Besztiárium (6) |
2011. szeptember 15. csütörtök, 14:35 |
Kuvik
(Athene noctua)
Mit kuvikolsz a téli éjben,
hol ősz óta nincs egy egér sem?
Lidérc vagy-e, boszorkány táplál?
Vagy üzented, hogy ideszálltál?
Lelőtt madár
Szárnyán égbe tört
minden. S most egy seréttől
hull alá a föld.
Lepke
(Papilio)
Zsibbadtam a térben, mint távoli pont,
és ritmussá oldott a mély horizont.
S mit bábként álmodtam kék éjeken át,
kinyílott az égbolt, akár a virág.
Most szívom a fényt, az egek mosolyát,
sóhajtnak utánam aranypocsolyák.
Felcsillan előttem vízcseppnyi időm,
dús nektárért szárnyalok égbetörőn.
Nem a kelyhek, de a lég tüze csábít,
rétek, hol szárnyam örökre virágzik.
— Ha hervadtan lángol a foszforos tönk,
és tisztások izznak, hol füvet elönt
a hold roppant udvara, mely odafent
oly mozdulatlan, mint fákon a csend...
S a dombok alján, ha elsápad a rét,
és virágok zokognak messzi zenét,
az úttalan erdőn és dombokon át
víg gyermekhad üldöz, akár a csodát.
De szűzi kéztől is óvom a szárnyam:
álommá válok a gyermeki lázban.
Pusztai P/G grafikája
|