Tánczos G. Károly remek sírfeliratai eszembe juttatták azt a máramarosi egzotikus látványosságot, amelynek közel egy százada járnak csodájára közeli és távoli vidékekről.

 

Én magam soha sem jártam még Szaploncán (románul: Săpânţa), de temetőjében - amely az idők során UNESCO-védelem alá is került -, ha virtuálisan is, de otthon érzem magam. A Máramaros megyei nagyközségben 1935 óta kezdtek szaporodni a fából faragott, olajfestékkel és eredeti verses felirattal díszített fejfák egy addig ismeretlen helyi fafaragó mester, Stan Ion Pătraş kezdeményezésére (az első két képen)

 

Akkortól datálódik az azóta is páratlan falukrónika fokozatos bővítése - olyannyira, hogy ma már több mint 800 fakeresztről olvasható le az alatta nyugvók életének tréfás, a népköltészet ismert fordulataiba csomagolt summája. A temető valóságos szabadtéri múzeum, gyakorta felkeresett, külföldiek által sűrűn látogatott idegenforgalmi nevezetesség.

 

A síremlékek tölgyfából készülnek, Pătraş mester vésővel faragja ki az egyedi életképet, majd a hozzá tartozó, a helyesírási szabályoknak és a központozásnak fittyet hányó feliratok betűit, végül olajfestékkel, élénk színekkel emeli ki a naiv művészi látás jegyeivel megáldott domborműveket. A színek közül a legjellegzetesebb az ún. - szaploncai kék -, amely a maga sajátos keveréke nyomán vetekszik a suceavai kolostoroknál használt "voroneci kék"-kel.

 

Általánosan elismert, hogy a temető legmaradandóbb értékét maguk a sírfeliratok  jelentik, amelyek általában rövid rigmusok, de Pătraş mestert olykor annyira elkapja az ihlet, a megörökítésre váró sorstanulság annyira bonyolult, hogy némely rigmusa a 7-17 verssoron is túlfövi magát .

 

A vidámság is tulajdonképpen a verssorokból, a sajátos életszemléletből árad: bárkiről is legyen szó, gyilkosról vagy áldozatról, a versfaragó mester lezárt életutakat állít tanulságul az életben maradottaknak, az utódoknak. A sorok mindegyre ugyanazt az üzenetet hordozzák: bármit tettünk, szerettünk, óhajtottunk, vétkeztünk is a földön, egy a sorsunk - a föld, a keresztünk alá feküdni, ahová elvárunk majd mindenkit, csupán idő kérdése az egész.

 

A szaploncai Vidám Temető fejfáiról leolvasható a falu egész története, rétegződése, foglalkoztatottsága. A legendás vidámság pedig csak első látásra tűnik akasztófahumornak: a község központjában, a templom közvetlen közelében elterülő temető inkább az elmúlás paradoxona: utólagos bosszú a halálon, amit senki se tud kikerülni.

 

A faragott jelenetek változatos életképek a szaploncai valóságból: kaszáló, kovácsoló, disznót ölő, fát vágó, traktort vezető, fonó, újságot olvasó, zsákoló, mulatozó, gyermekekkel vagy állatokkal körülvett férfi és női alakok népesítik be azokat, a halottra jellemző életmódnak megfelelően..

 

Ízelítőül ideírok (szöveghű fordításban) néhány jellegzetes sírfeliratot, helyenként igyekeztem betartani az eredeti verselés szabályait is.

 

 

Itt nyugszom én idelenn

Braic Ileana a nevem

Volt öt legénygyermekem

Isten tartsa valahányat

Neked Griga megbocsátok

Bár a késed belémvágtad

Mikor leszúrtál részegen,

De eltemettél tisztesen

Itt a nagy templom tövén

Te is megtérsz majd mellém

 

*

 

Itt nyugszom én idelenn

Pop George Ocuţa a nevem

Amíg világomat éltem

Sok-sok disznyót megperzseltem

Rengeteg húst is megettem

Ez lehetett tán a vesztem.

Jó lett volna még pár év

Még egy kicsi öregség

De a halál nem hagyott

A föld alá parancsolt.

Életemnek búcsút mondtam

43 éves korban.

 

*

 

Nyugszom én idelenn

Stan George a nevem

Szegény élet, jött a vég

Semmivé lett mint a jég

Illés napján kapáltam

A villám erősebb volt nálam

Apám megharagudott

És anyám se nyughatott

Örökké megsiratott.

Fiatalon távoztam

19 ha voltam.

 

*

 

Nyugszom én idelenn

Pop Griguţă a nevem

Szegény bölcsőm siratlak

De korán elhagytalak

Jaj anyukám édsanyám

Nem lesz fijad ezután

Csinálj más ficsúrt ha kell

Az Istennel ne perelj

Hét hónapra mentem el.

 

*

 

Itt nyugszom idelenn

Pop Ion Pipiş a nevem

Megfizettem mindenért

Hol a halál utolért

Valahol Mires hegyén

Rámjött a vagonkerék.

Játékban elmerültem

Vonat alá kerültem.

Anyám sirat vár haza

Nem múlik a bánata.

 

*

 

Derék sógor itt vagyok

Veled együtt nyughatok

Kaszát hoztam magammal

Füvet vágunk azonnal

Abrakot a lovaknak

Attul jobban szántanak

Újságom is van néked

Megnőtt Ion, a legényed

Oskolába jár a szentem

Hogy aztán sofőr lehessen.

Az élettől én búcsúztam

44 éves koromban.

 

*

 

Nyugszom én is idelenn

Ioan Spânu a nevem

Míg tartott földi életem

Molnárkodtam rendesen

Sok zsákot felemeltem

Finom lisztet őröltem

Kevés vámot vetettem

Az élettől elbúcsúztam

Ősszel 60 éves korban.

 

*

 

Nyugszom én idelenn

Tărăşan Ioana a nevem

Méhesemtől búcsúzok

Hol vannak a szép napok?

Én emberem, jó uram

A helyed mellettem van

És ha meg találnál halni

Ide jössz majd mellém hálni,

De azért nem kell sietni

Van még időd porrá lenni.

 

Sajnos, a szabadtéri elhelyezés miatt a páratlan kultúrörökség épsége veszélynek van kitéve: az időjárási végletek, a fagy, az eső, a napsütés kivétel nélkül felgyorsítják a műemlékek romlását; a fakeresztek idő előtt elhasadnak, a festett felületek kifakulnak, lehámlanak, a síremlékek töve kikorhad. A romlási folyamatot nehéz megállítani, jelentős anyagi ráfordítást igényelne a hivogató, stílusos bejárattal kiépített temető fenntartása, amelyet 1998-ban a síremlékek tárgyában az Amerikai Egyesült Államokban tartott nemzetközi tanácskozáson a legértékesebbnek neveztek egész Európában, világviszonylatban pedig mindjárt az egyiptomi Királyok Völgye mögé sorolták.

 

 (A fotók Ion Miclea Mihale munkái; in: Cimitirul Vesel, Ed. pentru turism, 1972)

 

01patras02patras03ziarul04scoala05lakodalom06fono07haziasszony08biciklis09dracu10molnar11fejo12kereszt13oreg14vidamak15motivum