Eljött a szombat. Mendemonda Pista jobbján ballagott a  tekepálya felé. A két gavallér invitálásának nem bírt ellenállni. A dolog nagyon könnyen ment. Mendemonda az egyik nagyszünetben megszólította Pistát::

-Ugorjunk ki szombaton a tekepályára!

-Rendben! Van két tiszteletjegyem.

A tekepálya a város határában húzódó kajófás déli szegletében volt, a Nekahi tőszomszédságában. A hazai meccsek fényét Bőlé Tarantella asszonyság adta meg, aki köztudomásúan nagy tekerajongó . Természetesen most is ott volt a számára kialakított VIP páholyban. Balján a kissé kótyagos férjével, Tihamérral. Tihamér jeles kajófász, a rossznyelvek szerint egyszer fölmászott egy kajófára pedig a másikra akart, ettől lett kótyagos.

Mintmár említettem Karófiában a teke egy sajátos változatát játszák. A játékosok egymással szemben gurítanak. Így nem kell annyit szaladgálni a golyók után, mert az ellenfelek egymás golyóit guringatják. Sőt, a bábukat is egymásnak állítgatják. Ebből óriási botrány is volt az elmúlt idényben, mert Mimóza kisváros élcsapata egy furmányos szerkezet segítségével  a vendégcsapat bábúit olyan erősen rögzítette, hogy az ellenfél csak láncfűrésszel tudott tarolni. Ebből kisebb közelharc alakult ki, hónapokig témát adva a bulvár lapoknak. A visszagurított golyó is viszályára fordult egyszer. A Terminátor nevű élcsapat egy beépített laposelem alkalmazásával az ellenfél fele tartó golyót tűzforróra hevítette. Képzeljük el micsoda kapkodás alakult ki a túloldalon.

Ami a lényeg, a teke nemzeti sport, hódít Karófiában. Hódít Jóska és Pista is. Sőt hódít Mendemonda is. Mendemonda  ébenfekete hajú, fekete szemű, nagyon formás teremtés. Nagyon jól áll neki a dekoltázs, van amikor kettőt is felvesz. Fantasztiküs a cipője is, Pista épp azt nézegeti. Szeretne a nyomába lépni. Balszerencséjére az oldalán van Mendemondának, de így is jó. Van  egy kis kétsége, mert Mendemonda is egy ősi kajófás családból származik, Fóbia városából. Ugye Pista is kajófás, de nem ősi, Jóska ősi, de nem kajófás, hanaem pujás. Viszont Pista tudta, hogy ő lepkevadász, és az se semmi. Bár Jóska tekés és Mendemonda nem pillangó. Vagy mégis?

Így jutottak el a tekecsarnok bejáratáig, jóformán szótlanul. Pista felmutatta a tiszteletjegyet, szerencsére Mendemonda nem vette észre, hogy nem volt kinek. Vagy észrevette, csak nagyon tapintatos. Azt Pista tudta, hogy nagyon tapintatos, mert esténként sokszor gondolt arra, hogy meg kellene egyszer végre tapintani, de ehhez meg ő volt nagyon tapintatos. Mindenesetre Mendemondán volt mit tapintani, ezt mutatta pár tapintatlan szempár a csarnok közönségében. Újabb döntést kellett hozniuk. Hova üljönek? Ahova Pista gurít, vagy ahonnan gurít? Ezt könnyű volt eldönteni, mert csak középen volt hely.

A fiúk túl voltak a bemelegítésen. A  kótyagos Tihamér is rájött, hogy ez nem focimeccs. A VIP páholy mögött dekázgatott ugyanis egy tekegolyóval egészen addig, amíg meg nem próbált belefejelni. Pontosabban megpróbálta, akkor jött rá, hogy ez nem focimeccs. Az ellenfél a  szigetország egy másik csücskéből, a Konkláv- -öböl jelentős kikötővárosából, Konklábiából  érkezett. Innen a nevük: Konklábiai Merészség. A merészségre szükségük is volt a másodosztályt toronymagasan vezető helyi Gurgula Teke Club ellen. Zúgott a csarnok:

• Géé-Téé-Céé! Géé-Téé-Céé!

Ekkor Tihamérnál újra gond lett. A jó ég tudja honnan kerített egy bicikli  pumpát. Az ellenfél golyóit akarta felfújni. Most a Merészség játékosai mentek át focistába és leszerelték. Elkezdődött a meccs. Kiderült, hogy egy marha a bíró zsebébe olyan érméket dugott, melynek mindkét oldalán  XII. Puja feje szerepelt. (Valóban a Nemzeti Pénzkiverde tíz évvel ezelőtt tévedésből kivert ötezer egy brumást két fejjel, a numizmatikusok nagy örömére. Tulajdonképpen azt is csak feltételezik, hegy egy brumás, mert csak feje van írása nincs. Mindenesetre a numizmatikosok nem sajnálják érte a brumát.) A malőr következtébe mind a két csapat úgy értelmezte a bírói pénzfeldobás után kialakult helyzetet, hogy őket illeti a kezdés joga. A GTC kezdő játékosa Jóska volt. Vele szemben a Merészségben a Kandúrnak becézett ifjú titán. Megszólalt a gong! Jóska és a Kandúr egyszerre indították golyóikat:

- Bruma, bruma, brumadta!   Föld  Anyjának Föld  Anyja!  Durrrr!

XII. Puja felsóhajtott. Ezt legalább megúsztam! (Nem úgy mint elsőszülött fia, XIII. Puja, aki  köztudottan nem volt szerencsés.) Ekkor Tihamér, aki oldalágról kékvérű volt, megint kerített egy bicikli pumpát, de Tarantella  asszony gyorsan eltette a kis táskájába, gondolta  majd felfújja más azokat a golyókat, amik az  ütközés során deformálódtak. Az ütközet Mendemonda  és  Jóska orra előtt a felezővonalnál történt. Nyugodtan mondhatjuk ez egy detonáció erejével fölért. Megindította Mendemonda szívét. Micsoda erő! Ezt Pista is megérezte, mert Mendemonda a  padon az ütközés következtében egy fél ujjnyit Jóska felé csúszott. (Mendemonda a jobbján ült ugyanis, és  Pista is jobbról gurított. Pista megtanulta: jókor, jó helyen kell lenni.)

Nézzük tovább a meccset! Dermedt csend az egész csarnokban. A bíró eszmélt leghamarabb. Éleslátásával kiszúrta  a numizmatikus marhát, aki majd szétesett a röhögéstől. Kikacsintott Tarantella asszonyra: Megoldom! Tarantella asszony megfenyegette a  táskájában lévő pumpával, úgy  hogy senkise vegye észre. Mindenki látta, de nem szólt senki, mert mindenki tudta, hogy a bíró kajófás, ez pedig jól jöhet a meccs során. A tekepályán ugyanis nincs politika, győzzön a jobbik! A következő pillanatban megjelent a bejárati ajtóban Karcsi bácsi, a hajléktalan. Most kell elmondani, hogy a fészekszövés  tudományát már ugye elsajátította, de a polimibri csevejt még  meg kell tanulnia, ezért fölutazott

Csókiából Tókiába. Megtudta, hogy itt nem szednek belépőt, ráadásul nem is esik. A bíró rögtön látta,,hogy nála biztos nincs kétfejű brumás. Most lesz! Odament Karcsi bácsihoz:

- Öreg! Itt egy kétfejű. Cseréljük el egy kétoldalú fél brumásra!

Ezen a napon mindenki nagyon gyorsan kapcsolt. Karcsi bácsi az előbb kapott a takarítónőtöl egy fél brumást. Ez  volt az összes mobil pénzeszköze. Rendben, gondolta ez jól jöhet a tanulmányaim fedezetére.

-Elfogadom az ajánlatát.

A bíró visszament a felezővonalhoz. (A takarítónő már eltakarította a detonáció romjait, az elemeire hullott golyókat.) Magához rendelte Jóskát és a Kandúrt:

- Fej vagy írás?

-Fej!- mondta  Jóska és a  Kandúr egyszerre.

  Az érme felrepült. A takarítónő elkapta. Megszólalt:

  -Most csak az egyik választhat, ő legyen a Jóska!

   -Tényleg! –mondta a bíró.

    -Fej!- kiabált oda Mendemonda.

   -Fej!- egyezett bele Jóska

    Elkezdődött! Végre elkezdődött a mérkőzés. Jóska guríthatott először, ugyanis fejre esett a fél brumás. Először kétmarokra fogta golyóját, és kikacsintott Mendemondára. A golyó elindult:

-ZZZzzzzzzz……..z! Csatt!

Könyörtelen volt a dolog. Kő kövön nem maradt. Jóska  tarolt. Mendemoda megszédült. Jóska és Mendemonda sorsa megpecsételődött. A Kandúrnak, aki várta golyót, leesett az álla. Társai keresték meg. Felállította  a bábukat. Koncentrációs problémái voltak. Az  edzője finoman a hátsójába rúgott. Ettől helyrejött. Mendemonda ezt észrevette ,és kikacsintott Kandúrra. Mendemonda nem csalfa volt, a kedvesét védte. Az edző figyelmeztette Kandúrt, hogy csak a golyóval törődjön. Kandúr végre gurított:

-PszzzSzzzzz……s! Bumm!

Ő is tarolt! De láthatóan nem annyira mint Jóska. Annyit mondhatunk, hogy a GTC pontozással vezetett, bár a táblán egál volt. Jött a következő pár. Mendemonda újra kacsintott. Hol jobbra, hol balra. Mindig másként. Az eredmény nem volt kétséges. Nincs mit részletezni, a helyiek ellenállhatatlanok voltak. Jellemzően a Merészség mestere bekötötte a szemét az utolsó gurításokra. Jöttem, nem láttam, nem győztem. Óriási GTC siker.

Tihamér újra eszmélt. Rájött tekegolyó mivoltára. Végig gurult a pályán. Senki sem figyelt rá. A csarnok eufóriéban úszott.

Karcsi bácsi békésen csevegett az egyik sarokban a takarítónővel. A takarítónő rájött, hogy ő megtalálja Karcsiban a polimibri hangot. Ráadásul ott a kétfejű.

Tarantella asszony pezsgőt bontott a bíró öltözőjében:

-Lám, megmondtam!

-Igen.- mondta a bíró.

A numizmatikus visszavásárolta később az érméket tőle két brumáért.

Kandúr és csapata is megnyugodott. Az edzőnek visszaadták a látását, mert leszerelték róla a kendőt. Különben is tisztes vereség volt, otthon megmagyarázzuk.

Béke volt Tókiában! Az életet csak észre kell venni.