| Paprikaültetvényem (bónusz) |
 |
| Írta: gyalogos | |
| 2011. június 11. szombat, 06:31 | |
|
 Mármint nekem, mert azt nem tudom biztosan, hogy az ültetvényről szóló beszámolókat olvasók hogy viszonyulnak ehhez a témához. Egy biztos: az alábbi képeket muszáj bemutatnom, mert tartozom ennyivel a valóságnak - és a paprikáknak.
Először is: a magnak hagyott példány váratlanul, egyik estétől másik reggelig megvörösödött (elpirosodott, méregbe gurult) gyönyörűségesen, s egy olyan színárnyalatot vett fel, ami egyedivé teheti a természet palettáján. Jön, hogy beleharapjak, de ez képtelenség, mert a sorsa másként van megírva.
Másodszor: a kényszerű és szerény szüret megtette a magáét, mert a töveken meghagyott kis képződmények, mihelyst nem volt konkurenciájuk, szépen nekiindultak a növekedésnek, és ha jól számolom, egy-két héten belül újabb 5-6 termés van kilátásban.
Végül pedig: mélyen meghatott a portálon megjelent komment, bizonyos kisolgától, aki ráébresztett arra, hogy amit a paprikákkal műveltem, az nem csak egyszerű kaland volt, hanem valami jóval több: lélektől lélekig terjedő tanulság.
Ezt írta:
kisolga 2011-05-26 10:33
Kedves Gyalogos!
Nagyon sajnálom, hogy ezentúl nem olvashatom a természet csodájáról írott újabb fejezetét! Drukkoltam a paprikáknak és vártam a folytatást. Ez az ültetvény talán "érezte" a feléje forduló figyelmet, de azt biztosan nem tudta, hogy a fejlődésének követésével értékes gondolatokat kaptunk a világról, magunkról.
Köszönöm!
Úgyhogy ma kisolgának szól elsősorban a nóta... Pardon, a bónusz...
|
