Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

Besztiárium (4)
2011. szeptember 05. hétfő, 14:57

A hollófiók                                                        

(Pullulus corvinus
 
Régesrég kaptam Jánostól
egy szép hollófiat.
Bezártam. Elbúsult szegény
a rabsága miatt.
Aztán dobáltam felfelé
hogy szállni gyenge lett.
De mint a feldobott kabát
lankadtan leesett.
(Fotó: Macalik Ernő)
alt
 
Holtági halak
 
Napos egekbe tört
a friss hajnali pára
s levonzza most a föld
álmatlan szomjúsága.
 
A domb mögé lapul
a szél, az erdők lelke
és mozdulatlanul
ráül a levelekre.
 
A lomb közt áttekint
a csillagok bozótja
Nagy békességet int
s az álmokat feloldja.
 
A nyárfa még remeg
ha levelére fény hull. 
Majd könnyen szendereg
és mély álomba némul.
 
Holt állatként pihen
a fás part omladéka
A szomorú vizen
mint hamvadó rakéta,
 
átszáll egy nagy bogár
mely épp aludni készül
s a lombos, langy homályt
választja menedékül.
 
Még nem voltak a fák
amikor erre tévedt
szabad tereken át
a víz s a szűzi élet.
 
Csupán a telihold
ragyogta be a földet
s az ezüstös folyók
egy tengerbe ömöltek.
 
A tiszta víz helyén
mely egyszer itt is áradt
a meder közepén
miazmás gödrök állnak.
 
Itt nem nőnek füvek, 
és kék csombor se nyílik; 
s a torz kétéltűek
lassan benépesítik.
 
Dús békanyál felett
tespednek éjjel-nappal,
még halak küzdenek
a lenti bús salakkal.
 
S a holt vizek alatt, 
mint percnyi lidércfények, 
meg-megcsillámlanak
bús lakói a mélynek.
 
A parti bokrokat
elnyomta rég az álom. 
Egy fényes gondolat
virraszt a lomha tájon.
 
A fák nem sejthetik, 
bár ők az égig érnek, 
csupán kik holtukig
bús lakói a mélynek.
 
Őbennük tündököl
a fuldokló halakban, 
végtelen víztükör
cseppfolyós fényalakban,
 
mely szeplőtlen eget
és örökös nyarat hoz; 
tág tengerbe vezet
az összes bölcs halakhoz,
 
hol nem él senki más, 
csak eszes vízi lények, 
és minden mozdulás
gyémántos csenddé érhet.
 
Így ült a gondolat
agyukon, mint az égbolt. 
Lángolt a messzi hab, 
s dühösen buborékolt.
 
De egyszer odafent
a békák felbrekegtek, 
darabra tört a csend, 
s a fűzfák megremegtek.
 
Válaszként pocsolyás
szag száll a bús szelekben, 
s megáll a fény-folyás
vak tócsákká meredten.
 
Széthullt a kék elem... 
Haldoklanak a részek. 
— Az élet végtelen, 
s akarja az egészet.

 

új-iVisz

 

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 1238 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs