2008 februárját írta a naptár, amikor gépkocsink elindult Csíkszeredából, a hegyeken túlra, a csángóföldi Pusztina irányába. A hét fotóst vendégül látó tábor zárónapjára igyekeztünk. Az elején simán szaladt a kocsi, fel a Gyimesi-hágón, majd le a túloldalon, a vasútvonal és a Tatros völgye mentén, egészen Moinesti városáig, amely ugyanolyan jellegtelen szellemváros, mint bármely kőolaj-kitermelésben érdekelt „testvére" a Prahova völgyéből. A lerobbant régebbi és újabb panelek egész sora után hamarosan letértünk a Bakóba tartó műútról, végül már sűrű, vendégmarasztaló sártól fémesen csillogó földúton evickéltünk tovább, kopár dombok között a célállomásra. Amikor megpillantottuk a település határát hirdető Pustiana falutáblát, szó szerint is az Isten háta mögött érezhettük magunkat.

 

Nincsen ebben semmi panasz, az ember olyan úton jár. ami éppen alája terül. A tényszerűséghez azért nem árt ragaszkodni, hadd tudja meg mindenki, hogy e közéletileg élvonalúnak számító csángó nagyközséget nem dédelgeti agyon az önkormányzati gondoskodás. A közösségi ház, a Pusztinai Magyar Ház is anyaországi támogatásból épült, s úgy tervezték, ne ríjon ki dísztelen környezetéből, hivalkodással ne hívja ki az istenek haragját. A ház vendégszobáiban ütötte fel tanyáját a tábor. (A művészek és a pusztinaiak közötti hidat pedig — no meg a mindennapi betevő falatot - a fáradhatatlan Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke biztosította.)

 

Szívesen végignéztük volna a falu jellegzetes helyszíneit, de mert többszörösen s alaposabban is megtették azt helyettünk a több napos ottlétre berendezkedett fotósok, elálltunk e szándékunktól, egy rövid kávé után mindjárt le is ültünk a fotósokkal a számítógépek elé  (kettő is volt belőlük, tele a napról napra gyülekező terméssel - hét ember komoly szakmai munkáját hirdetve!). Az idő repült, éppen csak kóstolgattunk, turkálgattunk, történeteket, kalandokat és a helyiek kiszólását hallgattuk. Jó érzés volt - így virtuálisan is — a képek révén bejárni az olykor tömött, ködös  homályba burkolózó, öregeket s unokákat megtartó, bizonytalan sorsú, mégis meleg szívű falut. 

 

A táborban részt vettek, s 3-3 fotóval szerepelnek az ivisz "tárlatán", az alábbi sorrendben:

Ádám Gyula (Csíkszereda) 

Bálint Zsigmond (Marosvásárhely) 

Czire Alpár (Székelykeresztúr) 

Erdély B. Előd (Székelyudvarhely) 

Molnár Attila (Tekerőpatak) 

Veres Nándor (Csíkszereda) 

Vitos Hajnal (Csíkszereda)

 

01adamgyula_pusztina200802adamgyula2_pusztina200803adamgyula3_pusztina200804balintzsigmond_pusztina200805balintzsigmond2_pusztina200806balintzsigmond3_pusztina200807czirealpar_pusztina200808czirealpar2_pusztina200809czirealpar3_pusztina200810erdelybelod_pusztina200811erdelybelod2_pusztina200812erdelybelod3_pusztina200813molnarattila_pusztina200814molnarattila2_pusztina200815molnarattila3_pusztina200816veresnandor_pusztina200817veresnandor2_pusztina200818veresnandor3_pusztina200819vitoshajnal_pusztina200820vitoshajnal2_pusztina200821vitoshajnal3_pusztina2008