
2012. március 04. vasárnap, 08:00 |
A TIZEDIK ÉJSZAKÁN, amikor csak a mesére váró lányok, fiúk, tündérek, játékok vannak ébren, Apa mesélt Katicának egy botról, neked, Zsuzsikám egy rongyról. Szomorú volt a hangja, miként az is, amit mondott. Tegnapelőtt pólyád volt, pelenkád, mindig ruhád lesz, megóv és megkülönböztet, tegnap s ma babáidat öltöztetheted vele, bábszínházadnak lesz függönye, segíthetsz vele Anyának port törölgetni, az iskolában varrhatsz, hímezhetsz rá, mint hetes, letörölheted vele az egész táblát, a szerelmek idején zsebkendőként segít jelezned hódolódnak. Holnap vörös ronggyal bőszítheted a férfiakat, s ha asszonnyá érsz, ő lesz menyasszonyi fátylad, újasszonyi babos kendőd; akkor is számíthatsz rá, ha dolgozol, kifeszíthetd kottának fuvoládhoz, ablakot moshatsz vele, szövőnőként magad csinálhatod, s homlokod verítékét és férjed arcát letörölni is jó lesz; gyerekeidet megtanítod majd arra, hogy van egy rongy… Földre esel – fehér zászlóul szolgál, az örömök évadján színeket varázsolhatsz rá. Holnapután – gyászaid szaporodtával – fekete vállkendővé válik. És ha meghalsz, lesz, aki szemfedélként használja fölötted, rajtad. Neked. Érted. |