Elekes Ferenc: Amikor bekapcsolom a madarakat (Sietés) |
Írta: Elekes Ferenc | |||
2011. október 04. kedd, 08:07 | |||
Nem én találtam ki, mástól tudom.
Az antikvárius már kifizette a gyermeknek a könyvet, s épp fel akarta tenni a polcra, az eladók közé, mikor megszólalt a fiú:
- Kérem szépen, ha meg tetszene engedni, hogy egy kicsit még visszavegyem. Tetszik tudni, még nem olvastam ki egészen. Csak nyolc oldal van hátra.
Valamiért néha túlságosan sietünk e gyors szívverésű korban. Sietve adjuk-vesszük dolgainkat, azután meggondoljuk, vagy bánkódunk miattuk.
Vannak, akik elsietik a házasságot, a válást, a döntést, a munkát, a dicséretet, a büntetést, a bizalmasságot.
Egymást nem értjük meg, mert elsietjük a szavainkat. Véleményt mondunk, mikor még nincs is véleményünk. Válaszolunk, mielőtt megkérdeznének. Kérdezünk valamit, s nem várjuk meg a választ.
Jól mondta Freud professzor:
- Csuda, hogy drót nélkül telefonálhatunk, de még nagyobb csoda, hogy dróttal telefonálhatunk, és legnagyobb csoda, hogy két ember a puszta szó által megérti egymást.
Az értelem közlekedési eszközei a szavak.
Éppúgy ki tudnak siklani, fel tudnak borulni, képesek összeütközni, akár a járművek. Érzelmeink, indulataink kormányozzák őket.
Azokat kellene megtanítani, hogy az emberközi utak jelzőtábláira figyeljenek.
|