Nos barátaim! az élet sosem közönséges, sosem az van belőle (ami, ahogy, amikor) Hanem:
tekeredik egy megmondhatatlan svédcsavar az éterben, Ám attól függetlenül, hogy mit gondolsz, egyébként sosem véleményt mondasz, hanem formálod, a megmondhatatlant, egy ennek ellenére átlátott környezetben, melyben egy célt tűzöl ki magad elé mindig: (ez az irányvonal egészen meglepő sokaságnál tisztán leledzik) Hogy mindig jó történjék. A belül egészséges embereknek, aki a felszínükön hullámoznak, sosem lesz bajuk, (mert a hullám alatt már, egymáson csúsznak a megszámlált, bár végtelen mennyiségű molekulák) Ez, az univerzum alapvető szövetnékét illetően tökéletesen ugyanígy van, tekintettel a nem ismert részére is. Honnan az emberben a nevetés? Nemcsak puszta morális nekifeszülés az éterben, (belső rendünk valóságot el, de nem ismerő nekibuzdulása, és ennek viszont reakciója, melynek kerete a morál), hanem az egész játszi könnyedsége, és szabadsága felett elmúlhatatlanul létező öröm. Ezt üzenik a hullám alatt egymáson átgördülő molekulák. EZ, az óceán szimbolizmusa, ez a víz üzenete.