Zajlik az élet

Minden megy a régi, megszokott kerékvágásban.  Szerintem alsóból – felsőbe kerülni, a felsős elvárásokat, életet megszokni, még nehezebb, mint az oviból suliba kerülni. Én legalábbis ezt tapasztalom. Itt hipp-hopp úgy kellene viselkedni, mint egy kötelességtudó, jólnevelt felsős.. Semmi türelmi idő, vagy ilyesmi. Andrisnak is nehéz szemmel láthatólag. Új tantárgyak, új tanárok, kevesebb türelem. Délután már nincs napközi, hogy Margó néni bevasalja a leckét. Itthon kell tanulni, még egyenlőre velem, aztán majd egyedül.

Panni bent volt velem az ovis szülőin, mikor kijöttünk azt mondta:

-           Anya, mit is mondott Anikó néni?

-          Sok mindent mondott..

-          Azt, hogy nem szabad erőltetni a tanulást,mert akkor megutálják a gyerekek.

-          Ja, tényleg!

-          Szerintem Andrisék ezért utálnak tanulni!

-          A házit pedig meg kell csinálni.

-          Én majd nem hagyom, hogy erőltesd..- nah.. szép kilátások:))

Ákosékkal kitöltöttünk egy IQ tesztet. Amikor végeztünk, akkor írta ki, hogy egy emeltdíjas sms-ért elárulja az eredményt. Andris:

-          Ez egyértelmű, ha nem küldjük el az sms-t, abból már kiderül, hogy nem vagyunk hülyék..- Mondta az én okos fiam:){jcomments on}